Özvegy Ady Endréné első levele

1942 | Április

Harminc éve, 1912. tavaszán különös idill indul Ady és egy Svájcban nevelkedő magyar lány között: a házasságba torkolló Csinszka szerelem. Ennek az áldozatos és fájdalmas kapcsolatnak záróköve a levél, amelyet itt közzéteszünk.
A nagybeteg költőt, 1919 január 11-én vitték be a Park-szanatóriumba, ahol január 27-én, hétfő reggel hirtelen elhúnyt. Csinszka nagybátyja, Török Károly és Ady orvos barátja, dr. Pleitter Ernő táviratozta meg a gyászhírt Érmindszentre. A sürgönyt csak másnap, 28-án kapták meg: a posta akkor már rendszertelenül működött. A temetés 29-én volt, s mivel a zavaros állapotok közt csak minden másnap indult vonat Nagykárolyból Pestre. Adyék már nem tudtak feljutni.

Ebben a lesujtott és kétségbeesett lelkiállapotban írhatott vagy irathatott Ady Lőrincné menyének egy fájdalmas és szemrehányó levelet (expressz küldhette el, nem ért volna különben a válasz keltéig Pestre), s ebben őt vádolta meg, hogy nem értesítette őket idejében, el akarta venni tőle egészen venni a fiát. Ady Lőrincné fia házasságának válságaiért titokban valószínűleg menyét okolta. A lappangó feszültség és az anya ösztönös féltékenysége a szerencsétlen körülmények félremagyarázása folytán a gyász fájdalmában és tehetetlen kétségbeesésében így tör ki.

Csinszka a temetés harmadnapján, február 1-én válaszol Ady Lőrincnének. A megpróbáltatás napjai után nyilván ez az özvegy első levele. A gyász kábult levertségét érezzük soraiban, de egy koraérett intellektus önérzetét is. Ady Lőrincné vádja annyira bántja, hogy egy külön lapon újra kitér rá. Adyék úgy látszik haza akarták szállíttatni fiúk holttestét, mert erre is utal Csinszka válasza.
Özvegy Ady Endréné első levele érdekes, mint a költő halálának egy dokumentuma, de azért is, mert előhangja s talán részben magyarázata is annak az ellenséges viszonynak, amely Ady családja és özvegye közt támadt. Ma már nem sértünk semmi érzékenységet, ha közreadjuk.

(A boríték szövege: )
Ady Lőrincné, nagyságos asszonynak
Expressz ajánlott
Érmindszent
Szilágy vm.
A postabélyegző kelte: Budapest, 1919. február 3. (?)

(A levél)

Drága Anyám.

Az én bánattól megtisztult és saját akaratomból tönkre tett fiatal életem nem tud és nem is fog az Ady Endre édesanyjára soha sem haragudni.
Harag, gyülölet, szeretet, élet vele ment és ha még túl éltem ezt a rettenetes és örök megsemmisülést fizikailag néhány hónappal, évvel, bocsássák meg nekem az emberek nem könnyen és nem szívesen teszem.

Én vasárnap este 9-ig nála voltam. Az utolsó erős, drága, ragaszkodó ölelése, csókja az enyém volt. Megérdemeltem és megőrzöm. A halál váratlanul jött. Álmában. Hétfőn reggel ½ 9-kor szívszélhüdés ölte meg. Haldoklása három vagy négy percig tartott. Nem hívott, nem várt, nem emlegetett senkit.
A sürgönyt expressz Dr. Pleitter Ernő küldte el, rögtön a halál után. A rossz vonatközlekedésnek oka nem vagyok.
Azt, hogy miért ne lett volna rám nézve végtelenül megtisztelő a halott Ady Endre édes anyjával a koporsója mellett állnom soha sem fogom megérteni. Mindegy. Nem is gondolkozom rajta. Fáradt vagyok és megkínzott.

Temetésről a magyar nemzet gondoskodott.
Fejedelmi volt, nagy és megérdemelt.
A lapok ezt különben részletesen közölték, amennyiben nem kapták meg Anyámék én megszerzem és megőrzöm. Mindszentre való elszállítása tavasszal lehetetlen.
A nemzet halottját a kormány ki nem adja. Sírja a legszebb helyen van szemben a Jókaiéval.
Szép síremléke és szobra lesz itt Pesten.
Gyászomat büszkén, csendben és Ady Endréhez méltón viselem.
Az életem, a jövőm nagyon érdektelen.
Lakásomat itt Pesten megtartom. A Bandi szobája minden darabjával halálom után a Vörösmarty Akadémia Ady szobáját illeti meg.

Anyagi gondjaim nincsenek, később talán dolgozni is fogok valamit.
Az ország szeretete, részvéte és becsülése őriz.
Ha van az ilyen mérhetetlen bánatra vigasztalás úgy enyhítse a hit hogy Aki szeretteinek szívében él nem halt meg: ő csak távol van és mindenki, aki hazatér az Urhoz – a családban marad.
Kezüket Apámmal együtt mindig hálás szeretettel csókolja
Budapesten – 1919. február 1.
özv. Ady Endréné
Boncza Bertuka

(Külön lapon: )

Kérem édes jó Anyám gondoljon rám szeretettel és nem elvenni akartam a fiát, de megtartani.
Ha engem bánt, az ő emlékét sérti meg hiszen mi egyek voltunk, vagyunk és maradunk.
Kezét csókolom és szeretném nagyon, helyette is megcsókolni.
Bertuka

(A levél 2 ív kékesfehér, gyászkeretes levélpapíron íródott. Helyesírását, központozását hívem megtartottuk. Eredetije az zilahi ?? Wesselényi kollégium birtokában van.)

Közli: Kovalovszky Miklós