Dtum
Login with Facebookk
HIRDETÉS
1912 | November

Hauptmann Gerharté az idei irodalmi Nobel-díj

Hauptmann Gerhart nevét most kettős alkalom viszi el mindenhová, a hol betűket írnak és nyomtatnak. A költő november 15-én ünnepelte ötvenedik születésnapját és körülbelül ugyanakkor lett nyilvánossá, hogy az idei irodalmi Nobel-díjat neki ítélték meg.  Hauptmann Gerhart a névén kívül jóformán ismeretlen a magyar közönség előtt.

 

Még a Takácsok czímü világsikerű darabja sem került nálunk színre hozzá méltó színpadon. A Hannele, a gyönyörű meseköltemény csak egy ideig bírta ki a régebbi Magyar Színház dilettáns előadásait. A Crampton mester-t az Ujházy alakítása mentette meg a Nemzeti Színház-ban. Bendt Róza ugyancsak a Nemzeti Színházban megbukott s A bunda sem tudott meggyökerezni.


Legyünk azonban igazságosak és ne írjunk mindent magyar indolencziánk rovására. A valóság az, hogy a föntebb említett öt darabon kívül, a mely nálunk is szinrekerült Hauptmann többi színpadi műve alig tudta átlépni a német nyelv szférájának határait.


Sőt ha gyökerében vizsgáljuk ezt a különös jelenséget, azt fogjuk látni, hogy magában Németországban is igen sokszor emelkedett és szép irodalmi Ünnep volt egy-egy Hauptmann-premier a nélkül, hogy a tömeget magával tudta volna ragadni.


A Florian Geyer czímű darabjának története talán a legjellemzőbb az ő költeményeinek színpadi sorsára nézve. Ez a mű, a melyet sokan Hauptmann legkiválóbb alkotásának tartanak, kétszeri átdolgozással sem tudta tartósan hatalmába keríteni a színpadot, míg könyvalakjában száz meg százezer olvasót, élvezőt, csodálót hódított.


Abban az örökös harczban, a melyet a magasabb irodalmi ízlés folytat a tömegek befogadó képességével szemben, Hauptmann Gerhart mindig érdekes példa és kimagasló jelenség lesz.  De állítólagos kudarczaiban is Hauptmann Gerhart megmaradt a mai német irodalom legnagyobb mesterének, Goethe, Schiller, Hebbel és Kleist óta ő a legnagyobb drámaíró, a kit a német nyelv nemzett.

Életéről, főként ifjúságának küzdelmeiről és első diadalairól barátja, Schlenther Pál, a Burg-szinház volt igazgatója írta eddig a legkimerítőbb könyvet, a melynek érdekes adatait e rövid czikk keretében természetesen csak nagyjából használhatom föl.


Hauptmann 1862 november 15-én született a porosz-sziléziai Obersalzbrunn fürdőhelyen, a hol apja, Robert Hauptmann a Porosz koronához czímzett előkelő szálló tulajdonosa és a herczegi fürdő bérlője volt. Gyermekkorában tehát jó módban nevelkedett és bátyjaival együtt a boroszlói városi reáliskolába került.


Nem volt jó tanuló és nem tudott soha életében az iskola szelleméhez alkalmazkodni. Bátyja, Karl Hauptmann, a ki a mai német irodalomnak szintén érdekes és számottevő alakja, annál buzgóbb tanuló volt.


A hetvenes évek végén azonban apjuk anyagi helyzetében hirtelen szomorú fordulat állt be. A derék obersalzbrunni szállodás arra kényszerült, hogy negyedmillió márkás birtokát teljesen átengedje jelzáloghitelezőinek. Az anyagi romlásból mint egészen szegény ember került ki és csak nagynehezen tudta megkapni a helybeli vasúti vendéglő bérletét.


A csapás leginkább Gerhartot érte, a ki mint a legfiatalabb, még alig hogy iskolába kezdett járni, még bátyjai már túl voltak tanulmányaikon. A kis Gerhart a szülei nyomorúsága miatt gazdag rokonaihoz került, a hol tanulás helyett minden idejét a szabadban tölthette. Vallásos emberek nevelték föl és ennek a családi miszticzizmusnak mély nyomai vannak költészetében.


Gerhartban korán ébredezett művészi hajlama, de nem az írás, hanem a szobrászat művészete szerint. Károly bátyja, a ki maga is poétalélek volt, szárnya alá vette az öcscsét és keresztül vitte, hogy Gerhart a boroszlói művészeti iskola növendéke lett.


Ott sem bizonyult jó tanulónak, de legalább elért annyit, hogy e művésziskolai tanulmányai alapján a szász nagyherczeg különös kegyelméből a jenai egyetemre iratkozhatott be „studiosus historiae”-nak.


