Száz éve volt február 12-én, hogy Königsbergben meghalt Kant, a filozofia történetében a legnagyobb elmék egyike, a német gondolkodás egyik legfőbb büszkesége. Csaknem megmérhetetlen az a hatás, melyet Kant a maga korára s az utókorra tett, a tudomány és művészet egyaránt érezte szellemének éltető lehelletét, mult és jelen egyesül az iránta való hódolatban.

A kinek lelke bejárta az egész világot s világosságot élesztett az emberek millióiban: tudvalevőleg sohasem hagyta el Königsberg városát. Ifjukorában mint nevelő működött ugyan néhány vidéki nemesi család, de akkor is megmaradt szülővárosa környékén s a téli időket ott töltötte a városban.

1755-ben habilitálták az egyetemen magántanárrá, de csak tizenöt évi díjtalan működés után lehetett rendes tanárrá. A porosz állam akkori sanyarú pénzügyei nem engedték, hogy rendkívüli tanszéket állítsanak Németország egyik legnagyobb szellemének.

Családot nem alapított, nemes szegénységben s eszmékkel benépesített magányban töltötte életét, a mely a tökéletes szellemi élet ideáljának egyik legteljesebb megvalósulása volt. 1781-ben adta ki a ŤTiszta ész kritikájátť. Tizenegy évi mély gondolkodás eredménye e nagy mű; mikor már agyában megvolt, leirása csak néhány hónap munkája volt.

Ezután egymásra következtek az e műven megalkotott kritikai alapgondolat alkalmazásai az ethikára, a jogbölcsészetre, a történelem bölcseletre; mindenütt átalakító hatással, mindenütt mélyítve a német gondolkodást s új tartalommal töltve el az ellaposodásnak indult német filozofiát.

Hatvanhat éves volt, mikor életének ez a csodás termékenységű korszaka megkezdődött. Aligha lehet az emberi mívelődés történetében példát találni ehez hasonló jelenségre: hogy valaki legnagyobb műveit oly életkorban alkosa meg, a mely a legtöbb embernél már az alkotásra képtelen aggkor ideje.

Abban a két évtizedben, mely a "Tiszta ész kritikájá"-nak megjelenése s tevékenységének félbeszakadása közt lefolyt, Kant elérte a legnagyobbat, a mit ember elérhet: ereje teljességének érzetét, benső kivánalmainak megfelelő helyzetet, a kortársak csodálatát s mind messzebb terjedő hatásának öntudatát.

A német nemzet legjobbjai ez időben már e hatás alatt állottak s már megkezdődött az az átalakulás, mely a német nép gondolkozásában Kant nevéhez fűződik. E hatás nem szünt meg azóta sem, a német filozofia néhány évtizeden át elfordította ugyan arczát Kanttól, de ép az utóbbi időkben kénytelen volt mindinkább visszatérni hozzá.

Kant filozofiájának történeti jelentőségét nem lehet túlbecsülni. A gondolkodás legnagyobb hőseinek egyike volt ő, az emberi elme benne legfényesebb magaslati egyikét érte el. A mint Szokratesz új irányba terelte a görög gondolkodás útjait, úgy, hogy minden utána következett görög bölcselő többé-kevésbé az ő alapjaira volt kénytelen állani, a mint Bacon és Descartes meggyujtották a középkor skolasztikus filozofiája által elhomályosított szemek előtt a természettudományi és mathematikai módszer világosságát, - úgyanúgy Kant rendszere is fordulópontja az emberi gondolkodásnak. Kant filozofiája záróköve és tetőpontja az őt megelőzött filozofiának s egyúttal talpköve és forrása az utána következőnek.