A párisi Aurore egy munkatársának Osztendében alkalma volt gróf Héderváry Károly miniszterelnökkel beszélni. Mint az „Aurore” irja, ez alkalommal a miniszterelnök elsősorban is sajnálkozásának adott kifejezést a miatt, hogy a franczia sajtó egy része a legutóbbi időben Francziaország és Magyarország közt levő differencziák lehetőségét fejtegette.

Magyarország a legélénkebb szimpátiával van eltelve a franczia nép iránt, a melylyel eszmeközösség és életfölfogás révén rokon s a melynek magas kulturáját bámulja. A miniszterelnök ezután ezeket mondotta:
- Azt hiszem, hogy ezek az ellenséges hangok egy széltében elterjedt forrásból magyarázhatók, a mely Magyarországnak azt a hajlandóságot tulajdonítja, hogy nemzetközi politikán változtatni akar.

Ilyen változtatás lehetetlen, mert az általános béke jótéteményeit tenné tönkre. a melynek föntartása több mint harmincz év óta a mi szövetségünkön nyugszik.

Még nagyobb tévedés volna azonban, ha Francziaországban annak a lehetőségére is gondolnánk, hogy Magyarország a közeli és távoli jövőben elszakadhatna. Ilyen elszakadás nem egyéb képtelen feltételeezésnél. Magyarországon senki sem gondolhat komolyan rá.

Már gyakran megtévesztette magát a külföld belpolitkánkban való bonyodalmak által és Magyarország elszakadásának lehetősége mindig csalétekül szolgált bizonyos tervek számára. Magyarországon azonban nagyon jól tudják, hogy függetlenségünk föltételei mindenekelőtt az Ausztriához való szoros és elválhatatalan kapcsolatban rejlenek.

A miniszterelnök azután azokról a nehézségekről beszélt, a melyiket néhány franczia vállalatnak Magyarországon támasztottak és a melyek a nemzeti ipar támogatásáról szóló 1907-iki törvényből magyarázhatók. A miniszterelnök azt mondotta, hogy a részletek felől tájékozódva nincsen, de hogy ezt a törvényt teljes pártatlansággal a vállalkozók nemzetiségre való minden tekintet nélkül végre fogja hajtanin, miközben ismét utalt arra a rokonérzésre, a mellyel Magyarország Francziaország iránt viseltetik. Majd hozzátette:

- Külföldi tőkére szükségünk van, hogy munkát adjunk népünknek, a mely a kivándorlás ellenére is lélekszámban folyton növekszik. Roppant sajnálom, hogy a franczia sajtó egy részét ellenünk foglal állást, de remélem, hogy végre is teljesülni fog az önök szeretetreméltó Capusána sava: Tout s’arrangera. (Majd minden rendbe jön.)