A japánok, akik titokban két negyven láb hosszu alagutat furtak a Kikvansan-erőd alatt, deczember 18-ikán délután két órakor egyszerre mind a kettőben óriási dinamit mennyiséget robbantottak föl, a minek az lett a következtetése, hogy az erőd sánczainak egy része összeomlott.

Mialatt az erőd helyőrsége még a borzasztó eset behatása alatt állott, Nogi tábornok a szomszéd ütegek tüzét az erőd ellen irányozta. E közben a japán katonaság a kelleténél korábban ostromot intézett az erődbe, de az összeomló falak mindnyájokat eltemették.

Valamivel később ujabb támadások következtek és az utolsó támadásnál éjféltájban több óráig tartó rendkívül elkeseredett tusakodás után urai lettek az erődnek, a melyből az oroszok ágyúik hátrahagyásával, futva menekültek.

A falak hatvan japán katonát temettek el. Az oroszoknak sejtésük sem volt a készülő támadásról. Mikor a japánok benyomultak az erődbe, annyira meg voltak lepetve, hogy idő telt bele, a míg puskáikhoz nyultak és lőni kezdtek. Iszonyu szuronyharcz keletkezett.

A kik önként vállalkoztak a rohamra, tudták, hogy biztos halálba mennek, nevüket fölírták sapkájukra, nadrágjukra és kabátjukra, mert ismerték a gránátok borzasztó hatását és arról akarnak gondoskodni, hogy holttestüket, ha még annyira megcsonkul is fölismerhessék. Az első ostromló hadoszlopot az aknák fölrobbantása következtében fölhányt földtömeg el is temette.