Augusztus 6-ikán az ostromló sereg részéről felszólították Stösszel tábornokot, hogy adja föl a várat. A tábornok ezt visszautasította.

A kapituláczióra való felhívást az ostromló sereg parancsnokának megbizásából Jamoka vezérkari őrnagy, fehér zászlóval vitte Stösszel tábornokhoz és egészen az erődítvényekhez ment. Itt bekötötték a szemét és ugy vezették a parancsnok elé. A japán követ közölte a mikádó azon ajánlatát is, hogy hajlandó a polgári lakosságnak a szabad elvonulást engedni, s őket elszállítani.

Port-Artur feladásának föltételeit a mikádó azért szabta enyhére, hogy ily módon az utolsó rohamnál elkerülhetetlen mészárlás meg ne történjék. Egyuttal azt is közölte a követ Stösszellel, hogy a további ellenállás a japánok tulnyomó ereje következtében ugyis hiába való volna. A föltételek, egy londoni lap kevéssé valószínünek tetsző hirei szerint ezek voltak:

1. A japániak minden akadály nélkül engedik az orosz helyőrséget fegyverben a Liaotung-félszigeten átvonulni és megengedik, hogy Kuropatkin seregével egyesüljön. 2. A japániak felajánlják, hogy a nem harczoló lakosságot a mikádó költségén tetszésszerinti, általuk kívánt helyre szállítják. 3. Stösszel tábornok köteles nemcsak a várat, hanem még a kikötőben levő orosz hajókat érintetlenül átadni.

Az őrnagy hir szerint három napi fegyverszünetet is kért az elesettek eltemetésére. Azonban mindenre tagadó választ kapott. A polgári lakosság szabad elvonulására tett ajánlatot sem fogadta el Stösszel s kijelentette, hogy a várat védelmezi fogja mindaddig, mig a legutolsó erődöt is beveszik és a legutolsó emberét is elveszti. Stösszel ezt az üzenetet augusztus 17-én külön követ által ismételtette.