Egy fanatikusan nyughatatlan és tevékeny elméjű ember, a néhai gróf Keglevich Istváné ez a mondás:
- Isten azért teremtette a földet, hogy az embereknek legyen min tovább dolgozniuk. Minden természeti szépség egy-egy föladat a szépet alkotó, fölhasználó és kidíszítő emberi munkának.

Ha ez a mondás igazság – a mint hogy kétségtelenül nagyon sok szép igazság van benne, - akkor a mi bűbájos paradicsomkertünk, a Margitsziget egyike a legnagyobb föladatoknak, a melyeket az alkotó emberi munka az alkotó természettől kapott. Mert a legszebb gyémántot kell a legszebben csiszolni, hogy tüzelő pompája méltó teljességben érvényesüljön és a Margitsziget bizonyára egyike a természeti szépségek leggyönyörübb ékköveinek.

A mi már most az emberi munkának a természettől kapott anyaghoz való kötelességét illeti, nincs mit röstellünk rajta, ha ez a föladat még nem is lenne egész terjedelmében teljesítve. A Margitsziget ma Budapest kincsesházának talán leggyönyörübb ékszere. De csak egy jó félszázaddal ezelőtt is, ennek a drágaságnak – még a gazdája se volt meg.

A széles Duna által elválasztott, se egymással, se a szigettel össze nem kovácsolt két nem nagy város: Buda és Pest egyikének se volt szüksége, nem is lehetett igénye olyan fejedelmi ékességre, a milyen a mai formában is a Margitsziget. Ehhez kicsi is, szegény is, volt mind a kettő.

De a mit induló fejlődésük zsenge gyermekéveiben már egyesülten is alig tudtak volna megcsinálni, megcsinálta a szeretetnek és az áldozókészségnek fejedelmi arányaival a dicsőséges és áldott emlékezetű József főherczeg. A Margitsziget díszben, fölszereltségben, pompában lehet, bizonyára lesz is még sokkal szebb, mint a milyen mostan: de e tökéletes kivirultságnak képe nem lehet olyan messze és annyira más a mostaninál, mint a mennyire mássá varázsolta a legmagyarabb főherczeg annál, a mi – azelőtt volt.

Ha tehát a Margitsziget még most is ád anyagot – mint egy milliós nagyváros az egész világon páratlan tündérkertje – egy fejlesztő programm tervelgetésének, ezen nincs mit csodálkozni. Hiszen még nehány évtizeddel ezelőtt is épített dísze alig volt más a szigetnek, mint – a romok és a mi épület ma van rajta, a legtöbb a legújabb idők alkotása.

A Margitszigeten tehát állandóan nagy munkát folytat: építésben, átalakításban, rendezésben gondozó gazdája: a Közmunkatanács és a hányszor az éledő nyár elviszi a főváros közönségének megszámlálhatatlan ezreit Istennek e mosolygó, büvös földdarabjára, mindig találna rajta új díszt, új érdekességet, új gazdagodást.