Dtum
Login with Facebookk
1903 | Március

A Nemzeti Szalon tavaszi kiállitása

Február 22-ikén megint új tárlat nyílt meg a Nemzeti Szalon helyiségeiben. E mozgékony művész-egyesület alig hogy Paál László képeit összehordta messze földről, megint új érdekességet vitt termeibe. 

 

Munkácsy három képét is kiállitották. Egyik a "Mozart végperczei"czímű képének vázlata. Gyönyörű kép ez a kis vázlat is; csupa fájdalom, lelkesedés és szinhatás. A haldokló mester hátrahanyatlik párnás székében, lankadó jobbjával fáradtan dirigál, balja csüggedten lehullott, ujjai közt szinte remegnek a partitura lapjai.

 

Széke hátához aggódva, félénken simúl neje: szemben az énekesek a szönyeggel letakart kis zongora mellett egész lélekkel éneklik a Requiemet, szinte megfeledkezve a pillanat halálos tragikumáról, a haldokló mesterről. Az éles, meleg szinek között mély ború ömlik el a képen.


Munkácsy másik két festménye két nagy tájkép. Mindegyiken borúlt ég alatt legelésző teheneket látni. E képeken az áttetsző levegőben mutatkozik a mester megfigyelése legfeltűnőbben.

 

Tulajdonképen mindegyik egy-egy felhőtanulmány nagy képéhez, a „Golgothá”-hoz, később kiegészítette az alsó részét a réttel és a legelésző jószággal. Munkácsy nem kedvelte a tájképeket, nem is igen festett ilyeneket. Azt tartotta, hogy a hangulatot művészibb és nagyobb feladat egy emberi arczon kifejezni, mint valami tájrészleten.

Megosztás:
Szerkeszt?ő kommentár
A Nemzeti Szalon kiállítása 1903 tavaszán
Kántor Judit

A nagy érdeklődés mellett megrendezett tárlaton Munkácsy és Benczúr Gyula művei álltak a középpontban.

 

A „Mozart végpercei” című Munkácsy vázlat ma is érdekes gondolatokat vet fel. A nemzetközi ítészek a mai napig festőibbnek érzik a jól összefogott vázlatokat; így van ez Munkácsy esetében is. A nagy kompozíciókhoz való készülés dinamikus, kitörés jellegű. A mondanivaló a kisebb felületen tőmondattá sűrített festői kifejezést sugall.


Eszembe jut egy másik vázlat is, melyet Szinyei Merse festett a „Majális” című képéhez. Amikor svájci utam alkalmából Zürichben láttam „A világ tájfestészete” kiállítást, a magyar teremben elemi erővel hatott Szinyei „Majális” vázlata. Ilyen hatású lehetett Munkácsy színvázlata is a Szalon kiállításán.


Az igazi meglepetést viszont Munkácsy tájképei okozták.

 

Nem múlt el nyomtalanul festészetében Paál Lászlóval tett barbizoni munkálkodása. Annak ellenére, hogy a kortársak nem tartották tájképfestőnek, mégis eljutott felfogásában a barbizoni impresszionizmus levegőjéhez. Ha csak a „Poros út„ című képét festi meg, akkor is a legérzékenyebb barbizoni ízt tudta megszólaltatni a magyar tájképfestészetben.


A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
Szappanos Galéria Munkácsy Poros út
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98