Márczius 15-ike
Márczius 15-ikét hagyományos lelkesedéssel s a szokottnál is ünnepiesebb külsőségek közt ünnepelte meg a főváros s az egész ország népe. A házakon mindenütt nemzeti zászlókat lengetett a tavaszi szél, magán- és középületeken egyaránt s a főváros utczáin az egész nap folyamán hullámzott az ünneplő közönség.
A Belvárosban egymást érték a lelkes kedvű zászlós menetek, melyek mind Petőfi szobra felé vonúltak, hogy letegyék ott a kegyelet koszorúit. Az ifjúsággal együtt ünnepelt a polgárság is, hazafias dalok, szavalatok hangzottak, kokárdás gyermekek, iskolás fiúk és leányok jártak az utczákon.
Az egyetemi ifjúságon kivűl a fővárosban levő minden iskola ünnepelt; nem volt előadás, s hazafias ünnepélyeket tartottak a tanulók beszédekkel, szavalatokkal, tanáraik vezetése alatt.
Az egyetemi ifjuság nyitotta meg délelőtt a nagyobb ünnepélyek sorát a Vigadóban. Az ifjuság csapatonkint vonult a nagy termekbe, a hol az első padsorok hölgyeknek és közéleti jeleseknek voltak fentartva. Az emelvényre, a honnan a beszédek, szavalatok hangzottak, az egyetemi ifjuság zászlóját tűzték ki.
Az egyetemi zenekar eljátszotta Kéler Béla Rákóczi-nyitányát; Lindner Ernő műegyetemi hallgató megnyitó beszédet tartott, Pável Ferencz joghallgató elszavalta a „Talpra magyar”-t, Ősz Ferencz, az ifjuság szónoka lelkes beszédben a nap jelentőségét fejtegette. R. Maróthy Margit szinművésznő Petőfi „Ledőlt szobor” czímű költeményének szavalásával ért el nagy hatást. Koczé Antal zenekarával eljátszotta a Kossuth-nótát és több kurucznótát.
Dr. Ballagi Aladár egyetemi tanár és képviselő beszéde következett ezután, melyben Kossuth szereplesét, a márcziusi ifjúság magatartását méltatta s a szabadságról, mint a magyar nemzet létkérdéséről szólt. A beszéd nagy hatást tett hallgatóságra. Az ifjuság kivánságáraa az agg Madarász József képviselő is beszélt. Még nehány kuruczdal és Abrányi Emil hazafias költeményének szavalata hangzott el.
Kora délután estig nagy néptömegek vonultak a Petőfi-szoborhoz. A központi egyetemi épület előtti téren gyülekezett az egyetemi ifjuság. Az egyetem erkélyéről beszédeket és szavalatokat tartottak.
Innen a Nemzeti Múzeumhoz mentek, ahoz a helyhez, a hol a főhomlokzat nagy lépcsőzetének falán emléktábla hirdeti, hogy innen szavalta Petőfi Sándor 1848 márczius 15-ikén a „Nemzeti dal”-t; e helyről most Kelemen Imre joghallgató szavalta el a kertet ellepő sokaság előtt ugyanazt a költeményt. A „Szózat” éneklése közt indult tovább a menet, egyre szaporodva.
A Petőfi-szobornál már szorongó tömeg várt. A szobor előtt állított emelvényről beszéltek és szavaltak a sokasághoz s koszorúkat raktak a szobor aljára.
A magyarországi ujjászervezett szocziáldemokrata párt is nagy sokaságban járult a szoborhoz és letette piros szalagos koszorúját. Az ünneplést baráti összejövetelek, lakomák fejezték be. A képviselők nagyobbára kerületeikben voltak ünnepelni.
A szinházak is ünnepeltek. Valamennyiben hazafias darabokat játszottak, vagy hazafias alkalmi költeményeket, melodrámákat szavaltak.
).jpg "Kalászosokból közepesnél jobb termés várható")
.jpg "Az aratás és a fegyvergyakorlatok")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!