Dtum
Login with Facebookk
1939 | Január

Színházi bemutatók

Meg kell vallani, hogy a Magyar Színház decemberi újdonságának, Mildred Harris amerikai írónő Válóok című "vígjátékának" főpróbáján, az első felvonás után többedmagammal abban a véleményben voltam, hogy itt alighanem katasztrofális bukás lesz. Bohózati helyzetek sorát láttuk, vajmi kevés bohózati komikummal, ízetlen dialógussal, érdektelen egymásba fűzésével unos-untig ismert jeleneteknek és élettelen alakoknak. A közönség is közömbösen vette tudomásul a színészek sürgését, forgását, amelyből lassanként kiderült, hogy a válni készülő házaspár megegyezik: a férj formailag "tetten éreti magát" s így megteremti a puritán amerikai törvény által megkívánt válóokot.

A második felvonás után viszont azt éreztem, hogy itt siker lesz. Miért? A darab lett jobb? Erről szó sincs. Éppen olyan semmitmondó, mint az első felvonás volt. De a színpadra lépett egy színésznő, aki egyszerre megfordította a közönség fagyos hangulatát és betöltötte jókedvvel a nézőteret. Ez a színésznő Dayka Margit. A "Válóok" szerepét játssza, azt a tudja Isten honnan előkerített leányzót, aki csekély pénzért vállalja a partner szerepét a színleges házasságtörésben.

 

Amint belép a férj a szállodai szobájába, még nem szólt egy szót sem, még csak nézegetik egymást, zavarban vannak és már végigfut egy villamos áram a nézőtéren: itt valami mulatságos fog következni. Néhány félszeg, lompos mozdulattal, gyermekes mosollyal, a butuska arcnak egy-két felvillanásával máris jelzi az alapkarakterét, az öntudatlan erkölcsi felelősség és modorbeli közönségesség alatt a naiv kedvességet és természetes okosságot.

 

Aztán kezdődik a beszélgetés, előbb ügyetlenül, nem találva meg a hangot, később mindjobban összemelegedve, ahogy a férfinak tetszeni kezd a lány nyers természetessége és eredeti bája - nem lehet megállni nevetés nélkül. Ebből a nevetésből azonban rokonszenv keletkezik a nagyvárosi csatornák lánya iránt, aki meggyőz arról, hogy van olyan ember, mint a társadalmi formákat betartó úriemberek. A szöveg nem nagyon segít neki, nem ad a szájába valami különösen találó dolgokat, legfeljebb egy sereg vaskosságot és tolvajnyelvi kifejezést - de a művésznő úgy mond ki mindent, mintha commedia dell'artet játszana, mintha a saját szavait mondaná, amint éppen eszébe jutnak.

 

A játék javarésze a mozdulatokon múlik, kezének-lábának, fejének, testének mozdulataival többet és jobbat fejez ki, mint a szöveggel. És kedvezőbb fényt vet a többi színészekre is, akiknek játékát az első felvonásban erőltetettnek éreztük. Humorából marad néhány jó pillanatra való a harmadik felvonásra is, amikor - miután a színleges házasságtörésből valódi lett - összebékíti a válni készülő házaspárt. Ez az este teljesen a Dayka Margité; a darab alig számít. Ha még valamit dicsérni akarunk, akkor a rendező Vaszary János ügyességéről kell szólnunk.

*

A Nemzeti Színház mai programjába tartozik, hogy bemutatja a kisebb európai nemzetek drámaírásának egy-egy reprezentatív alkotását. Most az észt rokon irodalma került sorra: August Kitzberg Ordasok című népdrámáját volt alkalmunk látni. Ez a darab a mai század első évtizedében kelt, de tárgya sokkal régebbről való, talán a múlt század közepe tájáról, az orosz jobbágyság idejéből. Parasztok szerepelnek benne, az élettel, a zord telekkel keményen küszködők, a nyelv derűjét dallal, tánccal köszöntők, jószívűek és nyersek, de babonásak. Hisznek a boszorkányokban, akik farkassá tudnak változni és agyonverik az idegen asszonyt, akinek boszorkány híre van.

 

A kislányát magához veszi a derék paraszt-család, de a boszorkányság átkát nem tudja róla levenni: mikor felnő és szerelmes lesz fogadott bátyjába, a másik fogadott lány boszorkány hírét költi és a nép kiüldözi a faluból. A farkasok közé megy, amelyek könyörületesebbek, mint az emberek. Egy kísérletet még tesz, hogy visszatérjen nevelőszülei házába, ahol betegre búsulja magát a szerelmes fiú, de elűzik. Évek múlva még egyszer visszatér, de ekkor a szerelmesének az ajtó előtt vonító farkasokra célzott golyója találja. Egykori szerelmese karjaiban hal meg.


