Dtum
Login with Facebookk
1941 | Szeptember

Igy döntötte meg Németország a világ eddigi pénzelméleteit

A német közgazdasági élet 1933 óta hatalmas átalakuláson ment keresztül.
Ez az átalakulás az egész világon egyedülálló jelenségnek nevezhető; nem csoda, ha nemcsak a szakembereket, hanem a nagyközönség széles rétegeit is már régóta foglalkoztatja. A problémával igen sokan foglalkoztak tudományosan és féltudományosan. Most érdekes előadást tartott erről a Budapesti Német Tudományos Intézetben dr. Robert Nöll bécsi egyetemi tanár.

Németország legsúlyosabb problémája szerinte a világháború óta a munkanélküliség volt.

1933-ban, a nemzeti szocializmus uralomrajutásakor több mint hatmillió volt a munkanélküliek és több millió az alkalmi munkások száma. A munkanélküliség leküzdésére alkalmas nagy szükség-közmunkák finanszírozására szükséges milliárdok előteremtése azonban akkoriban lehetetlennek látszott, mert az 1931-es nagy bankkrízis óta az ország hitelszervezete, pénz- és tőkepiaca a teljes összeomlás képét mutatta.

Az akkori tudományos irodalom, sőt kineveztetése előtt maga Hjalmar Schacht is
minden, a régebbi tudományos dogmáktól eltérő pénzalkotásban inflációs veszélyt látott. Érdekes, hogy Amerikában ugyanekkor Roosevelt is a maga nagyszabású pénzügyi manővereit inflációs jellegű áremelkedés reményében kezdte meg.

A Führer a tudományos felfogással éles ellentétben a munkanélküliség megszüntetésére úgynevezett „Arbeitsbeschaffungswechsel”-eket hivott életre.
Ezek a „munkaszerző váltók”, amelyek alakilag rövid, valójukban azonban hosszúlejáratra szóltak. A Reichsbankot kötelezték a váltók korlátlan leszámítolására. Hogy ezek az intézkedések miért nem okoztak inflációt sem Amerikában, sem Németországban, azt az előadó azzal magyarázta, hogy a pénzalkotás hosszúlejáratú beruházások számára is lehetséges inflációs veszély nélkül mindaddig, ameddig megfelelő mennyiségű munkaerő és nyersanyag áll rendelkezésre ahhoz, hogy minden, a pénz szaporításával megnövekvő árukereslet megnövekedett kínálattal legyen kielégíthető.

1936 elején sikerült bekapcsolni a termelésbe a munkanélküliek seregeit.

Az 1935-ös általános védkötelezettség bevezetése, továbbá a hazai nyersanyagforrások kihasználására irányuló második négyéves terv új milliárdok befektetését tette szükségessé. A birodalomnak most két új pénzforrás állt e célból rendelkezésére:
1. 1933 előtt a bankbetéteket a munkanélküliek kénytelenek voltak felélni. 1936 óta, a munkanélküliség megszüntével ezek a bankbetétek ismét megszaporodtak. A Birodalom a betéteket a tőkepiac különleges irányításával a hosszúlejáratú kölcsönök fedezésére használta, míg az ipart elsősorban önfinanszírozásra utalta.
2. A közgazdasági élet felélénkülésével növekedtek az adóbevételek. Emelésekkel növelték még jobban az adóbevételeket. A munkanélküliség megszünésével az addigi munkanélküli segélyeket most már a fegyverkezés fedezésére lehetett fordítani.

A jószágforgalom megélénkülése szükségessé tette sok életfontosságú nyersanyagnak külföldről való behozatalát.
Németország fizetési lehetőségek hiányában a német áruk fokozott kivitelével akarta ezt elérni, mert Angliával, az USA-val és Franciaországgal ellentétben mindennemű devalvációnak ellen volt. Ugyanis a belföldi exportáruknak a devalvációval történő árcsökkentése nem növeli meg a külföldi fizetési eszközök mennyiségét, tehát nem teszi lehetősé nagyobb mennyiségű nyersanyag behozatalát. Ezt az elgondolást igazolja az is, hogy a háború kitörésekor Anglia és Franciaország is kénytelen volt áttérni az általuk bírált devizagazdálkodási rendszerre.

A Westwall építése (1938 óta!) és a Birodalom nagy területi megnövekedése újabb jövedelmi forrásokat tettek szükségessé.
Az 1939-es új pénzügyi terv keretében a Birodalom közvetlenül a szállítóinál igyekezett hitelt szerezni, és pedig oly módon, hogy 40% erejéig úgynevezett „Steuergutschein”-ekkel fizetett. A szállítók ezekkel nemcsak adót fizethettek a későbbi években, hanem tovább is adhatták őket, a mindenkori számlaösszeg 40%-a erejéig. 1939 november elsejével beszüntették ezt az eljárást, a háborús finanszírozási politika új utakra lépett.

