Dtum
Login with Facebookk
1902 | Február

A király egy magyar festőművésznél

Ő Felsége VII. Edvárd angol király koronázására emlékül legújabb arczképét szánta ajándékúl. A kép megfestésével Benczúr Gyula jeles művészünket bizta meg.

 

Febr. 8-án jelent meg a király Benczurnak Bajza-utczai műtermében, s a mesternek két teljes óra hoszszáig ült, mialatt folyton társalgott, főleg művészeti ügyekről. E hó 11-én ujólag megjelent a műteremben, s másfél óra hosszat ült készülő képéhez s ez idő alatt a művész befejezte a felség fejének lefestését.

 

A hasonlóság meglepte a királyt, a ki most is művészi ügyekről beszélgetett. A király aztán megtekintette a műterem képeit, különösen az ezredéves nagy képet, a mely azt a jelenetet ábrázolja, a mikor a király 1896 junius 8-ikán az országgyűlés két házának Szilágyi Dezsö elnök tolmácsolásával fogadja hódolatát.

 

A király megigérte, hogy saját alakjának hűsége érdekében ehez a festményhez is szivesen ül.

Megosztás:
Szerkeszt?ő kommentár
Műteremlátogatás
Kántor Judit

Benczúr Gyula festményeinek nemzetközi szereplése meghozta számára azt a rangot, hogy VII. Edward angol király fölkeresse Budapesten, abból a célból, hogy vele festesse meg a portréját.


A király látogatásakor elámult a Benczúr-festmények attraktivitásán, emberábrázolásának kiváló karakter-érzékén. Kevés példa van (de van) a képzőművészetek történetében arra, hogy jeles államfők, egyházi személyiségek műteremben modellt üljenek arcmásuk lefestéséhez.


Mi, az utókor, mit csodálhatunk Benczúr műveiben? A barokkos újraértelmezett Frans Hals-i laza festékfelhordást, az anyagszerűség hű visszaadását, kompozícióinak nagyvonalúságát.


Elég, ha az olvasó ellátogat a Magyar Nemzeti Galériába, és megnézi egyik jelentős művét, a Vajk megkeresztelését.


Ha a képhez közel szemlélődünk, tetten érjük a festő laza, nagyméretű festékfolt-tobzódását, a rubensi igényű lendületet, dinamikát.


Hátrább lépve a kép fókuszába viszont ezek a folt-táncok összeállnak bámulatos szintézisbe.


E sorok írója gyermekkorában megnézte a nagy Benczúr kiállítást, 1958-ban, a Nemzeti Galériában. Lenyűgözött a kiállítás élménye. Ezek után nem értettem, hogy lehet fanyalogva beszélni Benczúr Gyula festészetéről.


A művészetpolitika az ’50-es években igyekezett minden erővel negálni jelentős művészeinket. Ilyen sorsra jutott báró Mednyánszky László is. Sok évtizednek kellett eltelnie, míg Budapesten nagyszabású kiállítást rendeztek Mednyánszky műveiből. Szerencsére a művészetben a művek beszélnek, így aztán az alkotók beárnyékolhatók, de az általuk létrehozott értékek nem. Az érték örök.


A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
Szappanos Galéria Benczúr Gyula
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98