A kormány programmja

1906 | Június

A képviselőház május 29-iki ülésén mondotta el Wekerle Sándor miniszterelnök a kormány programmbeszédjét, a melyet természetesen óriási érdeklődéssel vártak. Wekerle Sándor miniszterelnök tizenegy óra után néhány perczczel kezdett szólalni. A kormányzásra vállalkozott a miniszterium, hogy megmentse az alkotmányt; a parlamentárizmust, hogy biztosítsa a polgári jogokat, s a közigazgatás törvényes menetét. (Helyeslés.) Kormányra vállalkozott a kormány a törvényes alapon, az elvek föntartásával.

Első föladat lesz az állami szükségletek biztosítása; a költségvetésen és az ujonczjavaslaton kívül javaslatot tesznek a horvát pénzügyi kiegyezés megkötésére, s a választási reformra az általános szavazati jog alapján. (Helyeslés.) Nemcsak a választó jogot, de a választási eljárást is reformáljuk, a kerületek új beosztásával. E nagy reformmal véget ér az a politikai föladat, melynek teljesítésére a kormány vállalkozott. A kormány küldetésénekez az átmeneti jellege azonban nem menti föl a kormányt az ország gazdasági és kulturális érdekeinek előmozdítása alól. Elő kell készíteni mindent a fejlődés számára, ha mindjárt más is fogja a tervezett reformokat végrehajtani.

A belügyi igazgatás terén a törvényhatóságok és községek önkormányzatát erősíteni fogja a kormány; a választási rendszer föntartandó s a kormány és a törvényhatóságok vitás ügyeiben független biróságnak kell itélnie. (Taps.) A tisztviselők anyagi helyzetének és függetlenségének biztosítása is föladata a kormánynak. (Taps.) A városok terheinek könnyítése, a kivándorlás csökkentése is benne van a kormány programmjában; nem erőszakos intézkedéseket tervez, hanem új keresetforrásokat keres a nép számára. (Taps.)

Egyházpolitikája: a vallásszabadság és a vallási béke biztosítása. A katholikus autonómia ügyét kezébe fogja venni a kormány, s a megoldást mindenkinek a beleegyezésével óhajtja. Az 1848. évi XX. törvényben elvállalt kötelezettséget a vallásfelekezetek iránt fokozatosan teljesíteni fogja a kormány s a protestánsok adózásának enyhítésére már legközelebb javaslatot tesz. A közoktatásügyet nemzeti irányban kivánja fejleszteni; az iskolaügyekben a felekezetek közreműködését a jövőre is óhajtja. Az oktatás minden fokozatán, minden iskolában kifejezésre kell azonban jutnia a magyar állameszmének.

Egy hang a nemzetiségek közül: Mi lesz a nemzetiségi törvénynyel? (Zaj.)
Wekerle Sándor: A tanfelügyeletet behatóbban s az oktatást gyakorlatiasabbá kell tenni; a tudás erőszakolásánál fontosabb a jellemfejlesztés. Vidéki kulturális középpontokat akar fejleszteni, hogy a közoktatásügy helyet összhangban legyen a gyakorlati élettel. A kormány előterjesztést fog tenni a kuriai biráskodás fentartásáról és javításáról; a telekkönyvi ügyek rendezése az erdélyi birtokviszonyok és tagosítási ügyek rendezése is a kormány programmja, nemcsak a pörök számának apasztása, hanem a nép hitelének javítása érdekében is.

A mezőgazdasági terén minden kereseti ág fölkutatást tervezi a kormány, főképen az alsóbb négy osztály érdekében. A jobb értékesítés és az állattenyésztés fejlesztése, az állandó érdekképviselet, a kisbirtok terheinek konverziója, a telepítés és parczellásítás lebeg a kormány szemei előtt, de rendezni akarja a munkás és cselédügyeket is.

Az iparfejlesztés egyik föladata a kormánynak; a programmot majd Kossuth Ferencz fogja kifejteni a képviselőház előtt. Revideálni kell az ipartörvényt, az ipari és kereskedelmi alkalmazottak jogviszonyait rendezni kell s érdekképviseletet kell teremteni részükre. Az ipari oktatást nem emelheti, hanem gyakorlati irányban fogják fejleszteni. A kivitel fejlesztése, a szabad hajózás szervezése, a fiumei kikötő építése, az államvasutak új szervezése, a viczinális vasuti törvény reviziója benne van a kormány programmjában s nem zárkózik el a szocziálpolitikai alkotások elől se.

A munkavédelem és az ipari biráskodás, valamint a betegsegítés és balesetbiztosítás, valamint az aggkor idejére való biztosítás ügyében javaslatokat fog a kormány előterjeszteni.
A pénzügyek terén az adóreform és a valutaszabályozás a legfontosabb. Az adóreform ügyében ma is azt vallja, a mit 1893-ban memorandumában a képviselőház elé terjesztett. Az adó fokozatosságát tervezi s az adótöbblet szerinte nem a kincstár gazdagítására való, hanem a legszegényebb adózók terheinek csökkentésére. Tervezi a fogyasztási adók reformját is, melynek sorsa sokban attól függ, hogy miként rendezzük ezt a kérdést Ausztriával. A fogyasztási adókból nagyobb mértékben akarja részesíteni a városokat és községeket. Terve az is, hogy az összes közszolgáltatásokat egységesen irják elő és szedjék be. A valutareform terén a készfizetés a programmja; a tizkoronás bankjegyek forgalmát csökkenteni akarja.

