A magyar kulturának ujra egy derék munkása hunyt el: Ferenczy István, a nagyszebeni állami főgimnázium igazgatója. Mint pedagogus és mint a magyarság tekintélyes harczosa az ország nemzeti szempontból egyik legjobban fenyegetett pontján küzdött a magyarságért s fáradhatatlan munkásságával megérdemelte a kegyeletes megemlékezést.

1851-ben született Gyergyóditrón. Egyetemi tanulmányait Kolozsvárt végezte; a kolozsvári egyetemnek ő volt az első beiratkozott hallgatója. 1876-ban Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter a nagyszebeni állami főgimnáziumhoz nevezte ki rendes tanárrá.

Harmincz évig működött ez iskolánál , ebből tizenkét évig mint igazgató. Részt vett a nagyszebeni társadalom minden nevezetesebb mozgalmában, alapítója, munkás tagja, elnöke vagy tiszteletbeli tagja volt a város majd minden egyesületének.

Jóságával, tapintatos, higgadt fellépésével sok elismerést és becsülést szerzett Nagyszeben maroknyi magyarságának: szászok és oláhok egyformán tisztelték, igaz bizalommal voltak hozzá, a mellett, hogy megvoltak győződve erős, hazafias érzelmeiről.

Munkássága javarészét mégis az ifjuságnak és iskolának szentelte. Az ő vezetése alatt népesedett úgy be a nagyszebeni gimnázium, hogy ma már az ország egyik legnépesebb vidéki középiskolája. Irt egy hézagpótló és közhasznu munkát is, „Életpályák” czímmel, szintén az ifjuság érdekében, tanácsadóul a pályaválasztás nehéz idejében.

Szilágyi Gyula.