Dtum
Login with Facebookk
1939 | November

Hevesi Sándor

Ha egyetlen szóval kellene kifejezni azt, ami Hevesi Sándor szellemi magatartásának lényege, azt kellene mondanunk, tanító volt. Szenvedélyes, kizárólagos tanító. Egyedüli tantárgya pedig a színház, és minden, ami a színházzal kapcsolatban van. Szüntelenül, mindenkor és mindenütt tanított. Nem lehetett vele tíz percig együtt lenni akár nagyobb társaságban, akár négyszemközt, hogy át ne vette volna a szót, és ne kezdett volna színházról, színészekről, színdarabokról beszélni, azaz előadni. Ahogy a madár a levegőben, a hal a vízben van, úgy volt ő a színházban. Soha ki nem lépett belőle. Magánélete nem is volt.

 

Boldogult felesége panaszkodott rá, hogy étkezés közben is színdarabokat olvas, fordításokat javít, jegyzeteket csinál. Tanította a színészeket játszani, a díszletezőket díszletezni, a rendezőket rendezni; nem csodálnám, ha azt hallanám, hogy a szerephozó altisztet is tanította, hogyan kell a szerepeket a színész uraknak átadni. Az írókat is tanította színdarabot írni, szcenáriumot kidolgozni, szerkezetet felépíteni - ő volt majd minden magyar drámaírónak titkos munkatársa.

Nem volt egyoldalú műveltségű ember. Széleskörű ismeretei voltak az irodalom, filozófia, zene köréből, s más körökből is, de mindez a színházra volt vonatkoztatva. Azt hiszem, ha regényt olvasott, okvetlenül feltámadt benne a hátsó gondolat: hogy lehetne belőle színdarabot csinálni.

 

Mint minden igazi tanító, elméleti síkra tett át és beállított egy rendszerbe mindent, ami szóba került, alapvető dramaturgiai kérdéseket és apró részleteket egyformán. Apró részletek nem is voltak a számára. Az, hogy a színész kalappal és bottal kezében lépjen-e be mint látogató a szalonba, éppúgy érdekelte, mint egy Shakespeare-probléma.

Fiatalsága óta foglalkozott a színházzal, első írásai már színházi vonatkozásúak voltak, dramaturgiai tanulmányok, kritikák. Az irodalomból került a színházi gyakorlatba, a Nemzeti Színház rendezői állásába. Addig a rendezők majd mindig színészek voltak, ő volt az első íróból lett rendező. Attól fogva úgy belenőtt a Nemzeti Színházba, mint a fa a talajába. Akkortájt volt átalakulóban a színpadi beszéd, a szavaló stílus már kezdte idejét múlni, s helyébe lassankint az életszerűbb, realisztikus színpadi beszédstílus jelentkezett.

 

A Vígszínház kezdettől fogva ezt művelte, de elméletileg és kritikailag Hevesi fejtette ki, klasszikus művekre is alkalmazva, és ő szervezte meg a Thália Társaságot az új stílus gyakorlati illusztrálására. Akik ezt tovább propagálták, azok az ő tanítványai voltak. A Nemzeti Színház régi emberei természetesen ellenezték, de a fiatalokat megnyerte magának, élükön Pethes Imrével, akiben bizonyára ő tette tudatossá a stílusát. Hevesire ebben az irányban, azt hiszem, Duse játéka volt a legnagyobb hatással.

 

Abban az időben, amelyre az ő pályájának első fele esik, nagy átalakulások voltak minden nemzet színpadán, nagyhatású rendezők léptek fel a németeknél, angoloknál, franciáknál, oroszoknál. Hevesi tanult mindezekből, de amit tanult, beledolgozta saját rendszerébe, épp annyira önálló volt, mint bármely más külföldi nagyság. Ő is egyike volt azoknak, akik a rendezőre, aki addig meghúzódott a színfalak mögött, felhívta a nyilvánosság figyelmét, s megmutatta a rendezői művészet külön jelentőségét.


