A szász király elvált felesége

1905 | Február

A mostani szász királynak elvált neje, aki Montignoso grófnő név alatt jelenleg az olaszországi Florenczben (Firenze) él, ismét nagy feltűnést okozó események hőse lett. A grófnő vagyis Lujza toskánai herczegnő még nem régen, a karácsony előtti napokban szerepelt ismételten, mikor Drezdában a királyi palotába akart bemenni, hogy meglátogassa ott élő gyermekeit kiket elhagyott.

A rendőrség azonban kiutasította a palota kapujából és Drezda városából is.

A legújabb esemény pedig az, hogy a szász királyi udvar el akarja venni Montignoso grófnőtől kisded leánykáját, Monica herczegnőt, ki már akkor született, mikor a herczegnő (még mint a szász trónörökös felesége) elhagyta a drezdai királyi palotát. Az ujszülött gyermeket a szász királyi udvar törvényesen szász királyi herczegnőnek ismerte el, s a kisded ápolását anyjának megengedte.

Néhány nap előtt Körner szász királyi igazságügyi tanácsos, ki Montignoso grófnő válási pörében is szerepelt, megjelent Florenczben s ott felmutatta a grófnő volt férjének, a most uralkodó Frigyes Ágost szász királynak parancsát, mely követeli, hogy a grófnő Monica nevű kislánykáját adja át.

Ennek neveléséről a szász udvar akar gondoskodni, miután értésére esett, hogy a grófnő erkölcstelen életet él, bizalmas viszonyt folytat Giucciardini olasz gróffal, a ki állítólag már karácsonyi drezdai útjára is elkísérte.

A grófnő megtagadta leánykájának – a ki épen beteg – átadását, felháborodással tiltakozott a vád ellen, a szász király (volt férje) fölhatalmazását Körner tanácsos képébe vágta, azt mondva, hogy gyalázatosan rágalmazzák, cselszövéssel támadták meg, nyugodni nem hagyják.

Montignoso grófnő ismételve gyalázatos rágalomnak mondta azt, mintha az olasz gróffal viszonya lenne. A mely lapok erről írtak, olaszok, németek, azok ellen pört indít. Nem tudni mi igaz. A grófnő tagadása, vagy a vád. A botrány nagy.

A florenczi előkelő társaság – az egyik hír szerint – már tűrhetetlennek találta a grófnővel való érintkezést, és szakított vele. Más hír szerint Giucciardini gróf, (ki 30 éves, és elváltan él nejétől) épen nem olyan ember, a ki hódító-képességgel bírna. Lassu, álmos természetű ember. Azt a kijelentést teszi, hogy életében csak egyszer találkozott és beszélt a grófnővel.

A nagyon feltűnő eset részleteiről következőket említjük:
A szász udvar Montignoso grófnővel abban állapodott meg, hogy kis leánykáját két éves koráig ápolhatja, akkor Drezdába viszik. Körner udvari tanácsos február 8-ikán érkezett Florenczbe, hogy a gyermeket elvigye. Ugyanakkor drezdai lapok híreket közöltek a grófnő erkölcstelen életéről. Sőt állították, hogy áldott állapotban van.

Senki sem tudja, hogy e híresztelésekből és tagadásokból mit lehet hinni. A hírek közt az is fölmerült, hogy a grófnő férjhez akar menni Giucciardini Carlo grófhoz. A gróf maga is rágalmazás miatt pört akar indítani a hírek terjesztői ellen, melyeket valótlanoknak mond.

A grófnő és Körner igazságügyi tanácsos közt történtekről Florenczból jelentik:
A grófnő megesküdött, hogy gyermekét nem hagyja elrabolni. Ekkor Körner a szász király parancsát az asszony lábai elé vetette. A grófnő lehajolt, felvette az írást, és Körnernek az arczába vágta. *Hagyjon engem békében – kiáltotta, - én nem vagyok sem királyné, sem herczegnő, csak egy szegény sajnálni való asszony.*

A florenczi szász konzul is jelen volt, mikor Körner felmutatta királyi parancsot. Körner a hírlapokban erről a következő nyilatkozatot tette közzé:

A német konzul előtt a következőket mondtam a grófnőnek: *A szász király parancsából fölszólítom, hogy Anna Monica herczegnőt haladéktalanul adja át nekem.* Montignoso grófnő erre kijelentette, hogy a gyermek kiadását a leghatározottabban megtagadja.

Erre előadtam a grófnőnek, hogy e gyermek csak 1905 május 15-éig marad nála s hogy e határidő meghosszabbításáról már szó sem lehet. A grófnő erre kijelentette, hogy tudja, hogy jog szerint a királynak van igaza, de a gyermeket még sem adja ki, csak az erőszaknak enged.

Mikor ez az utolsó mondat is beíratott a jegyzőkönyvbe, fölhatalmazást kértem a konzultól arra, hogy a tárgyalást félbeszakítsam, hogy magánuton megmagyarázzam a grófnőnek, mily oktalanságot cselekszik az engedetlenségével. De ez a kísérletem hiábavalónak bizonyult. A grófnő megmaradt elhatározása mellett s ezt most már jegyzőkönyvbe is foglaltuk.