A csernovai eset dolgában különben érdekes beszélgetés folyt le a képviselőház október 30-iki ülésében Wekerle miniszterelnök és a nemzetiségi képviselők, főként Hodzsa Milán között. Az ülés folyamán ugyanis Wekerle Sándor miniszterelnök odament Brediceanu képviselőhöz és kijelentette neki, hogy bizonyítékai vannak arra, hogy nem egyedül a templomszentelés idézte elő a csernovai zendülést, hanem egy régóta tervszerűen előkészített akczió.

Brediceanu azt válaszolta erre, hogy ez az értesülés még nincs bebizonyítva, és azt az ajánlatot tette Wekerlének, hogy a nemzetiségi párt tót tagjai hajlandók Rózsahegyre utazni, hogy közreműködjenek a nyugalom helyreállításában. Az előzményekkel pedig a tót képviselők semmi közösségben nem voltak. Wekerle az ajánlatot nem fogadta el, mert a rendet, úgymond, a magyar államnak kell helyreállítani és nem a tót képviselőknek. Brediceanu ezzel szemben azt mondta, hogy ilyen szomorú esetnél elsősorban a kerület képviselőinek a föladata a rend helyreállítása.
Később Hodzsa Milán több képviselőtársa kiséretében odament Wekerléhez és formaszerint fölajánlotta, hogy társaival együtt elutazik Rózsahegyre a mozgalom lecsillapítására. Wekerle azonban most sem fogadta el az ajánlatot. Érdekes volt a Wekerle és Hodzsa között lefolyt párbeszéd. Hodzsa azt kérdezte, igaz-e, hogy Rózsahegyről rosz hírek érkeztek?

- Mindenesetre, válaszolta a miniszterelnök. Távirati értesítést kaptam, hogy a környékbeli falvak lakói lázonganak és katonai segítségre van szükség. Hodzsa erre azt válaszolta, hogy ő és társai hajlandók a helyszínére menni, s bizonyosan helyre fogják állítani a rendet, nem huszonnégy óra, hanem huszonnégy percz alatt.
- Te nem vagy az én bizalmi emberem – válaszolt a miniszterelnök.
Hodzsa ismételten fölajánlotta szolgálatát, mert úgymond, a nép hallgat rá.
- Épen azt nem akarom, hogy a nép rád hallgasson, mondta a miniszterelnök.