A háborús pénzügyi intézkedések
a 2400 márka feletti jövedelmeket 50%-os jövedelmi adópótlékkal terhelték meg. 20%-kal emelték a sör, pezsgő, pálinka és dohány adóját is. Az adó- és illetékszedési joggal felruházott testületek jövedelmük egy részét szintén kénytelenek voltak a birodalomnak továbbítani. Mindezek következtében már az 1940-es évben csupán adóból 27.2 milliárdos jövedelme volt a Birodalomnak. A megszállott területek megszállási költségei, a protektorátus hozzájárulása és különféle más bevételek alapján az 1941-es évben 40 milliárdos bevétel várható. Minden, nem a háborúval összefüggő egyéb állami kiadást erősen lefaragtak.

Mindezek az intézkedések már önmagukban is lehetővé teszik a háború pénzügyi fedezését.

A tőkekamatlábnak 4.5%-ről 3.5%-ra történt csökkenése pedig azt mutatja, hogy a német birodalomnak a háború folyamán növekvő hosszúlejáratú eladósodása nem veszélyezteti a Birodalom közgazdasági életét, noha a Birodalom összes államadóssága ma 92 milliárd.

A mozgósítás folytán növekedett a Birodalom készpénzszükséglete.

A készpénzforgalom növelésére újabb állami kincstári váltókat számítoltattak le a Jegybanknál. A bankjegyforgalom így 1939 júliusa óta 9 milliárdról kereken 16 milliárdra emelkedett. A megszállt területek, továbbá az ellenséges területeken álló seregek fizetési eszközökben való szükségletéről a birodalmi hitelpénztárak gondoskodnak, részben a nemzeti jegybankokkal együttműködve. A növekvő váltópénzszükséglet fedezésére egy és két Rentenmark értékű pénzjegyeket ad ki az 1923-ban alapított Deutsche Rentenbank, melyet a háború tartamára ismét feljogosítottak a Rentenmark forgalombahozatalára.

Az előadó itt megjegyezte,
hogy a szakemberek előtt úgyis ismeretes köz- és pénzgazdasági nehézségekre és problémákra, melyek mindezek mögött a tények mögött rejlenek, az idő rövidsége miatt nincs módjában kitérni, csak arra szeretné a figyelmet felhívni, hogy a nemzeti szocialista munkaszerzés finanszírozása a pénzelméletnek egész új perspektiváit nyitotta meg. Az eddigi pénz- és értékelméletek tanításainak nagy része tarthatatlannak és hamisnak bizonyult.

Mindjobban bebizonyosodik a pénzalkotás és minden finanszírozás szoros összefüggése a jószágalkotási lehetőségekkel.
Ma már nincs igaza Montecuccolinak, hogy a háborúhoz csak pénz kell. A pénzügyi politikának csupán az lehet a feladata, hogy elősegítse a termelési lehetőségek teljes kiaknázását a közgazdaság számára, – a háborúban a nép életlehetőségének, a békében pedig növekvő jólétének a biztosítására.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Rendelet a védett birtokok teherhatárainak helyesbítéséről Rendelet a védett birtokok teherhatárainak helyesbítéséről
Az igazságügyminiszter nagyjelentőségű rendeletet bocsátott ki, amely...
Még ezek mernek sirni! Még ezek mernek sirni!
Azok között, akiknek nevét a szegény ember csak fogcsikorgatva és...
Eötvös Zoltán győzött a szezonnyitó versenyen Eötvös Zoltán győzött a szezonnyitó versenyen
A BKE vasárnap reggel 7 órakor tartotta meg a műjégpályán a szezon...
A francia pénzügyi helyzet romlása A francia pénzügyi helyzet romlása
A Neue Züricher Zeitung párisi levelezője a francia pénzügyi...
Wild József nyílt levélben vádolja Gömböst Wild József nyílt levélben vádolja Gömböst
Ha ütközetre készül a sereg, nem jelenti azt be előre az ellenségnek...
Pierpont Morgan halála Pierpont Morgan halála
Rómában meghalt a mult héten Pierpont Morgan amerikai milliárdos, aki...
Zoltán Irén operaénekesnő és egy híres svéd színésznő 24 óráig küzdöttek felborult vitorlásuk roncsain Zoltán Irén operaénekesnő és egy híres svéd színésznő 24 óráig...
Nagy volt az izgalom két napon keresztül Siófokon: Zoltán Irénnek, az...
Debrecenben másképp látják a MÁV elárusító csarnokait Debrecenben másképp látják a MÁV elárusító csarnokait
A MÁV elárusító csarnokai ügyében most a debreceni kereskedelmi és...
Elek Artur és Szőnyi István könyveiről Elek Artur és Szőnyi István könyveiről
Egy időben két képzőművészeti ABC jelent meg a könyvpiacon, az...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98