Dtum
Login with Facebookk
1941 | Június

Mikszáth és Schöpflin

Aki mindenkiről tudott két-három csípős történetet, megérdemli, hogy őt is egy történettel leplezzék le: Mikszáth Kálmánné monda el gyengéd lírájú emlékezéseiben a legkülönösebb, delfin-bájú Mikszáth-esetet.

Mikszáth harmincöt éves. Hét éve nem látta elvált feleségét. A "Jó palócok" és a "Tót atyafiak" sikere pénzhez, jó álláshoz juttatja az írót s ő ismét megkéri felesége kezét. Ez az asszonykérés hosszabb levélváltásban zajlik. Romantikus, nemes történet; akár egy Jókai-regény magja lehetne. De Mikszáth Kálmánné - nem tudja mit tesz - emlékezéseiben közli a leveleket. És az érzelmes történet egyszerre átcsap Mikszáth műfajába: kényelmes, férfias rendetlenségű, dohányszagú realitásba. A Júlia erkélye alá másodszor is odaálló Rómeó ezt írja: "Nagyon megörvendeztetne, ha gyakran írna... ráér.

 

Én ritkán írhatok. Annyi kézirat, amennyit most idefirkantottam, nekem a mai viszonyok között annyit ér, mint egy másféléves borjú, - magának meg annyit sem ér, mint egy kétnapos csirke. A legnagyobb pénzpazarlás most rámnézve, ha sűrű levelezésbe bocsátkozom valakivel". Egy másik levélből: "Az igen örömet fog nekem okozni, de a nem nem fog szerezni bánatot..."

Ez a férfi nem ismerte a halálos szerelem oltását. Nem ismerte a szenvedélyt, mely szakadékokba ragad. Ez a férfi józan volt, bölcs, nyugodt. Kényelmes, romló egészségű. Erre a férfira óriás klubfotöj, jó szivarok, könnyű mandátum várt. Nagyon tehetséges volt és ez a tehetség öntudattal, méltósággal, súllyal áradt szét benne.

*

Ezt a Mikszáth-arcot írja meg Schöpflin Aladár.  Nem ilyen kis életrajzi anekdotákban ragadja meg az írót, de a megvesztegető hangú, rendetlen, lomhán szétömlő életműben tapogatja ki jellemét s alkatát.

Mikszáth nagy örömök és nagy válságok nélkül élt, - ez Schöpflin végső összefoglalása. Boldog író volt, mert így tudott írni is: örömök és válságok megkerülésével. Hősei nem ismerik a vergődést, a gyulladt, nem hegedő sebeket, a végzetes szenvedélyeket, - írójuk önmagából teremtette őket. Nehezen tudott hinni. Az életet szerette, nem kerülte el a jó ízeket, az emberek érdekelték, mulatott rajtuk, dolgaikat nem vette túl komolyan s okos volt, távoltartotta őket magától.

 

De ne ítéljünk korán és felületesen: mély, tiszta részvét is élt benne. Nem tartozott az ujjongók, a mámoros élvezők, a halvány borszeszlánggal égő lelkek közé. Komoly, igaz, felelősségérzettel élt. Tudta, hogy minden dolog, ami emberi s ami az ember körül található, - szomorú és szakadékony.

 

De csak nagyon nyitott szemmel tudott élni: nem hitt a szólamokban, megvetette a fellengzést és az ürességet, nem voltak illuziói, nem tudott könnyen lelkesedni. A lázadáshoz sem volt kedve, nem hitt abban, hogy az embereket boldogabbá vagy életüket szebbé lehetne tenni. Amiben hitt, azt látnia kellett elébb, s csak abban tudott hinni, amit megfoghatott, megemelhetett, aminek a súlyát érezte. Bátor is volt, - a hazugságnak, a ködös frázisnak, a kártékony gonoszságnak mindig a tyúkszemére lépett.

 

De nem volt próféta, nem volt vallásalapító, nem volt seregetgyüjtő, lelkeket felrázó tüzes lélek, még harcos sem volt: szívesen oldotta meg a nehéz helyzeteket egy jó tréfával, inkább többel is, ha az ügy súlyos volt. Úgy menekült minden megoldhatatlan emberi bonyodalom elől a humorba, hogy menekülése nem lett méltatlan egy nagy íróhoz és becsületes, józan, komoly emberhez.