Ez bizony elég kanyargós cselekmény s lassú haladása epikai eredetre utal, motívumai, néha a fűzése is, a múlt század középi romantikát idézik, némely jelenete viszont a századvégi olasz verizmust juttatja eszünkbe. Egészben véve avúltabbnak tűnt fel, mint amilyen régi. Mégis azt az érzést kelti, hogy ez a Kitzberg jó író, van benne lendület, a dialógusában gyakran hallunk őszinte szavakat s a népével jobban együtt érez, mint egykor a mi népszínműíróink. Nem csinál idillt belőle, a hétköznapjai mutatja be, és a romantikus mesét realisztikus környezetrajzzal támasztja alá.

Lukács Margit drámai tehetségéről tesz bizonyságot a boszorkányleány szerepében. Feljegyezzük róla: vannak őszinte drámai hangjai és második felvonásbeli szerelmi jelenetében szépen játssza meg a zsendülő, fiatal szerelmet. Ki kell emelni Gobbi Hildát is - ez a fiatal színésznő most már specialistája az öregasszonyszerepeknek. Lehotay Árpád gazdájában van valami paraszt-méltóság s Berky Lili gazdasszonya is ad a színpadnak egy kellemes színt. Abonyi Tivadar rendezése is megfelelő, csak nem ártana kissé gyorsítani a lassú tempójú darab tempóját.

*

A Független Színpad munkaközössége az idén is hozott egy érdekes estére való különlegességet. Három régi magyar darabot emelt ki irodalomtörténetünk ereklyetárából: a Három körösztény leány XVI. századi dramatizált legendáját, a XVIII. századi Kocsonya Mihály házasságát és Madách Imre aristophanesi komédiáját, A civilizátort. Az első színpadi műnek alig nevezhető, még pantomimmel és énekkel megtoldva sem, de érezni benne valami a régiek naiv hitéből.

 

Valaha talán iskolás gyermekek játszották, felnőtt színészek túl reálisaknak tűnnek fel benne. Mégis szívesen láttuk, mint a serkedezni kezdő magyar dráma egyik első megmozdulását. A második vaskos bohózat a pipogya férjről és veszekedős, iszákos feleségéről; nyers humora itt-ott színpadi érzéket éreztet. Diákok játszották iskolai drámák közjátékául.

 

Végül Madách kis komédiája a Bach-korszak osztrák bürokratáit árasztja el megsemmisítő gúnnyal, azokat a beamtereket, akik a magyart kiforgatják vagyonából, fellázítják ellene a nemzetiségeket, aztán azokat is becsapják és kifosztják, amíg meg nem unják és ki nem ebrudalják őket. E kor nemzeti keserűsége szól a darab szatírájából, amely sokszor már-már a káromkodáshoz jár közel, de van benne védekező reflex is a rátörő idegenség ellen. Egy-egy mondatával időtlen magyar sérülések hangzanak ki s ezeket a mai ember is átérzi.

Pénz nélkül, csekély számú érdeklődő körre - nagyobbára szegény fiatalokra - támaszkodva dolgozik a Független Színpad. Díszlete alig van, színész-anyaga is gyenge és mégis, vezetőjének Hont Ferencnek elszántsága révén tud olyat adni, ami jelent valamit a magyar irodalomnak és színpadi művészetnek. Derék, lelkes színészgárdájából kiemelkedik Hont Erzsébet szép játéka és Szendrő József friss tehetsége. Mind a kettő színész a talpán.

*

A bűvészinas Hevesi Sándor vígjátékában, aki elindít egy házassági komédiát és aztán nem bír vele. Kieszel egy színpadi féltékenységi helyzetet, amellyel szegény zeneművész barátján akar segíteni s amely aztán csaknem valósággá válik. Nem számított arra, hogy a szerelmes férfi féltékenységével nem jó játszani, érzékeny holmi az, ágaskodik akkor is ha a nő hűtlenségét maga hazudta. Arra sem számított, hogy a közvélemény mindig kész bizonyítékot szállítani a nő hűtlenségére, akár megtörtént, akár nem. A szigorú apa szívének meglágyítására az erszényének megnyitására kieszelt komédiával, amelynek kitervelésében maga is részt vett, a házbeli nép pletykáinak szuggessziója alatt a férj valóságos féltékenysége lesz, gyanúja az író-barátja ellen irányul s a dolgot csak nagy üggyel-bajjal lehet eligazítani.

