A képviselőház a mult héten egy pár órai kóstolót kapott a „munkából”, a mivel idáig nem valami sok alkalma nyilt – megerőltetnie magát. Ez a kis kóstoló se volt túlságosan fáradságos az uraknak, de annál inkább alkalmas arra, hogy az adózó nemzet erős nyomást érezzen utána a hátán. Ebben a szünet alatt tartott egyetlen ülésben terjesztette elő ugyanis Lukács László pénzügyminiszter, az ország ez idő szerinti számtartója a jövő évi költségvetés tervét és előirányzatát. 

Több, mint másfél milliárdba, ezerhatszázhetvenkét millió koronába kerül Magyarország egy évi háztartása, vagyis ennyi temérdek milliónak kell befolynia adóban és az állami üzemek jövedelmében, hogy az állam a kiadásait fedezhesse. Irtózatos összeg, sokkal nagyobb pénzhalom, mint a mekkorát a közönséges soru ember még csak elképzelni is tud. Ha ezt az összeget szétosztanák az ország lakói között, fejenként száz korona jutna minden lélekre, még a csecsemőre is. De nem szétosztják ám, hanem épen ellenkezőleg, nekünk kell befizetni az állam pénztáraiba. 

Szó sincs róla: nem elveszett pénz, a mit fizetünk.
Az adó nem hadisarcz, a mit az ellenség szed, hogy azután tovább álljon vele, hanem háztartási költség, a mi az állam egyéniségének táplálására szükséges. A mit a polgárok fizetnek az államnak, az állam vissza kell, hogy fizesse polgárainak a közrend biztosításában, hasznos intézményekben, az élet jobbá és könynyebbé tételében, a közjólét szükséges elemei és eszközei gyarapításaiban. Ezen a pénzen védik hátárainkat, tartják az iskolákat, rendezik be a közforgalmi intézményeket, fizetik a tisztviselőket, a bíróságokat. Szóval ellenszolgáltatást kapunk érte, a mely ellenszolgáltatásnak mindenesetre olyan természetűnek kell lennie, hogy az adózás terhét — a közjólét emelésével — meg könnyítse. 

Hogy csakugyan kap-e a magyar nemzet ezerhétszáz millió korona értékű ellenszolgáltatást azért az ezerhétszáz millió koronáért, a mit fizetnie kell, ezt majd megvilágítják a költségvetési vita szónokai, ha erre kerül a sor. Lukács miniszter beszédében, a melylyel a költségvetési előirányzat beterjesztését kisérte, ennek az előirányzatnak csak a védelmét hallottuk. Birálat, még pedig meglehetősen éles birálat csak az előző év költségvetésének jutott a beszédjében, annak a költségvetésnek, a mely még a koalicziós kormány alkotása volt. Ezt Lukács miniszter megvádolta azzal, hogy nagyon is bőven rakta a terhet a nemzet vállára és a kiadások medrét ugyancsak kiszélesítette.