Tagadja bűnösségét, de „érzi, hogy felelősséggel tartozik”

A Zeneakadémia nagytermében ma reggel megkezdődött az Imrédy-per tárgyalása. Az épületet – éppen úgy, mint a múltban a Bárdossy-per tárgyalása alkalmával – rendőrkordon vette körül. A közönség a legnagyobb rendben foglalja el helyét és várta a tárgyalás megnyitását, amely egyre késett.
A kitűzött időpontban már elfoglalta helyét a népügyészi székben Sulyok Dezső, mellette Horváth Zoltán politikai ügyész foglalt helyet. Megjött a vádlott védője is, dr. Káldy István.

A külföld érdeklődése

Az altisztek hatalmas, aktacsomókat helyeznek a zöld posztóval bevont asztalra. Megérkeznek az angol, orosz, amerikai, francia, cseh, jugoszláv és a bécsi laptudósítók, akik a színpadon nyertek elhelyezést.
8 óra 20 perckor jelenti Alföldy László rendőralezredes, a népügyészség fogházának parancsnoka, hogy előállította Imrédy Bélát.
8 óra 25 perckor vonult be Nagy Károly elnök vezetésével a népbíróság. Nyomban utasítást adott Imrédy Béla elővezetésére. Telt ház fogadja Imrédy „bevonulását”, akit két fogházőr kísér.
Imrédy sötétszürke ruhában, frissen borotváltan, mereven áll az elnöki emelvény előtt, szemben a mikrofonnal. Kezében hatalmas aktacsomó, másik kezében pedig felöltőjét tartja. Meghajtja magát, várja az elnök szavait.
- Megnyitom a főtárgyalást háborús népellenes és más bűncselekményekkel vádolt Imrédy Béla bűnügyében! – hangzik az elnök enunciációja.
Figyelmezteti a hallgatóságot a rend és fegyelem megtartására, majd a személyi adatokra vonatkozólag tesz fel kérdéseket Imrédynek, aki egyenletes hanghordozással válaszol a kérdésekre.
- 1891-ben születtem, római katolikus vallású vagyok. Nős, három gyermek atyja. Bűntetve nem voltam, vagyonom nem számottevő.
Az elnök ezután bejelenti, hogy a mai nap Imrédy kihallgatásával fog eltelni, ezért tanúkat nem idézett.

A vádirat

Ezután következett a vádirat felolvasása.
A vádirat felolvasása közben Imrédy egy aktacsomót vett kezébe és úgy hallgatta a vádirat ismertetését.
- A népügyészség vádolja Imrédy Bélát azzal, hogy miniszterelnöksége idején, csatlakozott az antikomintern paktumhoz és ennek következményeként szakította meg a diplomáciai viszonyt velünk a Szovjetunió. Ennek további káros fejleménye volt az, hogy Magyarország negyedszázadon belül másodízben sodródott támadó háborúba a németek oldalán. Ugyanezen vádpont rója fel Imrédy bűnéül, hogy 1944. május 23-án csúcsminiszteri tárcát vállalt, a német megszállás alatt alakult Sztójay-kormányban és így vezetői tevékenységben járult az országnak a háborúba maradásához.
- Imrédy 1940-ben megalakította a Magyar Megújulás Pártját, amelynek iránya a szélsőjobboldali világnézetek hirdetése volt. Ezt igazolja az a tény is, hogy később, mint a MMP országos vezetője parlamenti szövetségre lépett a nemzeti szocialistákkal. 1944 tavaszán megalakult Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetségének elnöke lett, tagja, sőt cselekvő résztvevője lett a nyilas bábkormányt támogató Nemzeti Szövetségnek.
A vádirat harmadik pontjában a vádirat hangoztatja, hogy Imrédy újságcikkekben, gyülekezetek előtt elmondott beszédeiben állandóan hirdette, hogy Németország oldalán folytatni kell a háborút. Felelőssé teszi a vádirat Imrédyt azokért az uszító cikkekért, amelyek a vezető párt szolgálatában az ő szellemi irányítása alatt az „Imrédy-politika” érdekében – főként az Egyedül Vagyunkban – láttak napvilágot.
További vádpont Imrédyvel szemben, hogy a Darányi-kormány tárcanélküli gazdasági minisztereként megszerkesztette az első zsidótörvényt. Később pedig miniszterelnöksége idején benyújtotta a második zsidótörvényt. Ezekkel a cselekedetekkel a nép érdekeit súlyosan érintő rendeletek és jogszabályok kezdeményezője volt.

