BAKOS JÓZSEF MUNKÁJA

Bakos József középiskolai tanár Érsekujvárt. Tanítványaival, negyedik osztályú gimnazistákkal már a második kötetet adja ki s már azt is eleve meg kell említenünk, hogy ez a második kötet jóval gazdagabb, céltudatosabb az elsőnél. Kis gimnáziumi szeminárium, munkaközösség formálódott ki Bakos vezetésével, olyan munkaközösség mely éli is, érti is feladatait. El nem feledhetem, milyen kedves volt számomra az a téli érsekújvári délelőtt, amikor a magyar órán a tanár úr s jómagam kérdezgetéseire a buzgó negyedisták elmagyarázták, mi is a fontossága a gyűjtésnek, miért kell népünk elmúló (vagy elrejtező) régibb műveltsége felé fordulnunk, hogy ők milyen ötletekkel varázsolják elő a meséket, nótákat, szokásokat, babonákat.

Egyikük még egy szép régi táncot is eljárt, a másik a balladagyűjtéséből énekelt, egy harmadik pedig a magagyüjtötte mesék közül mondott el egy rövidebb trufát. Igy aztán kétkedés nélkül forgathatjuk ezt a több mint százoldalas gyűjteményt, az értékes népmese lejegyzéseket, a népdalokat (persze a dallamokat csak néhol közlik, egyik tanárunk átírásában, erre maguk nem vállalkozhattak), igen jeles anyagú a szokás-gyűjteményük is. Mindez arra vall, hogy a magyar néprajz derék művelőkre várhat Érsekújvárról s tanáruk az egész magyar tudományosságot s az egész magyar nevelői gondolkodást is hálára, elismerésre kötelezte példamutató szervezésével, irányításával.

Csak megemlítem még, hogy a gyüjtőmunkát szervesen egészíti ki a nyelvművelő munkásságuk, a közmondás-, szép magyar szó gyüjtésük, magyarság etnikai rokonairól szóló dolgozataik, valamint tanáruknak, Bakos Józsefnek az irodalmi megértést szolgáló útmutató tanulmánya. Egy másik tanáruk, Szőke Béla pedig arra mutat példát nekik cikkével, hogy egy község településéről szóló történetekben; mondákban mi is a valóság. Az úgynevezett „népi irodalom” s a néppel foglalkozó tudomány tán ezt a könyvet tekintheti egyik legnehezebb sikerének: immár, az ifjú szívekben él.

Ortutay Gyula