Az új külügyminiszter a következőket mondotta egy magyar ujságtudósítónak: Örül, hogy kipróbált hagyományokat vehet át, első sorban a Németországgal való szives viszonyt és a barátságos szövetséget Olaszországgal, továbbá az intimitást Oroszországgal. Annál szivesebben veszi át ezt az örökséget elődétől, mert személyesen is mindig meleg szimpátiát érzett ezzel a politikával és mert maga is arra törekszik, hogy ezeket a hagyományokat abban a szellemben és azzal a sikerrel ápolhassa, mint elődei, Gluchowsky, Kálnoky, és különösen e politika inicziálója, gróf Andrássy Gyula. Jövendő működése számára nagy előnynek tartja azt, hogy szövetségeink nem zavarják azt a kitünő viszonyt, mely köztünk és Anglia, Francziaország és Törökország között fennáll.

A Balkánon a miniszter ugyanazt a politikát akarja követni, a melyet előde: a konzerválás, a megtartás politikáját, mely a szerződési jog alapján áll. Ismeretes, hogy föladatunk a Balkánon ama szerződésben gyökerezik, a melyet Berlinben kötöttek a hatalmak a Balkánt illetőleg. Ebben a szerződésben számunkra nemcsak a föntartó irányzatot szabják ki, hanem sok kérdést illetőleg a távol jövőről is gondoskodtak. Ezen az alapon történt, hogy három év óta a keresztény lakosság érdekében mi vezetjük a többi hatalmakkal való egyetértésben és együttműködésben a maczedón reform-akcziót.

A miniszter nem érti, hogy mi alapon hiszik a Balkánon azt, hogy a külügyminisztérium politikájának a változása is fogja követni. A miniszternek épen nincs szándékában azt a politikát megváltoztatni, melyet Kálnoky és Tisza Kálmán annak idején a magyar politikai világ tetszése mellett folytatott. Szerbiával szemben jogunk van arra, hogy a szerb mezőgazdasági behozatal egyenértékéűl iparczikkeink számára Szerbiától bizonyos előzékenységet kérjünk. Sajnos azonban, épen Szerbiában nem tanusítják velünk szemben azt az előzékenységet, a melyre jogosultak volnánk. Egyébként a miniszternek az a véleménye, hogy őt ebben a kérdésben a magyar osztrák vámkonferenczia határozatai kötik.