Jénában kezdett megnyílni a fiatal költő előtt a világ és ott kezdte a maga szorgalmából pótolni azt a mit az iskolában elmulasztott. Ehhez még hozzájárult egy földközi tengeri útja is.  Ez az utazása Rómában végződött, a hol a szobrászatban akart megerősödni és műtermet bérelt. Ott dolgozgatott mindaddig, míg súlyos betegségbe, tífuszba nem esett. Halálos veszedelemben forgott az idegenben, de mint odaadó és hűséges ápoló ott volt mellette a menyasszonya, Thienemann Mária, a ki megmentette az életnek.


Hauptmann mint lábadozó beteg Rómából visszakerült Németországba, még pedig egy Hohenhaus nevű falusi kastélyba (Hohenhaus bei Zitschewig in der Lösnitz), a hol hét árva német várkisasszony várta a hét mesebeli lovagot, a ki megszabadítsa őket.


És a csoda részben teljesült, mert a következő évek folyamán mind a három Hauptmann testvér a hét árva Thienemann-leány közül választott feleséget. Gerhart l885-ben vezette oltárhoz, Thienemann Máriát.


Az ifjú pár Berlin közelében Erknerben telepedett le, a hol négy évig laktak és ezalatt három fiuk született. Erkner nevezetes hely Hauptmann életében. Innen járt be Berlinbe az egyetemre, a hol buzgón hallgatta a hírneves professzorok előadásait és itt látta vendégeiül a berlini irodalmi és művészeti bohémséget, a mely akkor egy „Durch !” czímü újító törekvésű egyletet alapított. Itt került először érintkezésbe azokkal, a kiknek később prófétájuk és vezérük lett.


A nagy dátum Hauptmann életében az 1889. esztendő tavasza. Ekkor egy kicsit a Shakespeare stratfordi szökésére emlékeztetően ott hagyta családját falun és egyedül ment Berlinbe, hogy szerencsét próbáljon. Arno Holz és Johannes Schlaf írók társaságába jutott, a kik akkor a „naturalizmus” jel szavával csináltak irodalmi forradalmat.


AZ Ő hatásuk alatt írta meg Hauptmann első jelentős művét a Vor Sonnenaufgang czímű sziléziai parasztdrámát. Theodor Fontane, a nagyemlékű költő és kritikus, elolvasta az ismeretlen ifjú költő könyvét, lelkesedéssel üdvözölte és felhívta rá Otto Brahm figyelmét, a ki akkor a párisi Antoine mintájára irodalmi színházat, a Freic Bühné-t alapította meg.


Hauptmann első darabja ezen a színpadon került színre 1889 október 20-án és a lárma, a vita, a mely heteken át kísérte a darabot, egyszerre nevet szerzett az Ismeretlen költőnek.  Ő azonban nem részegedett meg a váratlan sikertől, hanem visszavonult falura és megírta két családi tárgyu komédiáját, a Friedensfest-et és az Einsame Mensehen-t.

 

Mind a kettőt a Freie Bühne mutatta be először és előadásukat már nemcsak vita, hanem diadalordítás kísérte, a mellyel a berlini irodalmi ifjúság, a „naturalisták” vezérükként üdvözölték a szerény, szelíd, szőke, kékszemű költőt. És minderre még a Takácsok diadala is következett.


A czenzura üldözni kezdte a szocziális tendencziáju darabot, a mely a sziléziai takácsok 1840-iki forrongásából merítette témáját, de ezzel csak olajat öntött a világ meleg érdeklődésére. Egy hét alatt a Takácsok lett a világ legtöbbet vitatott és ennélfogva legtöbbször előadott darabja.


A következő két darabja vígjáték volt, az egyik a College Crampton, a tehetséges, de züllött bohém pompás megelevenítése, a melyet nálunk Ujházy alakítása tett emlékezetessé; - a másik a Biberpelz czímü a Kleist „Eltörött korsó”-jának hatása alatt született „Tolvajkomédia”, mely nálunk is színre került.


1893 nyárutóján készült el Hauptmann Hannele czímű mesejátékával, a mely addigi realizmusával szemben a miszticzizmus és szimbolizmus felé vitte a költőt. Következő darabja Flórian Geyer volt a mely meghozta a költő számára az osztrák Grillparzer-díjat ép a legjobb időben, mert ez lehetővé tette, hogy Hauptmann a luganói tó mellé költözhetett és ott befejezhette 1896-ban Die versunkene Glocke czímű mesejátékát a mely mintegy koronája mindannak, a mit addig alkotott. A német nyelvnek, a német versnek Goethe óta még nem akadt olyan mestere, mint az Elsülyedt harang Hauptmannja.


