Berlin, junius 6.
Szombaton a berlini Sportpalotában a nemzeti szocialista párt nagy ünnepséget rendezett a német hadiipar kitüntetett munkásai tiszteletére, amelynek során Spees és dr. Goebbels birodalmi miniszterek beszédet tartottak.

Albert Speer professzor birodalmi fegyvezkezési és lőszerügyi miniszter beszédében elsőizben között pontos számadatokat a német fegyverkezésről.

Dr. Göbbeld birodalmi miniszter nagy beszédében a tengely ellenségeinek abból az állitásából indult ki, hogy a német birodalom mai helyzete hasonlit Németország 1917. és 1918. évi helyzetéhez. Csupán egy alapvető különbségre kell rámutatnom - mondta a miniszter. Akkoriban zsidó marxista nép- és haza-ellenségektől félrevezetett sok férfi és nő a gyárakból kivonult az utcára és sztrájkokkal megtagadta, hogy a harctéren küzdő bajtársainak fegyvert szállitson. Ezzel szemben ma minden német hadiiapari munkás csak egy jelszót ismer: fegyvert a harctérnek, a legjobb fegyvert a legjobb katonák kezébe, hogy kiviják és biztositsák a győzelmet egész népünk számára.

Németországban nicns egyetlen csoportulás, amely hajlandó lenne az ellenség kezére dolgozni. A német nép nemzeti szocialista magatartásáról lepereg minden csábitási kisérlet. Éppen ezért nem is beszélünk békéről, hanem harcolunk érte. Intézkedéseinkkel arra rendezkedünk be, hogy a háboruban minden körülmények között mindaddig kitartsunk, mig az ellenség földre rogy. Semmilyen körülmények között sem engedjük meg, hogy olyan állapot fejlődjék ki, amely nem tenné lehetővé számunkra, hogy az utolsó döntő negyedórában lélegzetnél maradjunk.

"Közeleg a megtorlás órája"
Ellenségeink embertelen cinizmussal támadják a német lakosságot vagyonában és életében, hogy háborus erkölcsi erejét felmorzsolják. Ezt nyiltan be is vallják. Örök szégyen származik rájuk abból, amit német kulturális értékekben elpuszitottak. Mi, mai németek, azonban nem olyan emberek vagyunk, akik elnézést koldulniuk annál az ellenségnél, amely elpusztitásunkra törekszik.

A német népet ma egy gondolat hatja át: "Amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten". Tudjuk, hogy a brit-amerikai bombaterror ellen csak egy hatékony eszköz van: ellenterror. Az angol népnek nincs oka diadalmámorban usznia. Meg kell majd fizetnie a számlát. Már most ismét fokozott mértékben folytattuk a német légi erő támadásait Anglia ellen. Növekszik a lelőtt brit repülőgépek száma, de ez csak a kezdet. Éjje-nappal dolgozunk, hogy a megtorlás óráját közelebb hozzuk. Mert egy napon elérkezik a megtorlás órája. A légi háborutól sujtott területen élő lakosság hősiességének hála, a háboru után az egész nép becsületbeli kötelessége lesz, hogy városaikat és házaikat szebben mint valaha, ujra felépitsék. A romokból akkor majd uj élet fakad.

A miniszter ezután a német tengeralattjáróknak az Anglia elleni háboruban elért sikereire tért át. Kiemelte, hogy a háboru tartama alatt, beleértve 1943 májusát is, a német haditengerészet és légi erő több mint 25,5 millió tonna ellenséges hajóteret süllyesztett el. Bármennyi uj hajót gyárt is az ellenség, az általunk elsüllyesztett hajók számát nem tudja utolérni. Ami pedig egyáltalán a munkaerők számát illeti, amely a hadiipari termelés alapja, ebben egyáltalán nem tudja felvenni velünk a versenyt. Minden okunk megvan, hogy higgadtan vegyük tudomásul az ellenségnek a számokkal végzett képzelgéseit.

