Dtum
Login with Facebookk
1944 | Március

A színház műhelytitkai

Bárdos Artúr könyve - Stílus

Előző könyvében Bárdos memoireszerűen elmondta hosszú és változatos rendezői és színházvezetői tapasztalatait és élményeit, új könyvében közli tanulságait, melyeket ezekből levont. Kitárja rendezői felfogását, mely benne évek során kialakult, a színházhoz, színdarabokhoz, színészekhez való viszonyát, mindazt, ami gyakorlata alatt, mint cél és feladat vezette s mindazt, ami munka közben kijegecesedett benne.

 

De nem élettelen elméletet ad, könyvének megvan az a varázsa, hogy - elméleti fejtegetéseibe mindig belejátszik az élmény, mindig érezni lehet, hogy amit leír, amögött a fejtegetés amögött ott van az ember, akinek számára mindez élmény, nem elméleti elgondolás, hanem életének fontos része, konkrét valóság, számára első dolog a világon. S ez az ember, aki gondolatait elmondja; szenvedélyes színházi ember, hisz a színházban, mint művészi és társadalmi intézményben, hisz fontosságában s erre a hitére rátette életét. Ezért lehet könyvét élvezettel olvasni, akár érdekli az embert a színház. akár nem. Az író meg tudja nyerni az olvasót, át tudja neki adni a maga hitét.


Bárdos sohasem tartozott azok közé a színházi rendezők közé, akik egyszerűen alakítható, össze-vissza szabdalható és módosítható anyagnak tekintik a színdarabot, az író művét, nem volt híve a rendező rémuralmának. Nyíltan hirdeti, hogy a rendező feladata az író intencióit kielemezni a darabból és színpadi eszközökkel ezt az intenciót tolmácsolni.

 

Van benne bizonyos alázatosság az íróval, az irodalommal szemben, ami nekünk, akik azt hisszük, hogy a színdarab is irodalmi mű, nem csupán rendezői ügyeskedés nyersanyaga, különösképpen jólesik. Általában Bárdos mindig a lényeget kutatja, az írói mű lényegét, s színházi munka, a szerep lényegét és erre építi fel elgondolásait. Értékesít és felhasznál minden másodlagosan fontos dolgot, világítást, díszletet, jelmezt, mindent, ami a hatás elérésében segít, de nem tulajdonít ezeknek semmivel sem több fontosságot, mint amennyit megérdemelnek. Fontos elsősorban a dolog művészi része marad az író és a színész együttes munkája a rendező vezetése alatt.

 

Mint rendező nagyon helyesen, nem hódol merev elméleteknek, mindig a konkrétumból, a színdarabból és a szerepből indul ki és erre építi fel darabról darabra előadásról előadásra a magatartását. Nagyon figyelemreméltó megállapítása az, hogy minden darabnak megvan a maga saját ritmusa és a rendező feladata ezt a ritmust kiérezni és a színpadon megvalósítani. Az ő számára ebben van a rendező művészetének lényege, ez teszi munkáját valóban művészivé. A színésszel szemben a rendező diktatúrájának híve.

 

Ő ismeri a darab rejtett intencióit. Ő látja a maga egészében a darabot, amelyből a színészt elsősorban mégis csak a saját szerepéhez tartozó részek érdeklik s ő ismeri fel azokat a feladatokat, melyeket az előadásban meg kell valósítani. Az ő elképzelésében él az előadás már az első próbáktól fogva, mikor a színészeknek még nem volt módjuk kidolgozni a maguk játékát. De egyúttal figyelmeztet arra is, hogy ez nem jelentheti a színész egyéniségének a megsemmisítését vagy gúzsbakötését. A jó rendező nem rákényszeríti a színészre a maga felfogását, hanem rávezeti a színészt, viszonyuk egymáshoz nem a föltétlen parancs és engedelmesség, hanem az ugyanazon eszményekért élő munkatársak viszonya egy művészi cél elérése végett.


A színészről szólva, pontosan megállapítja, mi a munkájában az ösztönös és mi az értelem, az intelligencia dolga, szükségesnek tartja a színész műveltségét, nem engedi munkáját teljesen az ösztön öntudatlanságára, véletlenszerűségére bízni. Amit a színészről mond, az éppoly értékes és meggondolkoztató, mint a rendező munkájáról szóló fejtegetései.


Olyan ember könyve ez, aki egy szép életen át mindig gondolkozva dolgozott a színház munkaterén, gondolatait annak a közvetlenségével fejezi ki, aki át is élte mindazt, amit elmond.
Ilyen könyv alig van a színházról szóló gazdag irodalomban, nálunk csak Hevesi Sándor könyve ad valami hasonlót.


Megírásával Bárdos nagyon hasznos szolgálatot tett színházi kultúránknak. El kellene olvasni és megszívlelni minden színésznek, általában minden színház körüli embernek, de a művelt színházba járónak is, aki öntudatosítani akarja a színházról nyert; rendszerint félöntudatos benyomásait.
Schöpflin Aladár

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Női teniszezőink 4:1 arányban legyőzték az olaszokat Női teniszezőink 4:1 arányban legyőzték az olaszokat
A magyar-olasz női közép-európai tenisz kupáért folyó versenyt...
A velenczei betegség A velenczei betegség
A malattia veneziána, magyarul a velenczei betegség olyan baj, a...
A diákparlament A diákparlament
Hosszas vajúdás és kísérletezés után létre jött. A MEFHOSz-é az...
Rövidek Rövidek
A napokban olvastuk a propagandaügyi miniszter beszédét, amelyben...
Footballjátékosok rendőri felügyelet alatt Footballjátékosok rendőri felügyelet alatt
”Many sot put mat y pouse…” , mert csak arról van...
 A „fokhagyma-kúrák A „fokhagyma-kúrák"
A fokhagyma-kúrák valóban kedvező hatásúak az érelmeszesedésnek...
Öt góllal győzte le a Ferencváros a letört Somogyot Öt góllal győzte le a Ferencváros a letört Somogyot
A Vasas ellen produkált briliáns játéka után a Ferencváros újabb...
Ikerkutatás egy új tudomány, az ikrek élete Ikerkutatás egy új tudomány, az ikrek élete
Egészen friss tudomány az ikerkutatás, az ikrek életével, sorsával...
A MAC országos atletikai viadala A MAC országos atletikai viadala
Szenior-számok. 100 m. handicap. 1. Seres Imre MTK 5 m.e. 11.6 mp....
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98