Junius 6-ikán Vilmos német császár Bécsbe érkezett, hogy meglátogassa szövetségeseit és atyai barátját I. Ferencz Józsefet, Magyarország királyát, Ausztria császárját. Uralkodók, ha egymást látogatják, ez rendesen nemcsak udvariassági és barátságos cselekedet. Az ilyen látogatásnak van más czélja is, minthogy a fejedelmek ölelkezzenek, csókolózzanak és rendjeleket osztogassanak egymás kiséretének.

A német császár bécsi utjának politikai tartalmát és czélját nem nehéz kitalálni, ha arra gondolunk, hogy a hármas szövetségi szerződés a jövő esztendőben lejár: tehát gondoskodni kell a megújításáról. Ha Németországnak valamikor szüksége volt szövetségesekre, most nagyobb szüksége van rá, mint bármikor. A nemrégiben lefolyt algezirászi konferenczia eseményei nyilvánvalóvá tették, hogy a német birodalom meglehetősen elszigetelt helyzetbe jutott. Oroszország egyáltalában nem mutatta magát hálásnak azért a meleg barátságért, a melyet a czár irányában a német császár igen nehéz időkben tanusított. A Németország és Francziaország között folyt vitában Oroszország Francziaország pártján volt. Anglia és Francziaország egymáshoz való viszonya pedig az utóbbi években olyan meleggé és olyan erőssé lett, hogy ma már akár szövetségnek is beillenék. Németország és Anglia versenytársak a világkereskedelemben, a két nemzet tele van egymással szemben féltékenységgel és gyülölettel, a melyet uralkodóik rokonsága egyáltalában nem képes ellensulyozni és a mely gyülölség időnként már sulyos gondokat okozott a két birodalom diplomácziájának. Ellenben Oroszország, a mióta Mandzsuriában oly temérdek vért veszített, Angliára nézve hosszu időre nem veszedelmes többé: e között a két ország között tehát legutóbb nevezetes közeledés jött létre.

Németország ismételten láthatta jelét annak, hogy még a vele szövetséges viszonyban levő Olaszországra se számíthat föltétlenül. Itáliában a rokon vérü franczia nemzethez való vonzódás megint nagy erőre kapott és ez a vonzódás Loubet volt elnök római – és Viktor Emanuel olasz király párisi látogatása idején – még emlékezhetünk rá – valóságos rajongássá fokozódott. Az olasz népet a szive inkább huzza Francziaország és Anglia, mint a vele szövetségi szerződésben lévő országok felé.
Németország számára tehát biztos és megbízható szövetségesnek csak a mi monarkhiánk maradt, a mint erről az algezirászi konferenczián – a hol Olaszország is ellene foglalt állást – meggyőződhetett. Ez a magyarázata annak a nagy riadalomnak, a melyet Németországban a hármas szövetségről és főleg Németországról magyar részről nemrégiben elhangzott és nem épen barátságos nyilatkozatok keltettek. A mi nagy válságunk idején a német politika nem tanusította Magyarország irányában azt az előzékenységet, a melyet ilyen megpróbáltatásban egy szövetséges hatalom részéről elvárhattunk volna. Úgy viselkedett, mintha csak Ausztriának lenne szövetségese, és nem Magyarországnak is.

Most, hogy a mi válságunk véget ért, Vilmos császár helyes politikai érzékkel siet jóvá tenni ezt a hibát. Bécsi tartózkodása idején a magyar miniszterelnököt valósággal elhalmozta a figyelem minden jelével és Berlinből jön a hír, hogy a császár a hármas szövetség alkotója, Andrássy Gyula szobrának leleplezésére el fog jönni Budapestre is. Mindez kétségtelenül azért történik, hogy a magyar lelkekben Németország ellen támadt kelletlenséget eloszlassa és elejét vegye annak is, hogy ez a kelletlenség a delegácziók tárgyalásain megnyilatkozzék. Mindenesetre mutatja azt, hogy a német császár Magyarország sulyát mérlegelni és méltányolni tudja és ha már hiba követtetett el, minden erejével azon van, hogy ennek a fullánkját eltávolítsa.

Kétségtelen, hogy ez a politika sokkal józanabb, mint az, a melyet tisztelt osztrák sógoraink kivánnak Magyarországgal szemben folytatni. Úgy látszik, az osztrák politikusok képtelenek minden okulásra.