Magától értetődik, hogy aki ennyire testével-lelkével benne él a színház levegőjében, nem tud mindvégig ellenállni a csábításnak, megpróbálni a gyakorlatban is azt, amiről addig csak elméletei voltak. Így lett Hevesi is drámaíró. Nemcsak Jókai-regényeket alkalmazott színpadra, s nemcsak fordított külföldi műveket, hanem eredeti színdarabokkal is kilépett a színpadra.

 

Hét-nyolc színműve közül három az egykorú magyar drámaírás javához tartozik, de legjobb darabjaiban is elárult valamit: kitűnő dramaturgiai tudása, nagy műveltsége, írói rutinja és technikai biztonsága mellett is hiányzott lényéből valami, ami a lényeghez tartozik: az ösztön zsenialitása. Ez volt az a korlát, ameddig dramaturgi és rendezői művészete is elért.

Kevés híján tíz évig volt a Nemzeti Színház igazgatója. Ez az évtized szép ideje volt a színháznak. Voltak benne bukások, de voltak nagy sikerek is. Hevesi kénytelen volt középutat keresni a színház pénzügyi és művészi érdekei között. Ezt a nehéz feladatot mesterileg megoldotta. Engednie kellett a pénztári szempontnak, helyreállította az egyensúlyt olyan művészi vállalkozásokkal, mint a nagysikerű Shakespeare-ciklusok, Az ember tragédiája új rendezései, néhány kiváló magyar író propagálása, s nem egy más emlékezetes színházi este.

 

Nincs elég terem, hogy erről részletesebben szóljak, de meg kell állapítani, hogy a Nemzeti Színház Hevesi igazgatása alatt, nehéz időkkel küszködve, megfelelt nemzeti hivatásának. Hibákat követtek el, hibák nélkül nincs színházi igazgatás, az általános kép, amely ebből az időből megmaradt, mégis a virágzás korának mutatja.

 

Elkerülhetetlen ennyi idő alatt egy színház, különösen egy állami színház igazgatója gyűjt magának egy nagy és agresszív sereg ellenséget, érdekeikben és becsvágyukban sértett színházi emberekből, írókból, mindenféle más érdekeltségű emberekből. Végülis kicsinyes emberi hibákból olyan kötelet fontak, amellyel Hevesit megfojtották, mint a Nemzeti Színház igazgatóját.

Dolgozott tovább. A Magyar Színházban rendezett, s néhány rendezését nehezen fogjuk elfelejteni. Honvágya mégis a Nemzeti Színház felé vonzotta. A seb, amit ott kapott, gyógyíthatatlan volt. Testi betegségek is támadták, s most ezek áldozata lett. Egy nagy energia szakadt ki a magyar színház életéből.

 

Schöpflin Aladár

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Ady Endre -  Hollósi Simon sorsa Ady Endre - Hollósi Simon sorsa
Hollósy Simon elmenése a legfurcsább gondolatokra késztet és jogosít,...
Kászonyi Gizi karrierje a színpadtól 200. 000 lengyel holdon...
Csak a régi Budapest színházáról emlékezhetnek még vissza Kászonyi...
Cervantes emlékezete Cervantes emlékezete
Embert nem ismerhetünk meg kora és környezete nélkül. Az irodalom és...
Radnóti Miklós: Huszonnyolc év Radnóti Miklós: Huszonnyolc év
Erőszakos, rút kisded voltam én, ikret szülő anyácska, - gyilkosod! ...
Vásáros kofák szerencsétlensége a Dunán Budapestnél Vásáros kofák szerencsétlensége a Dunán Budapestnél
Október 10-ikére virradó éjszaka nagy szerencsétlenség történt...
Új magyar Shaksepeare-fordítás Új magyar Shaksepeare-fordítás
Új magyar Shakespeare-fordítás. A mihez egy emberöltő előtt...
Nagy vasúti szerencsétlenség Nagy vasúti szerencsétlenség
A francziaországi epernoni vasuti állomáson október 14-én nagy...
A védő Piller György nyerte Magyarország kardbajnokságát A védő Piller György nyerte Magyarország kardbajnokságát
Mindig híresek voltak a magyar vívóbajnokságok, de talán egyetlen...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98