Minket első sorban a balkáni kérdések érdekelnek. Monarkhiánkról mozgósítási hireket terjesztettek, melyeknek sokan – a határozott hivatalos czáfolatok ellenére – hitelt is adtak. Sőt még mindig nem enyésztek el egészen az aggodalmak, még mindig vannak lapok, melyek nagy kitartással terjesztik azt a hirt, hogy monarkhiánk meg akarja szállani Albániát s azt jósolják, hogy ennek kapcsán összeütközésbe fogunk jutni Olaszországgal, mely régóta vágyódik az Olaszországgal átellenes albán partvidék birtokára.

Igaz, hogy Olaszországban léteznek efféle vágyódások, az is igaz, hogy monarkhiánk aligha lenne hajlandó belenyugodni abba, hogy az Adria-tenger partjainak nagyobb része olasz birtokká, e tenger maga olasz tengerré legyen. De ezen érdekellentét kiélesedése egyhamar nem valószinű, mert hisz ez idő szerint még a török uralkodik Albániában s így korai volna Albánia felett Olaszországgal hajba kapunk. Nem is fogunk hajba kapni sem mi az olaszokkal, sem az olaszok velünk.

Bulgáriából feltünően békés hírek érkeznek. Ha hinni lehet a bolgár kormány biztosításának, akkor Bulgária Oroszországnak Kelet-Ázsiában való elfoglaltságát csakugyan nem szándékozik felhasználni Törökország ellen való támadásra. Igaz, hogy Bulgária fegyverkezik, de ugyanakkor Nacsevics, bolgár megbizott Konstantinápolyban alkudozik, a török kormánynyal a maczedóniai menekültek megkegyelmezése ügyében s úgy látszik, sikerrel. A török kormány is ismételve arról biztosította külügyi hivatalunkat, hogy a bolgár határ közelében való csapatösszevonásai csupán a bandáknak bolgár területről török területre való átmenetelét kivánják meggátolni. Sőt még a maczedóniai forradalmi bizottság tagjai is kijelentették, hogy nem szándékoznak zavarni a maczedóniai reformok végrehajtását.

Mindez békésen hangzik. Nem szabad azonban felednünk, hogy a Balkán-félszigeten a politikai erkölcsök nem állnak oly magas fokon, hogy a kormányférfiak s még kevésbbé a forradalmi vezetők biztosításaiban feltétlenül meg lehetne bízni. Bizonyos óvatosság tehát helyén van, s úgy látszik, ez vezeti külpolitikánk intézőit, midőn nem ugyan Albániába való bevonulást, de csapatainknak s megszálott tartományokban leendő erősbítését és a novibazári kerületben. Mitroviczáig való előnyomulás eszméjét veszik fontolóra.

E kerület egy részében eddig is voltak megszálló csapataink, a többi részek megszállásához is a berlini szerződés értelmében jogunk van, a nélkül, hogy ehhez bármely hatalom ujabb beleegyezésére volna szükségünk. Az utóbbi napokban közzétett félhivatalos közlemények arra mutatnak, hogy a monarkhia ezzel a jogával közelebb valószinűleg élni fog.