Hajózás a jég és a viharok birodalmában

Az Egyesült Államokból Murmanszkba irányuló szállításoknak a Golf-áramlás kedvező hatása mellett is rendkívüli nehézségekkel kell megküzdeniök. Maga a hajóút aránylag nem nagy; Labradortól - az amerikai kontinens északnyugatra kinyuló csücskétől - számítva 4-5000 kilométerre becsülhető. Az útvonalat az amerikaiak kellemetlen meglepetésektől már a mult év tavaszán biztosítani akarták, ezért Grönland és Izland partjait amerikai tengerészcsapatokkal szállották meg. Ez a két terület nagyjából biztosítja is a hajóút első szakaszát, de Izlandtól északnyugatra nyílt tengerrész, a német tengeralattjárók veszedelmes portyázóterülete következik. A hosszan elnyuló és sokezer öböllel, fjorddal tarkított norvég tengerpart nagyszerű támaszpont a tengeralattjárók és kisebb tengeri egységek számára. A gyakran ködbe és fellegbe burkolózó fjordokat természetadta ködösítés rejti el a felderítő repülők szeme elől, úgyhogy a bajt rendesen csak akkor lehet észrevenni, amikor a támadó ellenség már tüzelni kezd.

Ez a rendkívül veszélyes tengerrész nagyjából a Jan Majen-sziget és a Medve-szigetek szakaszán húzódik. Messze északon még egy veszedelmes német darázsfészek: a legendás hírű Narvik kikötője fenyegeti a hajók útvonalát, míg végre a Spitzbergák és Norvégia északi vége között átjutnak a Barents-tengerbe. (Ez a tengerrész Barents hollandi hajóstól kapta a nevét, aki kereken négyszáz évvel ezelőtt elsőnek járt ezen a vidéken, sőt át is telelt az örök jég birodalmában.) Itt ismét veszedelmes körzet, a Finnországból és Észak-Norvégiából útnakinduló bombázó repülőgépek támadási területe következik, úgyhogy az agyonzaklatott hajókaravánnak ezt az utolsó idegpróbát is ki kell állania, mielőtt megtépetten és megfogyatkozva befuthat Murmanszk kikötőjébe.

A szovjetunió északi kapuja

Murmanszk kikötője ma a Szovjetunió szempontjából fontosabb, mint akárhány százezeres lakosú nagyváros. Magának a városnak mindössze 8000 lakosa van, tehát alig nagyobb, mint egy magyarországi község. Európa legészakibb vasútvonalának, a Leningrádba vezető 1500 kilométeres Murmanszk-vasútnak azonban itt van a végállomása. A szállítóhajókból kirakott hadianyagnak még ezt a hosszú vasúti utat kell megtennie, mielőtt az első veszélyeztetett vidékre. Leningrád környékére érkezik.

Leningrádból azután újabb hosszadalmas utazás következik dél felé, hogy az egész Szovjetuniót hosszában átszelő óriási frontszakasz minden fontos részébe megérkezzék az amerikai hadianyag, A Murmanszk-vasút azonban már a finnországi arcvonalon működő bombázó repülőgépek közvetlen hatóterületébe esik, úgyhogy napirenden vannak ellene a légitámadások. A hosszú vasútvonalat nap mint nap megszakítják a repülőbombák, úgyhogy szólván állandóan javítás alatt áll. Békeidőben egy közepes sebességű személy hajónak körülbelül két hétre volt szüksége, hogy New-Yorkból Murmanszkba jusson.

A hadihajók kíséretében, óvatosan és kerülőúton haladó hajókaravánoknak ennek legalább kétszerese kell. Ezután következik még a sarki éjtszakában, dermesztő hidegben történő kirakodás és a vasútra való felrakás, végül a gyakori repülőtámadásokkal tarkított vasúti út Leningrád felé. Ha mindezt tekintetbe vesszük, beláthatjuk, hogy az partokról elindított hadianyagnak mennyi veszélyt és milyen hosszú utat kell kiállania, mielőtt a szovjet vonalakba megérkezik.