A január 23-iki borzasztó vérengzés még nem törte meg a pétervári munkásokat, sőt növelte a halálos elkeseredést.

Január 24-ikén reggel elindult a kolpinói állami gyártelepek sztrájkoló munkásnépe Pétervár felé, hogy személyesen nyújtsa át a czárnak a kérvényt Czarszkoja-Szelóban. Alig haladtak öt mérföldet, szemben találták magukat a katonasággal, a mely határtalan kegyetlenséggel gyilkolta le a munkásokat. Egy gyalogezred és egy üteg tüzérség állotta útjokat. A mikor 200-300 lépésre értek a csapatokhoz, eldördült az első sortűz, utána a többi.

Halomszámra véres fejjel, átlőtt mellel buktak le a halottak, a sebesültek iszonyuan jajveszékeltek. A sortüzelés egyre tartott. A sztrájkolók futni kezdtek, a katonaság pedig szakadatlanul lövöldözött a menekülők után. A katonaság Kolpinóig kergette vissza a munkásokat és az öt mérföldnyi út fedve volt holttestekkel és sebesültekkel.

A vérontás

A pétervári munkásoknak a czár elé törekvő ezernyi ezer tömege közé Vladimir nagyherczeg parancsára lőttek, a kit a czár korlátlan hatalommal ruházott föl. A lelőtt és megsebesült ezrekről alig tudtak meg valamit. A Néva folyó közelében elesetteket a Néva folyón vágott lékekbe dobták, hadd vigye a tengerbe. Külön vonatok indultak éjjel a közeli mezőkre és ott a gödrökbe száz és száz halottat földeltek el.

Pétervárról a jobb módú lakosság elmenekült, az üzletek napokig zárva voltak, és mert a csőcselék rabolt és pusztított, a kirakatokat bedeszkázták. Ejiring tábornok, a kit jan. 23-án a tömeg megtámadott, belehalt sebeibe. Beszélik, hogy Pétervárott ötezer embert fogtak el, a kik között van sok tanár ügyvéd és százötven asszony. A munkás-vezérek egy részét Trepov diktátor száműzetésre itélte s Szibéria felé kisérteti már őket.