Mily üdítő  csak gondolni is Wolf és Courte-line bohózatára: Megúntam Margitot. Ezek ismerik e színpadot, de az életet és az embert is. Egy karrikaturás alak a darab hőse, egy Lauriane nevű úr, a kit érdemes nevén szólítani, mert egyéniség, ámbár karrikatura.

Ez a Lauriane bolond, önhitt, szamár, gőgös, hiú, közönséges, de mindig mulatságos. Ha duzzog, ha udvarol, ha szamárkodik, ha szerelmes; mindig komikus, idétlen, mulatságos. Van neki igen kedves szeretője, a ki még butább, mint ö, különben hogyan lehetne szeretője? Ezt, mikor egyik barátja meglátogatja, át akarja engedni neki.

Mert megunta, mert ostoba, mert önhitt, mert azt hiszi, hogy ő tőle leányt elhódítani nem is lehet. Mikor azután egyszer ott találja szeretőjét barátja atalier-jében és barátja meg a leány kijelentik neki, hogy ezentúl együtt maradnak, ö kétségbeesésében megkéri a leány kezét.

Miért? Mert hiú, szamár, önhitt és mert a pillanat ezt követeli. Neki győznie kell a barátján és meghódítani a megunt szeretőt, bármibe kerül is. Nos hát elég sokba körül. Én ismerem ezt az embert. Ki ismeri?

Néha elveszi a szeretőjét, néha válik a nejétől, néha megcsalatja magát néha mindennap vasaltatja a nadrágját, néha csak piszkos inget ölt, néha udvari tanácsosi czimet vásárol, néha kifosztatja magát, de mindig oly ostoba, oly önhitt és oly mulatságos.

Ha Kürthy György játssza, akkor sikere biztos. Ez a fiatal szinész már nehányszor meglepett bennünket vis-comica jával. De a közönség mindig elfelejti és midig meglepődik. Jó volna őt egyszer és mindenkorra beiktatni.

Alexander Bernát.