Az aktinoterápia jelentősége - A diatermia és a rövidhullámú gyógykezelés - Az ultrarövidhullámú sugarak jelentősége – A hullámok hatása az emberi testre

Késen, gyógyszeren, diétán és szuggeszción kívül van még egy fegyverük az orvosoknak a betegségek elleni harcban: a sugarak. Nem új fegyver, de most kezdik csak tökéletesíteni. Most kezdi csak megismerni a közönség, sőt maguk az orvosok előtt is napról-napra újra távlatok tárulnak fel a sugarakkal való gyógyítás terén. Külön neve is van már az orvostudományban: aktinoterápia, vagyis sugarakkal való gyógyítás (aktinos görögül sugarat jelent).

A gyógyító sugarak egyik fajtájával mindenki kezelte már magát: a napsugárral Egyes életfolyamatokat elősegít, másokat hátráltat. Sőt gyilkolni is tud, s ránk, emberekre éppen ilyenkor hasznos a tevékenysége, mert megöli a baktériumokat. Ezenkívül vérbőséget idéz elő a test belsejében. A szervek több vérhez, azaz több táplálékhoz jutnak, amelyen belső hízókúrára vannak fogva, megerősödnek és ellenállóbbakká lesznek.

Csakhogy a napot nem lehet szabályozni. Ha akar süt, ha nem akar, nem. Sugarait nem lehet adagolni. A napsugarak pótlására szolgál a kvarclámpa, amelynek sugarait pontosan adagolni és a beteg testrészre beállítani lehet. A kvarclámpa lényege abból áll, hogy a lámpa üvege kvarcüvegből készül, mely az úgynevezett „ultraibolya” sugarakat teljesen átengedi.

A napfényben is az ultraibolya sugaraknak van gyógyító hatásuk. A közönséges elektromos lámpa üvegburája ezeket a hasznos ultraibolya sugarakat nem engedi át, elnyeli. Ugyszintén elnyeli ezeket a sugarakat a lakások ablaküvege is, ezért tehát az ablakon keresztül jövő napsugárnak nincs is meg az a gyógyító hatása, mint a szabadban.

Vannak azonban egyéb elektromos sugarak is, amelyekből gyógyhatást várhatunk. A velük való gyógykezelést nevezik diatermiás eljárásnak. Rendkívül magas feszültségű árammal dolgozik itt az orvos, de minthogy az áram nagyon sebesen változó váltóáram is, a betegnek nem történhetik semmi baja. Ezek a sugarak azt a testterületet, amelyen keresztülhatolnak, felmelegítik és ezáltal érik el gyógyító hatásukat.

40-41 fokos hőmérsékletet is el lehet így érni a test belsejében, anélkül, hogy a bőr megperzselődnék és bármiféle fájdalomérzet keletkeznék. Köszvénynél, csúznál, idegbajoknál, epekőbántalmaknál, továbbá mindenütt, ahol nagy belső melegre van szükség, egy körülírt területen, nagyszerű hatása van a diatermiának.

A diatermia tulajdonképpen átmelegedést (elektromos árammal) jelent. Ez a gyógykezelés, amely 25 éves multra tekint vissza, azon a megfigyelésen alapszik, hogy az elektromos áram a test szöveteit felmelegíti. A kezelésnél használatos hullámok hosszúsága 300 méter körül van. Ezek tehát hosszúhullámok.

Ujabban mindinkább kezd elterjedni a rövidhullámú kezelés. Ezek a rövidhullámok a rádióban használatos elektromos hullámok sorába tartoznak és hosszúságuk 3-15 méter között van. Minél rövidebbek ugyanis a hullámok, annál nagyobb az áthatoló képességük.

A diatermia és rövidhullámú kezelés között az a főkülönbség, hogy míg az elsőnél főleg a külső felület, tehát az emberi testnél a zsírréteg melegszik fel, addig az utóbbiaknál a zsírréteg csak kevésbé, míg a mélyen fekvő szervek erősebben melegszenek át. Általában pedig a rövidhullámnál az összes részek egyenletesebben melegszenek át. Fontosabb ennél a kezelésnél az áram elektromos gyógyhatása is.

A mély hatás úgy érhető el, hogy a készülék fémlemezei, amelyek az áramot vezetik, nem érintkeznek közvetlenül a testtel, hanem csak pár centiméternyire közelítik meg. Ezt a készüléket szerkesztői gyakorlatilag úgy oldották meg, hogy az elektródok (áramvezetők) üvegedényekbe nyúlnak bele és ezeket az üvegedényeket helyezik a testre; a test maga pedig ruhával is el lehet fedve, mert a hullámok ezen is keresztülhatolnak.

Sőt még az sem okvetlenül szükséges, hogy az üveglemezek érintkezzenek a testtel, aminek azért van igen nagy jelentősége, mert így nyitott kezelések, vagy az orr, hónalj és fül kezelése is kényelmesen elvégezhetők. Ujabban készítenek olyan alakú elektródokat is, amelyek a test mélyedéseibe is süllyeszthetők (pl. a fül belső kezelésénél. Vannak még hajlékony, övszerű elektródok is, ami mind azt szolgálja, hogy vele a beteg testrész jobban megközelíthető legyen.

Elméletileg tehát az ultrarövid hullámokat a test bármely belső pontjára irányíthatjuk és elérhetjük a kívánt gyógykezelést. A gyakorlatban azonban ez nagyon nehezen valósítható meg. Mert ahhoz; hogy a kellő gyógyhatást el tudjuk érni, teljesen ismerni kell a test belsejében lévő beteg; szerv elektromos vezető képességét és egyéb fontos tulajdonságait is.

Még ha ezt meg is tudjuk állapítani, nem szabad figyelmenkívül hagyni, hogy az egyénenként is változik. Azonkívül figyelembe kell venni a vért is, mint állandó melegszállító tényezőt. Ma még tehát egy bizonyos testrészre nem tudjuk a rövidhullámokat irányítani, fel tudjuk azonban a test belsejét melegíteni, anélkül, hogy a külső bőr és zsírtakaró a meleg nagy részét felemésztené. Ez a rövidhullámú gyógykezelés óriási előnye a diatermiával szemben.

Ha az ultrarövidhullámoknak az emberre gyakorolt hatását vizsgáljuk, úgy az ilyen sugarak hatásának kitett test (kivéve a fejet) hőmérséklete fokozatosan emelkedik, az erek kitágulnak, vérbőség áll elő és a vérnyomás csökken. A test felszínén sűrű verejtékcseppek jelennek meg. Huzamosabb kezelésnél az ultrarövid hullámoknak ideg- és fájdalomcsillapító hatásuk is van.

Az állatokon végzett kísérletek bebizonyították, hogy rövid ideig kezelt állatok erősebben fejlődnek, a gyakrabban alkalmazott sugárzás azonban káros hatással van az állatra. Ha a sok vizet tartalmazó növényeket ultrarövid sugarak hatásának teszik ki, elvesztik nedvtartalmukat, ellankadnak. Számos kísérlettel bebizonyították, hogy különböző hullámhosszúságok a baktériumokra különféleképpen hatnak.

A tüdőbajnak a bacillusa olyan hőmérséklet mellett pusztult el, ami különben nem lett volna káros hatással. Ez a hatás is a hullámhosszúságnak tudható be. Az orvosok már arra is gondoltak, hogy az ultrarövid hullámok segítségével a test belsejében lévő fertőző csirákat elpusztítják, anélkül, hogy a test hőmérséklete túlmagasra emelkednék.