Ezt a Mikszáthot Schöpflin nagyon jól ismeri. Mindent tud és mindent elmond róla: írásait átitatja az emberrel s az embert megnemesíti műveivel. Milyen óriás kiterjedésű határ a mikszáthi életmű: Schöpflin előbb megmutatja az ifjúság s a férfikor tájait, megírja a kort, a kiegyezés és a századvégi Magyarország észrevétlen lejtőit, a megalkuvás, a savoir vivre évtizedeit; tapogatjuk a tájon elterpeszkedő óriás hüllőt, a 67-es kiegyezést, mely a kisebb-nagyobb közéleti és magánéleti megegyezések és megalkuvások kocsonyásan összeragadt tömegének nemzője.

 

S ahogy azután megindulunk befelé a Mikszáth-írások sűrűjébe, mintha csak egy nagy alföldi faluvárosba igyekeznénk, már órák óta kis földszintes házak között, széles főúton haladunk: rajzok, s megint csak rajzok, azután karcolatok, majd kisebb-nagyobb novellák, - a Mikszáth-övr egyetlen hosszú falusi utca, amely végül is elvezet a kiszélesedő térhez, s itt találjuk a fontos, emeletes épületeket, a jelentős, igazi Mikszáth-írásokat, regényeit.

 

Igazi Mikszáth-írások? Mindegyik az, - mindegyik igazi. Schöpflin is szinte nagyobb szeretettel beszél a sok kis rajzról, karcolatról, földszintesen elnyúló elbeszélésről, melyekkel a Mikszáth-írások hosszú utcája indul, mint a furcsa tervek szerint épített, szeszélyes tagolású regény-lábasházakról.

Nemcsak a nagy szenvedélyeket nem ismerte Mikszáth, a nagy sietséget sem. Úgy épített, hogy türelmesen ismételgetett egy-egy műfajt; a falakat csak sokára, óvatosan húzta magasabbra. Schöpflin gondos analízissel vezet át a rajzokból a parlamenti karcolatokba, innen tovább a hosszabb elbeszélésekbe, majd ismét a duzzadt karcolatba, mely már-már regény, az "Új Zrínyiász"-ba.

 

Ezután következik a "Szent Péter esernyője", a "Besztercze ostroma", hamarosan a Noszty-regény, s más közbeeső írások után az utolsó háromkötetes mű, a "Fekete város". Az út így egyenes, tiszta, az összefüggés józan és okszerű, de éppen a jó tanulmány titka, hogy az ilyen meggyőző városrendezési terv nemcsak a portretizált író, de a portrét rajzoló tanulmányíró közös érdeme.

*

Schöpflin könyve a legnemesebb bűnre csábító kísértés: inyünkkel úgy megkívántatja Mikszáth ízeit, hogy utána rögtön belelapozunk, beleveszünk Mikszáth írásaiba.

Már elkövettem a bűnt; ismét Mikszáth könyveivel járok mindenhová, éjszaka velük virrasztok. S amikor köszönöm Schöpflinnek ezt az új Mikszáth-lázt, elmondom neki; mintha egy ponton jobban szeretném Mikszáthot, mint ő. A Noszty fiú íróját szeretem jobban. Milyen igaz, hű és kitűnő Schöpflin Mikszáth-portréja: a kiegyező, a tragikus szakadékok elől humorba menekülő író bölcsesége, kiábrándultsága, egyensúlya, szivarfüstbe burkolózva.

 

De mintha a Noszty fiúnál éppen az egyensúly billenne meg, - mérges persiflage, elfogult hévvel rajzolt karikatúra, érzi ezt a megbillenést Schöpflin is, - Mikszáthnál ez teljességgel szokatlan, túl is lő itt a célon, mondja tovább. A megbillent egyensúlyt én másképpen érzem: nem kisiklásnak, - gazdagodásnak.

 

Mintha az író vérkeringésébe egy új, ismeretlen anyag szabadult volna be; így nevezném: a félelem vagy a szorongás sejtmérge. Ez az író minden kortársánál tisztábban látott, de mindig annyira bölcs maradt, hogy a kellő pillanatban le tudta hunyni szemét, - s azután egyszerre mégis olyan ismeretlen ütés érte, melytől összeszűkült benne egy fontos ér. Miután előzőleg hatvan évig edzette testét és szellemét a valóság és a felindulások ellen, vacogni kezdett benne a bölcseség. "A Noszty fiú esete" olyan, mint egy anginás görcs: halálfélelem és fulladás sápadozik a Kopereczky- és Bubenyik-tréfák kendőzése mögött.

