A magyar festőművészet különös egyéniége, Telepy Károly hetvennyolcz éves korában Budapesten meghalt. Alkotásai, melyek mindvégig változatlanul, fejlődés nélkül ismétlődtek, nem érhették el azt a sikert, mit a mester remélt utánuk.

Telepy Károly megmaradt mindvégig a mi volt, a jó öreg Telepy bácsi, aki nem törődve a modern kor haladásával, a körülötte megnövekedett óriások uj iskolájával, ő csak haladt megkezdett ösvényén, ha nem is mindég előre, de visszafelé sohasem.

Évtizedek előtt festettek ugy, mint Telepy Károly most festett, de művészetében volt valami eredeti, sokszor megkapó, melylyel megtudta nyerni nemcsak a közönség, de a legepésebb kritikus elismerését is. Mindenesetre , ő hagyott reánk a legtöbb mutatót az ötvenes évek festészetéből . 

Ő maga volt képviselője egy sereg rég letünt igazságnak, mely végigkisérte őt egész pályafutásán. Telepy Károly már régen asztmában szenvedett s ez okozta halálát is. Holttestét a Mücsarnok előcsarnokába helyezték diszes ravatalra s onnan nagy gyászkisérettel kivitték a kerepesi-uti
temetésről készített fényképfelvételeinket mutatjuk be olvasóinknak.