Mulatságos fogolyszökés – grammofonjavítás közben

Néhány nappal ezelőtt három férfi állított be az egyik V. kerületi rádióműszerész üzletében.
- Tauninger rádióműszerész vagyok a Markó-utcából, kísérőim pedig fogházőrök. Azért kísértek el ide polgári ruhában, hogy kerüljék a feltűnést. A fogházigazgató úr grammofonját kellene megjavítanom. – mondotta az egyik.

A tulajdonos készséggel tette eleget a kérésnek s bekísérte vendégeit a műhelybe. Tauninger azonnal megkezdte a grammofon szétszedését s közben megmagyarázta a műhely tulajdonosának, miért is került ő a Markó-utcába.
- Valutaügy, nem súlyos – mondotta, majd figyelmeztette a foglárokat: ha már segédkeznek neki, vigyázzanak az alkatrészekre.
- Az a fő, hogy rendszer, tervszerűség és pontosság legyen minden munkában. Nem szeretném, ha csak egy csavar is elveszne, mert az igazgató úr fölötte megdorgálna ezért.
Egy órai munka után Tauninger udvariasan a mellékhelyiség után érdeklődött, sőt elkérte az egyik kísérő foglártól az újságot is.

A foglár jóindulatúan mosolygott, miközben átnyújtotta az újságot, de annál jobban dühöngött, amikor kiderült, hogy Tauninger – megszökött. Keresték a fürdőszobában, a kamrában, tűvé tették Tauninger miatt az egész házat, de már csak bottal üthették az eltűnt rádióműszerész nyomát.

Most azután levél érkezett Pozsonyból, amelyben a valutás közli, hogy sikerült megtalálnia feleségét, aki már jóelőre kiment Csehszlovákiába. Nem láttuk ugyan a levelet, de minden valószínűség szerint üdvözletét is küldi a Markó-utcába, megismételve figyelmeztetését: az a fontos, hogy rendszer, tervszerűség és pontosság legyen minden munkában…

Vajon hogyan számoltak el a Markó-utcában Tauninger István szökött valutással?