A nyilas uralom egyik leggaládabb tette volt a börtönkapuk megnyitása. Az ország söpredéke megnyitotta a börtönkapukat, a rablógyilkosok, a betörők, a hivatásos tolvajok, a csalók, sikkasztók előtt. Ennek hatását közvetlen az ostrom után nyomban megéreztük, amikor valóságos bűnhullám öntötte el az országot.

Raboltak, gyilkoltak, betörtek jóideig büntetlenül.
A fővárosban különösen nagy méreteket öltött a bűncselekmények száma. Az országos bűnügyi nyilvántartó elpusztult, a demokratikus rendőrség még embrionális állapotban volt. A bűnt csak jóval későbben, hónapok múlva kezdték üldözni, mikor is egymásután teltek meg a fegyintézetek bűnözőkkel.

1944. október 15-ike után szétszéledtek a márianosztrai női fegyház lakói is: Jäger Mari késői utódai; hitvesdarabolók, „Pipás Pisták”, tiszazugi arzénes asszonyok, a minden bűnre kapható, kivénhedt prostituáltak, az angyalcsinálók. Október 15-én, amikor a tisztességes emberek kezére béklyó került, ezek visszaverték szabadságukat.

Márianosztra egy ideig lakatlan volt. A háború következtében egyes részei lakhatatlanokká váltak. Szorgos munkáskezek rendbehozták és most az igazságügyminisztérium visszaadta rendeltetésének.

Márianosztra csakhamar megtelt lakókkal, sőt el lehet mondani, már is túlzsúfolt. A bűnöző világ „hölgy tagjai” ismét Márianosztrán nyaralnak…