Az október 5-ikén Tirnovóban fölolvasott királyi manifesztum így szól:
Felejthetetlen fölszabadítónk, a nagy orosz nép akarata folytán és jóbarátunk és szomszédunk, Ő Felsége a román király alattvalóinak segitségével 1878 óta fölszabadultunk igánk alól. Az azóta eltelt 30 éves korszak kezdete óta a bolgár nép rendíthetetlenül munkálkodott a szabadság apostolainak emlékeihez méltón és szellemüktől áthatva az ország fejlődésén, hogy belőle az én és néhai Sándor fejedelem uralkodása alatt oly államot épitsen ki, a mely méltó arra, hogy egyenjogú tagja legyen a czivillizált népek családjának.

Abban, hogy kulturális és gazdasági tekintetben ezen az úton tovább haladjon, Bulgáriát semminek sem szabad gátolnia és haladását semminek sem szabad megakasztania. Ez a nép kivánsága és akarata. A bolgár nép és uralkodója csakis egy és ugyanazt gondolhatják és kivánhatják. Habár az ország de facto független volt, normális, békés fejlődését azonban gátolták oly illuziók, a melyeknek megsemmisítése a Törökország és Bulgária közti viszony elhidegüléséhez vezetett.

Én és népem óhajtjuk Törökország politikai megifjodását és örülünk ennek. Egy szabad és független Törökország és egy ép ilyen Bulgária magukban foglalják a barátságos föltételét, a mely alapon a békés fejlődésnek szentelhetjük magunkat. Áthatva e szent mű gondolatától és eleget kivánva tenni az állam szükségleteinek, az 1885-ben egyesített Bulgáriát független királysággá proklamálom és Isten áldását könyörgöm rá. Én és népem hiszszük, hogy ez az akcziónk a nagyhatalmak helyeslésével fog találkozni. Éljen a bolgár nép és a független Bulgária!