Thèatre Français a tűz martaléka
Nagy és méltó sajnálkozással fogadta az egész művelt világ a francziák nemzeti szinházának, a legrégibb és legnagyobb hirnevű műintézetek egyikének, a Théatre Françaisnek pusztulását. Ez intézet nemcsak a franczia szinművészetnek volt legfőbb büszkesége, hanem a a többi nemzetek drámairodalmára és szinészetére is nagy, gyakran átalakitó hatással volt.
Itt ápolták a klasszikus franczia tragédia s a magasabb stílű franczia vigjáték hagyományait, itt áldoztak legtöbb lelkesedéssel s legnagyobb művészettel Coreille , Racine, Moličre, a három legnagyobb franczia drámairó emlékének. Itt vivták meg döntő küzdelmeiket a váltakozó irodalmi irányok, melyek aztán elterjedtek az egész világon. S az összes nemzetek szinművészete a Théatre Français művészeitől tanúlt izlést, műgondot, művészi lelkesedést.
Az a fensőbbség, melyet különösen az utolsó száz év alatt a franczia dráma és a franczia szinészet egész Európában gyakorolt, javarészt a Théatre Françaisnek köszönhető. A most leégett épülethez annyi nagy nemzeti és mivelődéstörténeti emlék fűződött, mint kevés más közintézethez s csak növeli a francziák fájdalmát az, hogy ép most, közvetlenül a világkiállitás megkezdése előtt pusztúlt el, a mikor arra készülődött, hogy bemutatja az egész odasereglő világnak a franczia művészet nagyságát.
A Théatre Français története a franczia dráma története is egyúttal. Eredete visszanyúlik a XVI. század komédiás-társaságaiig, virágzása a franczia drámairodalom virágkorával, XIV. Lajos uralmával kezdődik. Azt a felsőbbséget, melylyel Erzsébet királyné korában – Shakspere idejében – az angol szinház és dráma birt, csakhamar átvette a franczia s meg is tartotta, az időm minden változása mellett, mind a mai napig.
A Théatre Français, vagy a mint szintén nevezni szokták, a Comédie Français három különálló s egymással versenyző szintársulat egyesüléséből keletkezett, melyek közt legjelentékenyebb a Moličre társulata volt. Ez kezdetben a Louvre kariatid-termében tartotta előadásait s mindjárt első előadásaival megnyerte az általános rokonszenvet s az orleansi herczeg pártfogását, a ki a Palais-Royalban, a Théatre Français mai helyének közvetlen közelében eszközölt ki számára helyet.
E társulat játszotta Moličre összes darabjait s itt lépett fel a Corneille mellett legnagyobb franczia tragikai költő: Racine is, Thébaideť czimű tragédiájával. A palais-royalbeli társulat meg is tartotta elsőségét egész Moličre haláláig, 1673-ig, a mikor aztán rövid idő alatt széjjeloszlott, illetőleg beleolvast a többi társulatokba. A Comédie Français nevet 1680 –ban adta XIV. Lajos a most már egyesitett társulatoknak s szoros értelemben véve ez évtől kezdődik e szinház története.
A Théatre Français csütörtökön, folyó hó 8-án délben gyuladt ki, épen, amikor Racine Bajazetť czimű darabja délutáni előadására készültek. A tüzet későn vették észre s ezért nagy volt a rémület. A szinészek s az intézet egyéb alkalmazottai már benn voltak az épületben; az előadásnak fél egykor kellett volna megkezdődnie. A szinészek öltözőikben kapták a tűzvész hirét és sietve menekültek.
Csak egynek nem sikerült életét megmenteni: Jane Henriot kisasszonynak, a ki csak nemrég óta volt tagja a szinháznak s igy nem ismerte eléggé a különböző folyosókon át a kijárást. A tehetséges ifjú művésznő a lángok közt lelte halálát. A művészi és irói világ s a társadalom általános részvéte között temették el. A tűz oltását nagyon megnehezitette az, hogy a viz nyomása nem volt elegendő nagy, hogy a magas épület tetejére fel tudták volna szivattyúzni. Nagy gondot okozott a szinház gazdag könyv- s irattárának, szindarabok kéziratainak, történeti okiratoknak, a nagyértékű műkincseknek, szobroknak, képeknek, drága szőnyegeknek, művészi értékű bútoroknak megmentése. A legnagyobb részt sikerült is megmenteni, de nagyon sok műtárgy megsérült.
A tűzvész okát még eddig nem sikerült biztosan megállapitani; némelyek szerint a fűtőkészülék volt túlhevitve, mások szerint pedig a villamos világitás vezetékeiből indúlt ki a veszedelem. Most a szinházat előbbi belső alakjához hasonlóan sürgősen újra fogják épiteni. E czélra a kormány 2.200,000 frank költséget kér a parlamenttől. Az épitész arról biztositotta a kormányt, hogy ez év julius 14-ikére, a nemzeti ünnepre a szinházat újra megnyithatják. Addig a szintársulat eleinte az operában, később pedig az Odéon-szinházban fog játszani.
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!