Fölényes színpadi tudással kitervelt vígjáték ez, csak az a baja, hogy ezt a fölényes színpadi tudást folyton érezzük, viszont nem érezzük a költői intuíciót. Semmi sem jő belőle az alakokból magukból, minden az író agyából és szerkesztő szándékából. Hevesi régebbi darabjaiban is meg volt a mesterség biztos tudása, de több volt az ösztönösség. Meg kell azonban így is mondani, hogy így is mulattunk egyik-másik jelenetén s úgy láttuk, mulatott a közönség is.

Turay Ida játssza a fiatal menyecskét, kedvesen izeg-mozog, ő találja el legjobban ami a darabban játékos. Szilassy László, Somogyváry Rudolf, Baróthy József, Simon Zsuzsa, Nagy György, Vidor Feri, Boray Lajos, Gyöngyössy Erzsi játszanak még a darabban, melyet Sármássy Miklós rendezett. Nagyon gondos előadás, csak néha mintha a színészek a kelleténél is jobban erőlködnének.

*


Claude-André Puget, úgy halljuk egészen fiatal francia fiatal író s fiatalos darabot is írt. Csupa fiatalok szerepelnek benne, fiatalos bonyodalommal. Unokatestvérek tizenöt és húsz év között, keresztül-kasul szerelmesek egymásba, a lányok egy kitalált férfi meséjével ugratják a fiúkat, míg a kitalált alak valóságban be nem toppan egy repülő személyében. Persze a két csitri lány, azonnal ebbe szeret bele a siheder fiúk bősz dühére, amely kamaszos, vad verekedésben éri tetőpontját.

 

Aztán minden eligazodik, ahogy vígjátékban illik, a gyerekek kibékülnek, a pilóta eltávozik, de ahogy vígjátékban illik, zálogban hagyja a szívét a harmadik, legidősebb lánynál. Májusi levegő, hirtelen támadt tavaszi zivatar, nyom nélkül múlik el. Nyom nélkül múlik el a darab is, de jól el lehet vele tölteni egy estét.

A Pesti Színház fiatal színészeinek adott alkalmat előadásával. Szepes Lia, Kormos Márta, Márkus Margit játsszák a lányokat, Perényi László és Puskás Tibor a fiúkat, Greguss Zoltán a pilótát. Mindnyájan jól végzik dolgukat, egyiküket sem lehet különösebben kiemelni. Tarján György rendezése is hibátlan munka.

*

Shakespeare-t nem lehet eléggé megismerni. Akárhol veszi elől az ember, mindig talál új felfedezni valót benne.

Az Ahogy tetsziket eddig nem éreztem a költő egyik legjobb művei sorába tartozónak, bizonyára saját hibámból, fiatalabb koromban nem hatott rám eléggé. Ezért sokkal kevesebbszer is olvastam; ha elő-elővettem a Shakespeare-köteteket, mindig más darabok vonzottak jobban. Most, a Nemzeti Színház előadása szempontjából ismertem csak fel, hogy a költő szellemének legszebb gyermekei közé való, azok közé, amelyekben az élet legszélesebb ívét foglalja be és az emberi bölcsesség legmagasabb csúcsaira ér.

Kalanddal, rejtelemmel, melankóliával és pajkos játékkal tele erdő, kegyetlen gonoszságokat és édes szépségeket magába foglaló udvari környezet, mély életközelség és játszi mesefantázia, pesszimizmus és nyári derű, elemi szenvedély és érzékek kényes húrjait pendítő szerelmi kötődés, féktelen jókedv és hirtelen elborulás, a hangnak szüntelen modulálása és mégis végső egysége egy sokszorosan összetett melódiában, komoly dráma és fellegekben szárnyaló líra, könnyelműnek látszó és mégis állandóan cél felé haladó szerkezet - csak a természet tud olyan gazdag és változatos lenni, annyi színt játszani és annyi ellentétet magába foglalva kiegyenlíteni. Az Ahogy tetszik maga a viharokkal és napsütéssel, forró reggelekkel és hűvös éjszakákkal, sötét félelmekkel és halk madár-csicsergéssel terhes nyár. Művészi alkotás és természeti jelenség.

A vígjáték dereka realisztikus szemlélettel alig elfogadható feltevésre van alakítva: a férfiruhában járó Rozalindát nem ismeri fel hosszabb együttlét alatt sem apja, a száműzött herceg, sem szerelmese, Orlando. Mégis elfogadjuk, mint ahogy a gyermek elfogadja valóságnak játékát mert a költő az előző részekben felébresztette bennünk a játékos gyermeket s hiszékennyé tett mindaz iránt, amit elénk tár.