 

Túlzó regény, szabálytalan írás, de nem tudom, hogy ez a halálfélelem, mely nem az egyén, de az osztály, a kor, a hullámok tetején ringatózók megsejtett halálfélelme, villámként lecsapó szorongása, - ez az egész túlzó, rikító társadalmi kritika, Mikszáth értelmetlenül megbénult mértékletessége, ez a Noszty fiú, mindenestül, hibástul és berekedt anekdotástul nem az összes Mikszáth-írások legigazibb nemességjegye-e?

 

Valamivel csak kellett fizetni azért, hogy az író és kortársai végül is minden földi jót megkaptak, annyira bölcsek lettek, egy rossz gazdálkodásról önmaguk előtt is oly mélyen tudtak hallgatni és az egész félelmetes századvégi szellemi és erkölcsi roppanást minden következményével áttólták egy utánuk jövő nemzedékre.

Nem tudom, hogy nem válnék-e a Noszty fiú nélkül kissé híggá, kellemessé és rózsaszínűvé a mikszáthi életmű?

*

Milyen finom ellentéteket villant meg Schöpflin Mikszáth-könyve: szinte ugyanazokban a tulajdonságokban két jellem és két alkat nemes, izgalmas ellentétét.

Mindketten eljutottak egy tovább nem osztható egyszerűséghez; Mikszáthé eleven, hajlékony, vérbő hasonlatokkal táplálkozó, Schöpfliné puritán, nagyon komoly; minden hiúságát kilúgozta az idő. Mindketten bölcsek. Mikszáth bölcseségét megismertük: felülről nézi az embereket és az életet, Schöpflin benne él a napok hullámzásában.

 

Mikszáth elnézi a tévedéseket és gyengeségeket, Schöpflin meg tud bocsátani. Csodálatosan fiatalok. Mikszáth közvetlensége, minden ötlete, frissesége, bizonyos fajta örök fiatalság. Schöpfliné örökös fejlődés, átalakulás, megértés. Mikszáth megbízhatósága megfigyelés és tapasztalat, Schöpfliné kiforrottság és tisztaság.

 

Megértők. De amit Mikszáth megért, arra titkosan rákacsint, titkot oszt meg, Schöpflin megértése éppen minden titok kifordítása: legyen a szó, a gondolat és a világ átlátszóvá, mint a legősibb formula, a kezdet és a vég képlete. Ahogy Schöpflin megírja Mikszáthot, végig ilyen hasonlóságok és ellentétek villóznak: a parttalanság partok közé kerül, az élő, lüktető szó halmazállapotot változtat, a rend kristályformájába költözik.

A szeretet elfogódottságával írok róluk; a szeretet a legmagasabb igényesség és az elfogódottság a legigazibb mérték.

Schöpflin Aladár Mikszáth-könyve. - Franklin.

 

Ills Endre

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
Mikszáth Kálmán. Schöpflin Aladár
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Magyarok, - Csitt-csatt Magyarok, - Csitt-csatt
Novellák. Kimarkolom Móricz Zsigmond dús aratásából és pergetem...
A boldogult Kneipp páter A boldogult Kneipp páter
A boldogult Kneipp páter érdeme volt az, hogy ő hívta fel először az...
Az élet eredete Az élet eredete
A származástan, melynek megalapítása Lamarck és Darwin K....
Raymann eperjesi orvos és a védőhimlőoltás 1 Raymann eperjesi orvos és a védőhimlőoltás 1
A Természettudományi Közlöny hasábjain nemrégen vázlatos közlemény...
Háborus veszedelem a Balkánon Háborus veszedelem a Balkánon
Ha a nagyhatalmak mindig óvatos diplomácziája idejekorán el nem...
Lehet-e gimnáziumi tanár cipész?
A Kuria a napokban egy gimnáziumi tanár ügyével foglalkozott, aki...
Magyarország nyerte női tőrcsapat Európa-bajnokságát Magyarország nyerte női tőrcsapat Európa-bajnokságát
Nagyszámú közönség előtt folytak le a női tőrvívás és a férfitőr...
Gróf Esterházy Móric a demokráciáról és a korrupcióról Gróf Esterházy Móric a demokráciáról és a korrupcióról
Gróf Esterházy Móric, Tapolca képviselője, a nagy háboru...
Módosít, racionalizál Bornemissza kereskedelmi miniszter Módosít, racionalizál Bornemissza kereskedelmi miniszter
A kereskedelmi minisztériumban már Fabinyi Tihamér minisztersége...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98