Odafönt, a betléri kastély tájékán, a gömöri hegyek fenyves és bükkös lejtőin hangos, nagy élet folyt a minapában. Izgalmas, véres, fegyverdörgéses és muzsikás férfias mulatság. Medvék halála és aczélos kedvű nagyurak vidulása.

Nem az első ilyen mulatság azon gyönyörű, festői tájon. A betléri kastély ura, gróf Andrássy Géza nagy vadász és igazi nagyúr. Művésze minden férfias sportnak és művésze egy ősi magyar virtusnak: a vendéglátásnak.

A betléri kastélynak már sokszor voltak fejedelmi vendégei és valamennyi úgy érezte magát ott, hogy megint visszakivánkozik. Henrik porosz herczeg, a német császár testvéröcscse, a ki szintén a viszontlátásra! köszönt el a vadászat végén a házigazdájától, azokban a szobákban lakott, a melyekben néhány év előtt a néhai Ottó főherczeg töltött kellemes, szép napokat. A József főherczeg lakóosztálya pedig annak idején Szerbia vidám lelkű királyának, Milánnak volt fényes vendégszállása.

A nagyszerű vadászat izgalma, mulatsága, eredménye, gyönyörűsége azoké a nagyuraké volt, a kik végig csinálták és végit élvezték. Szép és gazdag mulatság volt, dicsősége a házigazdának, a ki rendezte, kedves emléke vendégeinek, a kik benne részesek voltak.

József főherczeg, a ki szintén részt vett a vadászatban, otthon van magyar földön mindenütt. A mi erényeink, szórakozásaink, dalaink az övé is. A másik fejedelmi résztvevőt, Henrik herczeget, a beltéri medvehajtás egy esztendőn belül ma másodízben hozta kedves vendégünknek Magyarországra. Juniusban, hév nyáron mint az automobil-verseny intézőjét üdvözölhettük országukban, most íme eljött télen is, mikor egy pompás férfias mulatság és egy magyar főúr vendégszeretete adta itt tartózkodásának melegét.

Jól érezte magát akkor is, jól érezte magát most is. Akkor is ezzel a szóval köszönt le, hogy : Viszontlátásra! – most is ezzel búcsuzott.

Tiszta szívvel örvendünk a szerencsének és örvendünk annak, hogy a fenséges vendégnek szerencséje volt magyar földön. A vadászaton ő terítette le az első maczkót és ezzel avatta magát medve-vadászszá, mert most lőtt medvét először életében. Bizonyára nem ez a legnagyobb dicsősége és sikere életének, de dicsőség és siker, a mi nagyon megörvendeztette és a betléri napokat megaranyozva tartja meg emlékezetében.

A porosz herczeg szeretettel fog visszagondolni Magyarországra, a gyönyörű földre és a magyar lélek kedves erényeire, a mely az őt vendégül tisztelt és vele mulatott magyar urakból rája sugárzott.