 

Az Ardennei erdőt benépesíti száműzött nagy urakkal, szenvedélyes és bohókás szerelmesekkel, nem hagyva ki a komor filozófust és az okoskodó udvari bolondot sem, csendjét felveri vadászat rikoltásával, szerelemesek sóhajaival, kacagó hancúrozással, vidám és epedő dalokkal s az alakok tarka kergetőzése, a hangok váltakozása fölé úgy borul az erdő rejtelmeket őrző csendje mint egy mérhetetlen boltozat. Minden költői játékban pedig ki kell érezni egy nagy szellemnek a valóság magas szféráiba emelt gondolatvilágát, amely úgy átjárja az összes részleteket, mint egy zeneművet a vezérmotívum.

Az a megrendülés, melyet előadás közben éreztem, talán elfogulttá tett a színészek javára. Abban azonban semmiesetre sem tévedek, hogy az előadás, Németh Antal rendezése gondos és lelkes művészi munka eredménye, a színház legsikeresebb erőfeszítései közül való. Örömmel láttam, hogy akármi történt is, a Nemzeti Színházban tudnak még Shakespeare-t játszani. A rendező tagadhatatlanul átérezte a mű szépségeit. A fontos részeket nem érintő kihagyások, a sűrű színváltozásokat kiküszöbölő összevonások indokoltak.

 

A színészek közül Uray Tivadar emelkedik legmagasabbra a mélabús Jacques szerepében. Előkelő, biztos, minden hangsúlyt kihoz, természetes beszéde, takarékos mozgása, szomorkás, nagyon rokonszenves mosolya azt az óhajtást kelti, hogy szeretnénk látni Hamlet szerepében. Bartos Gyula öreg szolgája az előadás egyik fénypontja. Bíráló társaim kissé külsőségesnek mondják Somogyi Erzsi játékát. Én ezt kevéssé éreztem, széles jókedvét, pajkos mosolyát, fürgeségét élveztem.

 

El tudok képzelni jobb Rozalindát is, a művésznő feladata talán túlhaladta művészi eszközeinek határát, de becsületes játékát és mindig kiütköző tehetségét el kell ismerni. Amit ad, nem "nagy" alakítás, de jó színészi munka. Jávor Pál játékában lehetne kissé több szín és mozgás. Tímár József bolondját kielégítőnek éreztem. A többi színészek közül legtöbbet ad Kovács Károly, Táray Ferenc, Olty Magda, Pataky Jenő. A kísérőzene Farkas Ferenc műve.

Szabó Lőrinc új fordítása művészmunka, kitűnő trouvaille-jai vannak, de a többi kritikusok véleményéhez hogy a pesti utca argó-szavai Shakespeare szövegbe nem valók, magam is hozzájárulok. Nem hiszem, hogy ezek akár modernebbé, akár életszerűbbé tennék a szöveget. Az argó szavai nem állandók, sűrűn változnak, nem alkatrészei csak vendégei a nyelvnek. Shakespeare is használt szleng-szavakat és kifejezéseket, de ezek az angol nyelv szelleméből valók. Míg a mieink idegen szavak elferdítései és különben sem érdemlik meg, hogy törvényesítsük őket.

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Mi újság?
A japáni trónörökös számára Chicagóban egy 18 méter magas és 80 méter...
Az első sakkmestere a világnak: Maróczy Géza Az első sakkmestere a világnak: Maróczy Géza
A sakkjátszó a sakkozás iránt érdeklődő magyarok büszkén emlegetik...
A tudományos fajkutatásról , a rasszok A tudományos fajkutatásról , a rasszok
A fajkérdés - legalább az emberré vonatkozólag - ma valóban...
A trónörökös és Magyarország A trónörökös és Magyarország
A drezdai „Neuste Nachrichten” czímű ujság egyik...
A hadihajók árboczai A hadihajók árboczai
A hadihajók mai alakja, berendezési és épitési módja már olyan, hogy...
A győri ünnep A győri ünnep
Révai Miklós 1797-ben azért távozott Győrről, mert egy részeg városi...
Kozma Miklós Kozma Miklós
Kozma Miklós nagyapja Petőfi iskolatársa volt. Egyszer a költő...
 Tolnai: A világháború története Tolnai: A világháború története
Több mint 30 esztendő telt el a nagy világháború befejezése óta, de...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98