Mialatt nálunk, legujabban a fővárosban létesítendő községi takarékpénztár tervezete alkalmából, élénk eszmecsere foly afölött, vajjon általában van-e helye és talaja a községi takarékpénztáraknak Magyarországon: addig nyugaton, főleg pedig Ausztriában és Németországban, a községi takarékpénztárak tulajdonképeni hazájában, annyiban ismét tovább haladtak egy lépéssel, amennyiben a szorosan vett takarékpénztári intézmények mellett most már külön városi bankok alapitása vétetik szemügyre. 

A takarékpénztárak intézményét az említett államokban külön regulativumok – a porosz 1838. évből, az osztrák 1844. évből – szabályozzák.
Ezek azonban első sorban a bizottság szempontjából indulván ki, a takarékpénztárak ügykörét meglehetősen szük korlátok közé szoritják, azonfelül tevékenységüket szigoru hatósági felügyelet és ellenőrzés alá helyezik.

A takarékpénztárak állandó törekvése arra irányul, hogy a törvényszerű békókból lehetőleg kiszabaditsák magukat.
Az autonom jogaikra féltékeny községek, mint fentartói a kommunalis takarékpénztáraknak, az utóbbiak mozgalmát élénken pártfogolják, de nem csekély mértékben támogatják a takarékpénztárak szabadabb mozgásra irányuló igyekvést a modern forgalom érdekei, nevezetesen pedig az ujkornak a hitelformák és üzleti szervezetek terén fölszinre hozott vivmányai, melyekkel többnyire a letűnt század alapitásaként jelentkező takarékpénztárak jelenlegi üzletköre és szervezete amugy is sok tekintetben nehezen fér össze.

Hozzájárul még az a körülmény is, hogy maguknak a városoknak pénzműveletei gyökeres reformra szorulnak, mely a közpénzek bankszerű kezelését kell, hogy magába foglalja.
A városok bevételeik fokozása érdekében, de más köztekinteteknél fogva is, már egy sereg magángazdasági üzemet foglaltak le maguk számára, melyek szintén kiterjedt fizetési transakciókat vonnak maguk után. Mindezen pénz- és fizetési teendők egyszerűbben és jutányosabban lennének lebonyolíthatók, ha ellátásuk a várossal szoros összefüggésben álló községi pénzintézet ügykörébe utaltatnék.