A bécsi „Fremdenblatt” a következőket irta gróf Tisza kihallgatása után:
„Magyarországon jól teszik, ha gróf Tisza István kihallgatását nem tekintik csekély jelentőségűnek. Mert ámbár gróf Tiszának a politikában csupán nézetei vannak, de pártja nincs, még sem lehet tagadni nagy politikai súlyát.

A nélkül, hogy gróf Tisza személyét túlbecsülni akarnók, rámutathatunk ennek az egyéniségnek kiváló értékére a mai Magyarországon. Nem igen teremnek ily sudár, egyenes fák, ily halíthatatlan anyagból a magyar erdőben. Vannak ügyesebb politikusok Magyarországon, de átlátszóbbak és bátrabbak nincsenek. És a mérséklés bátorsága mindenütt ritkább de heroikusabb, mint a radikális póz és elismerésreméltóbb mint minden ravaszság.

Egyenes ember, mint gróf Tisza, mindig föntarthatja súlyát, ha az az ügy, a melyet képvisel, egyszer háttérbe is szorul és el kell jönnie annak az időnek, ámbár aligha áll közvetlenül küszöbön, a melyben a tanácsadás helyett ismét politikai tetterejét kivánja majd érvényesíteni. Akkor majd világossá lesz, hogy az a tartózkodás, a melyet gróf Tisza a koaliczió éveiben tanusitott, ép oly helyes volt, mint am inő hazafias érzésből fakadt. A tartózkodásra inditó ok azonban gróf Tisza előtt negyedfél év óta bizonyára veszitett erejéből. Az általános szavazati joggal szemben való állásfoglalása ma nem lehet többé egyszerű negáczió. A jelen helyzet bizonyitja, hogy ez a reform, miután már napirendre került, nem tünhet el onnan megoldatnalunl.”