Péter Szerbia királya megkoronázásának napjára, 1904. évi szeptember 21-ikére nemcsak Szerbiából sereglettek Belgrádba, hanem a külföldről is, Magyarországból, Bulgáriából. Az európai hatalmak követeik által képviseltették magukat, kiket ez alkalomra nagyköveti méltósággal láttak el. Csak Anglia nem képviseltette magát, a királygyilkosság után visszahiván követét Belgrádból.

A szerbeknél a sok egyházi ünnepet és szintén sok történeti és nemzeti ünnepet Péter király máris többel szaporította; nemcsak királylyá választásának évfordulóját, hanem az ő és a trónörökös születésnapját is nemzeti ünnepek száma megint egygyel szaporodott. Kezdetben többen ellenezték a koronázás parádéját, mert úgyis elég már az ünnep, a termés silány, az esztendő nagyon rosz. A kormány tagjai sokat tanácskoztak róla.

Péter király inkább lemondott a fényes keretről, csak a koronázás elhalasztásába nem akart beleegyezni, beavatottak szerint azért, mert ő a koronázásban uralkodásának mintegy törvényesítését látja, mely egyszersmind hirdeti a jogfolytonosságot a régi koronázott szerb fejedelmek és az ő dinasztiája között.