Nálunk Magyarországon manapság már egészen általánossá vált az a panasz, - s legyünk őszinték: nem is alaptalanul, - hogy a régi jó magyar népszokások, melyek hajdanában oly idillikus bájt kölcsönöztek elődeink egyszerűbb életének, hova-tovább pusztulóban vannak.

Költészettörténeti szempontból vett népdalaink kiveszőben, - jellegzetesebb népszokásainkat ma már legfeljebb csak hivatásos etnografikusaink részesítik a megillető figyelemben s maga a tősgyökeres magyar nép is lassanként mindjobban kivetkőzik az őt valamikor oly híressé tevő eredeti jellegéből.

S a népéletnek ezeket a beteges jelenségeit nem is törekszünk orvosolni; műveltebb társadalmunk alig, vagy egyáltalán nem érdeklődik irántunk. A mi viszont jelentékenyen kóros tünet, melynek végeredménye korántsem a magyarság erősödése lesz.

Oly nemzet, mely az angol-nál görcsösebben ragaszkodnék eredeti szokásaihoz, népéletének jellemzőbb megnyilvánulásaihoz, alig van több a művelt világon. Legkitűnőbb példa erre épen a napokban az a nagyarányu társadalmi mozgalom, mely Angolországban a régi hires május-ünnepek felélesztésére irányul. Azaz, hogy még sem egészen felélesztésről, mint inkább az ide vonatkozó ősrégi angol népszokások általánosabbá tételéről van szó.

E tekintetben igen hálás szerep jutott a széles alapokon mozgó Dramatic Revival Society-nek, mely egyesület, - tagjai közt az angol társadalom és közélet kimagasló alakjaival, - többek közt a régi jó „ merry England” egyes feledésbe menő sportjainak és mulatságainak felújítását tűzte ki feladatául.

S a jelek mindenképen arra vallanak, hogy ez a nemes czélu társaság a maga elé kitűzött czélokat rövid idő alatt fényesen megfogja tudni valósítani. Úgy szolván valamennyi czivilizált ország népe kifejezést ad május elején a szép tavasz beköszöntése s a természet újraéledése felett érzett benső örömének.

Épen május elseje az, nálunk Magyarországon is, melyet a különféle, érdekesnél-érdekesebb népszokások valóságos ünnepnappá avattak s melyet a korunkban felszinen levő szocziális mozgalmak még jelentőségesebbé tettek.

A régi angol május ünnepeket tizenkét nappal később tartották a naptárainkban feltűntetett május elsejénél, minek oka legnagyobbrészt a ködös Albion mostohább klimatikus viszonyiban keresendő. Már a korábbi évszázadokban is elengedhetetlen kelléke volt az angol május-ünnepeknek az úgy nevezett maypole: a földbe erősített s a tetején zöld lombokkal felékesített hosszu pózna, mely körül a tulajdonképeni népünnepet tartották künn a szabad ég alatt s melyet a fiatal lányok és legények vidám dalok hangjai mellett számtalanszor körültánczoltak.

Ez a maypole a mai angol május-ünnepeknek is egyik lényeges alkatrésze. Nálunk is széltében - hoszszában ismeretes a május-fa, mely egyik-másik vidéken derekasan fel van szalagozva és virággal ékesítve, - a zöld galyakkal való kedveskedés pedig a szerelmes szívek érzelemnyilvánításának egyik hathatós eszközét képezi május elsejének kora reggelén.