(Nyilatkozik a kereskedelmi államtitkár) 

Szó sem lehet devalvációról, vagy ehhez hasonló gazdasági csapásokról

Szende Pál kereskedelmi államtitkár tudvalevőleg alelnöke volt az Országos Magyar kereskedelmi Egyesülésnek. Most bucsulevelet intézett az OMKE-hez. E levélből – amelyben a legszélesebb rétegeket érintő fontos programmatikus kijelentések vannak – vesszük ki a következőket: 

– Az ország mai válságos helyzetében a kereskedelemnek is el kell készülve lennie a legnagyobb megpróbáltatásokra. Mégis sziklaszilárd a reményem, hogy a kereskedelem életereje minden veszélyen és nehézségen győzedelmeskedni fog. A kereskedők szakismeretére, mozgékonyságára, szorgalmára és munkaerejére minden gazdasági rendnek szüksége van. Annak, hogy idáig jutottunk, a régi rendszernek a hatalomhoz való makacs és elvakult ragaszkodása volt az oka.

Nem lehet azt figyelmen kivül hagyni, hogy a kereskedők igen jelentékeny része ezt a rendszert támogatta és igy a bajok bekövetkeztéért a többi osztályokkal együtt felelős. Ennek jóvoltából feltétlenül szükséges, hogy a legteljesebb buzgalommal, minden anyagi érdeket félretéve, sorakozzék az uj rend zászlaja alá.

Nem kell félni a demokráciától! Ez fogja a kereskedelmet megszabaditani ellenségeitől és megtisztitani a salaktól. A kereskedőnek, aki hasznos tevékenységet teljesit és munkájából él meg, nincsen szüksége az eddigi korrupt társadalmi rendre és nem kell a jövőtől félnie. Felhivom a kereskedőket, hogy mindent kövessenek el az árszinvonal lenyomására. Ez elsősorban az ő feladatuk és ezzel tartoznak azoknak a társadalmi osztályoknak, amelyek a legsulyosabban érezték a háboru terhét. 

– Uj hatáskörömben mindent el fogok követni arra, hogy a kereskedők jogos érdekeit megvédjem és a leghatározottabban szembe fogok szállni minden olyan egyoldalu osztálytörekvéssel, amely a kereskedelem ellen irányul. Tizéves müködésem alatt a OMKE-ben sohasem küzdöttem azért, hogy a kereskedők felmentessenek az állami terhek viselése alól, de mindig sikra szálltam az ellen, hogy a különböző társadalmi osztályok az adóteher viselésénél, kereskedelem és ipar a városi lakosság rovására előnyben részesittessenek.

Kár volna magukat illuziókban ringatni. Oly adótörvényeket kell csinálni, amelyeknél sulyosabbakat a magyar történelem nem ismer. Ezek az összes foglalkozási ágakra és igy a kereskedőkre is ki fognak terjedni, mert csak ily módon tudjuk biztositani azt, hogy az állam polgáraival szemben vállalt kötelezettségeinek megfeleljen. Csak ilyen módon tudjuk biztositani azt, hogy a közhitel fenntartassék, hogy a hadikölcsönök és bankjegyek értéke csorbát ne szenvedjen. 

Ennek a célnak elérésére a kormány minden erejével törekedni fog s épp ezért el is várja az állampolgároktól, igy a kereskedőktől is, hogy a sulyos adóterhet zugolódás nélkül fogadják. Azt azonban már most igérem, hogy amennyire hatáskörömbe esik, igazságtalanság történni nem fog s az adóterhet minden társadalmi osztály arányosan fogja viselni és senki exisztenciája veszélyeztetve nem lesz. A kormánytól semmi sincs olyan távol, mint hogy akár a devalváció, a lebélyegzés, vagy pedig a vagyonelkobzásig menő adózás eszközeihez nyuljon.