Mikor e sorokat írjuk, egy terjedelmében és érdekességében egyaránt nagyszerű munka folyik Magyarország egész területén, a mely munka eredménye elé jogosult nagy figyelemmel tekint minden olyan ember, a kinek ez ország és e nemzet sorsa a szivén fekszik. Ez a munka: a népszámlálás. Maga az adatbeszerzés, vagyis a lakosság számba vétele, a népszámlálási ivek kitöltése és összegyüjtése tiz napig tart, de ez még csak az első és kisebb része a föladatnak. Azután következik a nagyobb, a bonyodalmasabb, a gazdagabb rész, az összegyüjtött temérdek anyagnak összeállítása, elrendezése, földolgozása, különféle irányok szerint való csoportosítása. A míg ezzel az országos statisztikai hivatal elkészül és jelentésében a mai Magyarország egész státusának képét megkapjuk, ez hónapokig fog eltartani.

Akkor ezután meg fogjuk tudni, hány ember él a magyar föld hátán és megtudjuk azt is, hogy kinek milyen a sorsa? Hányat ölel a jólét karja, hány, a kinek épen csak hogy a mindennapi kenyere jut? Hányan vannak a keresők, hányan az eltartottak, hányan, a kik se övéiket se magukat eltartani nem tudják? Megtudjuk: mennyit szaporodott a lakosság a legutóbbi tiz esztendő alatt és megtudjuk, ez a szaporodás megfelel-e annak az aránynak, a melyet tapasztalat és tudomány egy egészséges fejlődés mértékének megállapítottak és követelnek? Ez talán minden kérdés között, a melyet a népszámlálás eredményével szemben felállítunk, a legfontosabb. Mert egy nemzet minden gazdagodási módja között a legkivánatosabb, a legjelentősebb és legelégedhetetlenebb, hogy önmagában, a maga tömegében, lélekben, emberben gyarapodjék. Hogy egyre többen és többen legyenek, a kik földjét védik és munkálják, kulturális és gazdasági föladatait végzik, a nemzetek törekvéseinek versenyében zászlaja alatt állanak.

A gazdasági gyarapodás igen fontos és nagyjelentőségű, de a legfontosabb mégis az, a ki minden gyarapodásnak tényezője és élvezője: az ember. Egy országnak, egy nemzetnek első sorban polgárokra van szüksége, minél nagyobb és sűrűbb tömegeire az olyan embereknek, a kiknek közös eszményeik, közös czéljaik, közös törekvéseik vannak.

A tudomány már rég meggyőződött arról, hogy egy országnak lakosságában és jólétében való gyarapodása a legszorosabb összefüggésben van egymással. A kenyérrel együtt szaporodik és együtt fogy az ember. Olyan országban, a hol virul a jólét, kedvezőek a boldogulás föltételei és a hol az erkölcs hatalma uralkodik a szivekben és az elmékben, ott a lakosság is erősebben szaporodik: míg ellenben, a hol a megélhetési és boldogulási viszonyok mostohák és a hol az erkölcsi érték általában hanyatlásba jutott, ott a népesedés is vagy megáll a fejlődésben vagy épen csökkenésnek indul, a mi rettenetes tünet, mert a nemzet pusztulásának és kihalásának kezdetét jelenti. Egy elnéptelenítendő ország igen beteg ország.

Nekünk, hála Istennek, ilyen eredménytől nem kell tartanunk. A népszámlálás eredménye bizonyára Magyarország lakosságának szaporodását fogja bizonyítani és hirdetni: de az is kétségtelen, hogy ez a szaporodás sokkal jelentéktelenebb lehetne, ha a viszonyok mostohasága mesterséges akadályokat állítana elébe. Ilyen akadályok: közegészségügyi viszonyaink és berendezettségünk kezdetleges volta, a mi főként a gyermekhaladóságot rettenetesen növeli, azután az egyes – és pedig leginkább a szinmagyar vidékeken divatos egy-gyerek rendszer, a gyermekáldás erőszakos elhárítása és végül a kivándorlás, a mely millió meg millió embert ragad el tőlünk, e nemzet erejétől és munkaképességétől.

Ezek rendszeres nyavalyái nemzeti fejlődésünknek és gyarapodásunknak. Állandóan gyöngítenek bennünket és gyarapodásunkat, ha teljesen nem is állítják meg, de nagyon meglassítják és nehézkessé teszik. Pedig nekünk, magyaroknak, a kik testvér és rokon nélkül állunk az európai nemzetek között, erőt, súlyt, tekintélyt és fönmaradásunkra biztosítékot csak az adhat: ha sokan vagyunk, ha mennél többen vagyunk. Mert a tömeg az erő és hatalom, ez az, a mi daczolhat minden vészszel és viszontagsággal. Ha nem lesz egyszer vagy húsz-harmincz millió magyar, akkor nem törhet ránk olyan vihar vagy veszedelem, a mi elsöpörhetne vagy kiirthatna bennünket a földről.

Ennek az alapföltételei egyrészt kedvező gazdasági viszonyok megteremtése és biztosítása, másrészt az erkölcsnek tisztelete, a mely nélkül, mint a költő mondta: Róma ledőlt és rabigába görnyed. A gazdasági viszonyok megjavítása egy okos, erélyes és hazafias politika föladata, az egészséges erkölcs épen tartásának munkája nemcsak a papé és a tanítóé, hanem minden érett és józan gondolkodásu embernek is kötelessége. Ha okosság, szorgalom, jó gazdálkodás és becsületes tisztes élet uralkodik minden vonalon, a magyar oly nagy és hatalmas lehet, mint volt egykoron, sőt olyan is, a milyen nem volt még soha. De ha gyarapodni és gazdagodni akarunk, első föladat, hogy – ne akarjuk fölfalni egymást és ne nézzük ellenségünknek azt, a ki testvérünk!