A világtengereken vivott harc természetében rejlik, hogy változó szerencsével folyik. A legnagyobb sikerek időszakot visszaesések követik, amelyek egyfelől támadó fegyvereink állásával, másfelől az ellenséges védelmi fegyverek állásával függenek össze vagy fordítva. Ez a harc éppen ezért nemcsak az óceánokon, a levegőben és a harctereken, hanem a tudományos intézetekben és műhelyekben is folyik.

A keleti arcvonal és az invázió
A német népnek a totális háboru jegyében kifejtett erőfeszitései nem voltak hiábavalók. Egy napon alkalmazásra kerülnek: hol és mikor, azon inkább az ellenség töri a fejét. Ha arról beszélnek, hogy a kezdeményezés végleg a kezükbe kerül és Németország vezetői aggodalommal és rémülettel csak azt várják, hol fog ez a kezdeményezés megnyilatkozni, ugy a jövő majd megmutatja, kinek van oka a félelemre. Ma Európa inváziójáról beszélnek, mintha ez lenne a világ legmagátólértetődőbb dolga. Véderőnk készen áll fogadásunkra. A brit-amerikai inváziós haderő előtt intő jelként áll Dünkirchen és Dieppe.

Dr. Göbbels a továbbiakban az ellenséges országok zsidóságának szerepével foglalkozott. Számunkra csak hizelgő, hogy a Szovjet messzemenő felvilágositó tevékenységünk nyomása alatt kényszeritve érezte magát, hogy a kominternt,  a világrombolásának ezt az eszközét, látszólag feloszlassa. A londoni és washingtoni zsidók azonban tulkorán ujjonganak, ha azt hiszik, hogy az általuk annyira gyűlölt tevékenységének épületét ledöntötték. Az európai zsidóság teljes kiküszöbölése nem erkölcsi kérdés, hanem az állami biztonság kérdése. Ha az ellenséges táborban körülnézünk, bárhova tekintünk, mindenütt zsidót és zsidót látunk. A nemzetközi zsidóság az a ragasztóanyag, amely az ellenséges tömböt összetartja. Ez azonban nem leküzdhetetlen.

A birodalmi miniszter a két világháboru német vezetői között különbségről szólva megállapitotta, hogy jelenleg megvan az az erős nemzeti vezetés, amely az első világháboruban Németországban hiányzott.

Csaknem egész Európa hadviselésünk szolgálatában dolgozik. Egyszer hozzájut majd közös harcunk és szorgalmunk gyümölcsének élvezéséhez is. Földrészünk a győzelem után hatalmas erejű szárazföldi közösséget alkot majd, amely közös nagy dolgok szolgálatának élő, szorosan egybefűzőtt szabad népekből áll. Európa csak igy tud egyáltalán tovább élni. Másképpen atomjaira bomlanék és az anarchiának, egyben bolsevizmusnak könnyű zsákmányává válnék. Igazi európai nem akarhatja ezt. A német népnek ebben a háboruban, ma jobban mint valaha, megadatott legnagyobb történelmi esélye. A nemzet méltónak mutatkozik majd a nagy órához.

A világháborut elsősorban azért vesztettük el, mert Németországban hiányzott a nagy vezető egyéniség. Ezt a háborut megnyerjük, mert most megvan ez az egyéniség. Verhetetlenek vagyunk, legfeljebb magunk tudnánk megverni önmagunkat. Ettől az öngyilkos szándéktól azonban a német nép ma távolabb van, mint valaha.

Ha még ugy harcol is az ellenség, csellel, ármánnyal és gonoszsággal idegeink ellen, senki sem teszi meg neki azt a szivességet, hogy megpuhuljon. Fegyverrel kell tehát fellépnie és ezen a területen katonáink megadják majd nekik a kellő választ.

A miniszter a következő szavakkal zárta beszédét:
- Ennek a harcnak végén miénk a győzelem. Ellenségeink nem akarják ezt elhinni. Majd bebizonyitjuk nekik!