Bűnösnek érzi magát?

Az utolsó vádpont szerint Imrédy 1943. év őszén javasolta Veesenmayer német megbízottnak: hasson a kormányzónál oda, hogy az államfő németbérenc politikusokat nevezzen ki a kormány tagjaiul, akik az országot a német kívánalmak szellemében kormányozzák. Ennek a hazaáruló útmutatásnak alapján rajzolódtak ki a német politika előtt egy Sztójay-bábkormány körvonalai, amelynek megvalósítására később sor is került.
A hallgatóságon nagy izgalom lesz úrrá, mikor Nagy Károly elnök felteszi a kérdést:
- Megértette a vádat?
- Igen – hangzik Imrédy válasza.
- Bűnösnek érzi magát?
- Mielőtt felelnék erre a kérdésre,- válaszolta Imrédy Béla - rá kell mutatnom arra, hogy egész közéleti pályámon lelkiismeretem szavára hallgattam és arra, hogy az előttem álló lehetőségek közül a kisebbik rosszat választva, védjem a nemzet érdekeit. Szubjektív érzéssel nem tudom azt mondani, hogy igen, de érzem azt, hogy felelősséggel tartozom nemzetemnek. Ezért állok ki a bíróság előtt.

Imrédy ezután, mint Bárdossy László is, a miniszteri felelősségrevonásról szóló 1943-as törvényre hivatkozott, de az elnök közli, hogy noha tudomásul veszi Imrédy bejelentését, a tárgyalást folytatja.
- Ön a felelősség kérdését említette – mondotta Nagy Károly elnök. Éppen erről van szó, az ön politikai cselekményeiről. Önt egyben büntetőjogi felelősség is terheli, hogy aztán jó vagy rosszhiszemű volt ez a tárgyalás során majd kiderül.
Az elnök felszólította a vádlottat, hogy 1913-tól 1938-ig vázolja élettörténetét. Imrédy részletesen kezd beszélni, mire Nagy Károly rászól, hogy rövidebbre fogja mondanivalóit.

A győri program

- Hogyan ismerkedett meg Hitlerrel – szól közbe az elnök, amikor Imrédy magyarázkodik, hogyan lett képviselő és miniszterelnök.
- 1935-ben vagy 1936-ban, mint a Nemzeti Bank elnöke Berlinben jártam – feleli Imrédy – , hogy Hjalmar Schachttal megbeszélést folytassak a Jegybank ügyében. A Birodalmi Bank elnöke tisztelgő látogatásra vitte fel Hitlerhez, de az csak néhány percig tartott és formális jellegű volt.
- És a győri beszéd? Ki sugalmazta a maga programját?
Imrédy ezután elmondta, hogy 1937-ben, amikor Magyarország pénzügyileg rendbejött, elhatározták, hogy a honvédséget is kifejlesztik. Lehetővé vált, hogy a magyar hadsereget, amelyet a trianoni szerződés kicsire zsugorított, kifejlesszék. Horthynál volt megbeszélés és ő, azaz Imrédy, Darányinak elkészített egy tervet, amely később, mint győri program vált nevezetessé. 600 milliót adtak volna a hadseregnek és 400 milliót egyéb célokra használtak volna fel.
Az elnök azt firtatja, hogy a németek ebben az irányban beleavatkoztak-e, de Imrédy ezt tagadja, azt állítja, hogy arról nincs tudomása.
Nagy elnök ekkor felsorakoztatja kronologikus sorrendben az erre vonatkozó adatokat, azt, hogy Darányi és Kánya Németországban volt, erről tárgyaltak, sőt a Függetlenségben kommünikéket is adtak közre, de Imrédy mindent tagad.
Az elnök ráolvassa az ügyészségen tett vallomását, amely szerint „kéretlenül készítettem el a tervezetet”.
Imrédy azonban magyarázkodni próbál.

A tárgyalás tart.