Lipót belga király a minap egy amerikai ujságirót fogadott, a kivel a Kongó-állam dolgairól beszélgetett. A király a többi közt a következőket mondta: Igazán furcsa dolog, hogy némely emberek milyen örömet találnak abban, hogy egész életünkön át egyebet sem tesznek, csak másokat rágalmaznak. Azt hiszem, hogy egész Európában egyetlen ember sincsen, a kit nálamnál feketébb színekkel festettek volna. Rosszaságom és gazságom leírásában oly kifejezéseket használtak, a melyeket művelt társaságban nem is lehet ismételni. Néró valósággal szent volt hozzám képest. Valóságos szörnyeteg vagyok, a kinek legnagyobb élvezete, hogy tehetetlen szerecseneket kínoz és gyötör.

A király ezután tréfásan gratulált az ujságirónak, a kiben volt annyi bátorság, hogy reszketés nélkül mert hozzá eljönni. Az ujságiró kérdésére, hogy nem igaz-e, hogy a Kongó államban oly rettenetes állapotok vannak, a király ezt felelte: Azt hiszem, hogy a világ észszel megáldott embereknek tart bennünket. A legnagyobb ostobaság volna tőlünk, ha a szerecseneket kínozni és sanyargatni akarnánk, mert hiszen az az állam nem boldogulhat, a melynek lakossága nincs megelégedve és nem gyarapodik. Nem akarom tagadni, hogy bizonyos esetekben rossz volt a közigazgatás, azt sem, hogy akadnak hivatalnokok, a kik kegyetlenségeket követnek el, sőt olyanok is, a kik a bennszülöttekkel való rossz bánásmódnak véget vessünk.

Arra a kérdésre, vajjon anyagilag érdekelve van-e a Kongó-államban és vajjon igaz-e, hogy onnan évenkint nagy jövedelmet húz, Lipót király ezt felelte: Ez hazugság. A Kongó-állam uralkodója vagyok ugyan, de az állam föllendülésének épp oly kevés befolyása van az én anyai dolgaimra, mint például az Egyesült-Államok föllendülésének Roosevelt elnök magánvagyonára. Egyetlen fillért sem fektettem be a Kongó-állam iparvállalataiba; nem húztam fizetést azért a munkámért, a melyet huszonkét év óta mint a Kongó-állam végrehajtó tisztviselője végeztem, sőt ellenkezőleg, nagyon jelentékeny összegeket, a melyek sok millió dollárra rugnak, kiadtam az ország fellendüléseért. A Kongó által nem gazdagabb, hanem ellenkezőleg szegényebb ember lettem.