Egy hang: Nem baj, csak több százkoronást csináljanak. (Nagy derültésg.)
Wekerle Sándor: A kereskedelmi szerződések ügyében kényszerhelyzetbe jutottunk, a mi részben Ausztriával való egyezkedésünket is befolyásolja. Ausztriával az eddigi szövetség helyett szerződést fogunk kötni, s az önálló vámterület jogi állapotának megfelelően a kormány elő fogja terjeszteni a külön magyar vámtarifát. (Helyeslés.) A horvát pénzügyi kiegyezés megnyitása is küszöbön van. Az iparfejlesztésben Horvátországot is részesíteni kivánja.

Az állami közigazgatásban föltétlen érvényt kell szerezni a horvát nyelvnek, az állami üzemeknél, vasutnál pedig a horvát közönséggel való érintkezésben a horvát nyelvet fogjuk használni. Nagyjában ez az a programm, a melynek végrehajtsához a kormány a képviselőház támogatását kivánja. (Zajos éljenzés.)

Megosztás:

Wekerle-kormány programja

Lóczy István

Wekerle Sándor miniszterelnök elmondotta programmbeszédét a kormány nevében a képviselőháznak és olyan munkatervet terjesztett a törvényhozás elé, a melyet szerénységgel igazán még a legnagyobb várakozás se vádolhatott. Sőt ha valamit ellene vetni lehet, úgy az ennek épen az ellenkezője. A programm túlságosan is gazdag arra, hogy a benne fölhalmozott föladatok az országgyülésnek rendelkezésére álló idő keretében az elsietés és elnagyolás veszedelme nélkül megoldhatók lennének. Már pedig a törvényhozás munkája soha se lehet fölületes, mert minden olyan határozás, a mely milliók érdekeit érinti, kell, hogy komoly és alapos megvitatásnak legyen hasznos eredménye.

Ilyen körülmények között nagyon természetes, ha a többségi pártokban az a hajlandóság uralkodik, hogy a parlamenti munka menete minél lendületesebb legyen. Sürgős föladatok megoldását hátráltatni egy hazafias pártnak se lehet a törekvése. A magyar pártok részéről ilyen törekvés nem is jelentkezett, de annál buzgóbban siettek kimutatni a nemzetiségi képviselők, hogy ők ilyen kérdésekben is más álláspontot foglalnak el.

A szándékukat vsokáig nem halogatták: jóformán meg se melegedett a helyük, olyan akczióba fogtak, a mely minden tagadás mellett is lényeges hasonlóságot mutat az obstruálással. Az uj képviselőház első üléseit jóformán a nemzetiségi képviselők beszédjei töltötték meg és ezek a beszédek viszont tele voltak vádakkal a magyar közigazgatás ellen és panaszokkal az állitólagos terrorizmus miatt, melyet a választások alkalmával velük szemben kifejtettek. Ha visszaemlékszünk rá, hogy a választási hadjárat idején épen a nemzetiségek voltak azok, a kik a legféktelenebb terrorizmust fejtették, egyszeriben nagyon érthető lesz mindenki előtt az a nem minden izgalom nélkül való fogadtatás, a melyben az így bemutatkozó nemzetiségi képviselők az országgyülés termében részesültek. Kétségtelen, hogy a szólás joga csak úgy megillet minden képviselőt, mint az immunitás és meggyőződése vállalásában elmehet minden törvényhozó a szabad véleménynyilvánításnak a házszabályokban megjelölt határáig, de kétségtelen az is, hogy a törvényhozási munka fóruma nem lehet műhelye e munka megakadályozására szánt törekvéseknek. A jog csak addig jog, a míg vissza nem élnek vele és ha a a nemzetiségi képviselők törvényhozói jogukat arra igyekeznek fölhasználni, hogy a müvelt világ előtt hamis vádakkal feketítsék be a magyar nemzetet, csak igen természetes, ha e törekvés ellen a hazafias lelkek érzése fölzúdul és tiltakozik.

Jól esik megállapitanunk, hogy ilyen törekvés, ilyen szellem nem minden nemzetiségi képviselő beszédjében nyilatkozott meg. Vannak közöttük, a kik legalább szóval tiltakoznak az ellen, hogy a magyarság ellenségeinek tartassanak. Szeretnők remélni, hogy tiltakozásukat a cselekedeteikkel is támogatni fogják. A magyar nemzet tisztel minden jogot és megbecsül minden természetes érzést. A lelkéből kiforgatni senkit se kivánunk, de azt megkövetelheti a haza minden fiától, hogy ne legyen ellensége a földnek, a melyen él és a nemzetnek, melynek minden jogát élvezi. A nemzetiségek élete elválaszthatatlan a magyar nemzetétől, javát, boldogulását ennek az országnak minden polgára csak a magyar nemzet javában és boldogulásában keresheti, se rajta kívül, se ellene. Ezt a nemzetiségeknek meg kell érteniük – a saját érdekükben.

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!