Az egyre fokozódó diadalok ez ifjú epopeiája után a megérés, teljes kiforrás, némiképp a meghiggadás mesteri korszaka következett el Hauptmannál. A sikerei már nem voltak olyan harsogók és csatazajszerűek, de annál mélyebbek és jelentősebbek. A kudarczai viszont nem voltak igazi kudarczok, hanem megszerezték számára az írók, az ítélők, a kényesebb ízlésűek rokonszenvét.


A Hannele óta Hauptmann még egy sereg drámával lépett a színpadra. Ezek közül a bélpoklos legendahősnek, Heinrich von der Aue-nek megrázó mondája (Der arme Heinrich, 1902) és különösen a gyermekgyilkos anyának, Rose Berndt-nek a drámája (1903) ismét a régi diadalmas Hauptmannt revelálták. Az Elga, az Und Pippa tanzt, aztán a Kőnig Karls Geisel, a Die Ratten, egy Die Jungfern vom Bischofsberg czímü vígjáték (1907) és Griselda (1909) alkotják még a költő e második korszakának drámai termését.

 

Egy Gabriel Schillings Flucht czímű szinműve, a mely már 1906 óta kész, a berlini és bécsi zajos premierek világa elől a költő kívánságára intim, úgyszólván baráti körbe menekült és az elmúlt nyáron volt a bemutatója Lauchstedt községben, Merseburg közelében. A legközelebb mult napokban adták elő aztán Berlinben.


Hauptmann irodalmi kincsesházát újabban két hatalmas, pompás, költői szárnyalású regénnyel is gazdagította. Az egyik Der Narr in Christo Emanuel Quint, a mely 1910-ben jelent meg, a másiknak Atlantis a czíme és az idei könyvpiacz ujdonsága.


A mi a költő csendes, elvonult és munkás életét illeti, 1891 óta darabjainak nagy részét Schreiberhauban és Agnefendorfban irta. A telet Grunewaldban, Berlin mellett, vagy Blasewitzben, Drezda mellett szokta tölteni.


1904 szeptemberében Hauptmann elvált első feleségétől és eljegyezte Marschalk Margit volt színésznőt a ki a Versunkene Glocke Rautundelein tündérének alakjára inspirálta. 1907 óta a telet az olaszországi Portofinóban szokta tölteni családja körében és különösen Benvenuto nevű kedves kis fia társaságában. A Nobel-díjra már régóta emlegették jelöltként a legutóbb akkor is, a mikor Paul Heyse nyerte el a világ legnagyobb irodalmi stipendiumát.


Az elismerés, a melynek melege most feléje árad és a melyre a legnagyobb költőnek is szüksége van, bizonyára jobban fogjuk megihletni mint a pénz, a mely már többé nem érkezik azzal a régóta várt, lelket fölszabadító jótéttel, mint a Grillparzer-díj, a mely annak idején lehetővé tette számára a Versunkene Glocke megszületését.

 

Sz. Gy.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


HIRDETÉS
Cikk-ajánló
Pénzügyi kishírek Pénzügyi kishírek
A külföldi dohánygyártmányok megdrágitása végett a pénzügyminiszter...
Ne ismerkedjünk! Ne ismerkedjünk!
Sokan vannak, akik nem kedvelik vonatokon hirtelen folyósított...
Varázslók az ókorban 2 Varázslók az ókorban 2
A másik ügyes formája a varázslatnak: Rézből készítenek üres...
Az antant világháborut hirdet Szovjetoroszország ellen Az antant világháborut hirdet Szovjetoroszország ellen
A francia lapok az utolsó időben bő tudósításokat közöltek a...
Mindenki földért jelentkezik Mindenki földért jelentkezik
Említettük már, hogy földért leginkább olyanok jelentkeznek, kik...
Az Országos Mezőgazdasági Kamara jelentése az 1927-ik évről Az Országos Mezőgazdasági Kamara jelentése az 1927-ik évről
A napokban hagyta el a sajtót az Országos Mezőgazdasági Kamara évi...
Agyonlőtt képviselő Agyonlőtt képviselő
Békéscsabán, hol ezernyi hívet szerzett magának, merénylet áldozata...
Szombaton este érkezett vissza Párisból Práznovszky Iván meghatalmazott miniszter Szombaton este érkezett vissza Párisból Práznovszky Iván...
Ő hozta magával az antant válaszjegyzékét, amelynek szószerinti...
Emeletes uccák Emeletes uccák
Emeletes uccákat építenek a világ második legnépesebb városában, a 6...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98