Dtum
Login with Facebookk
1913 | Március

A halál a báb színházban

Vasárnap délután, süt a nap…. gyere, kedves olvasó, menjünk ki a vurstlira. Nézd, az Andrássy-út teli van boldog szegényekkel, a kik mennek kifelé a ligetbe, egy tarka és kopott, furcsa nagy folyó megy a városból a ligetbe, ez a folyó itt az Andrássy-úton a mellékutczák patakjaiból gyűlt meg, bérházak forrásaiból, kis erekből, kanális-kiöntésből... a tél próbált nép felmosolyog, örül, az eget nézi, nagyokat slukkerczik az első meleg vasárnapból, tavasz van, az élet szép, akármilyen csúnya.

 

Az ember-folyóban, mint testvérhullámok mennek egymás karján férfiak meg nők, oh istenem, hogy összehozod a párokat! Hogy csinálod ezt, te égi közvetítő, hogy mindenki megleli a párját ezen a nagy világon?

 

És hogy hanyagoltál el csak engemet magamat, hogy én itt megint magamba megyek a nép után a liget felé, nézegetem az embereket és irigyelem a legutolsó bakát is, a kinek egy csillagja sincs a gallérján, a karjára fonódott leányért.

 

Mért eregeti olyan vígan a baka a szájából hetykén felugró magyar czigarettából a füstöt mintha öröme füstnótáját fújná a melléből és miért pittyed úgy le az én ajkamról az egyiptomi czigaretta?

 

Miért nem ülök én most a nékem való hölgygyel a Ritz-hotelben az ötórai teánál, vagy a Gerbeaudben a kávénál, vagy otthon a nyitott ablak előtt, kezemben egy franczia költő könyvével, a melyből olvadt hangon olvasnék néki, a távolba könyökölődnek?

 

A baka boldog, én meg gondolkozom, oh istenem, ez a te munkád. Kiértünk a vurstlira, felzendül a czifra világ előttünk, ringlispil, lövölde, plasztikon, Magyarok Bejövetele, Barokaldi, háromszáz-negyvenfontos leány bódéja, a beszélő fej, a tetovált démon, a kígyóevő ketrecze, mozi, pofozógép, rugógép, bádogfotográfus, barlangvasút, szörnyetegek pavillonja és minden furcsa, pokoli tréfaság és lezüllött tündérség a sarlatán kikiáltók rekedt bolondságaival, a hajóhinták harangozásával, a czirkusz trombitálásával, a lovarda kurjongatásával, a lövölde ropogósával, a plasztikon sípládájával, a tetovált hölgy lázító csöngetésével, a ringlispíl elbukott orgonájával, a melynek keringője oly nevetséges, oly kísérteties, oly szívfájdító ,,. és az egész vurstli a kék ég alatt, a végtelen ég alatt, a melyen fodor bárányfelhők legelnek és angyalfelhők vigyáznak rájok.


Végigmegyek a vurstlinak utczáján, jegyet váltok a Hintz-féle bábszínházba, mert szeretem a művészetet. Első helyre váltok jegyet, húsz fillér, nem sokallom, mert előkelő ember vagyok.

 

A bábszínház, a melynek régi látogatója vagyok, nem fest olyan andalítóan itt a pesti vurstlin, mint a Guignol bódéi Párisban, a fák közt a Champs-Elysée-n meg a Luxemburg-kert tisztásán, ez itt zárt színház, bizony szegényes is, sötét kis hely, kényelmetlen, szűk padsorokkal, dehát itt is bolondos bábokat ránczigálnak a magos kis színpadon és azt a játékot nagyon szeretem.

 

Teli van a bábszínház gyerekekkel, az úgynevezett alacsonyabb osztályok gyerekeivel, apák-anyák ülnek itt-ott a gyerekek mellett az alacsony padon, hátul az állóhelyen cselédek, suhanczok, mesenger-boyok tartózkodnak.

 

A közönség feszülten figyel. Mi történik a színpadon? A színpad közepén egy pappendekli-fal, rá van írva;Panoráma. Két nagy lyuk a falon. A színpad bal sarkában egy másik pappendekli-fal, csárda. A csárda tetején egy kis piszkos magyar zászló. Egy zöldbe-pirosba öltöztetett bábú tempózik a panoráma körül, kidugdossa a fejét a két, lyukon, dörgő hangon beszél magában, a közönség mulat.

 

A Csárdából előjön a panorámás, egy turbános bába, ráordít ugyanazon a hangon a másikra! Ficzkó, te betörted a panorámám üvegét. Ezért meglakolsz. Lebukik. Egy nagy botot emel fel, azzal neki Ficzkónak. Ficzkó se rest lecsúszik, már egy nagy furkósbotot ölel ő is, ütik egymás fejét irgalmatlanul.

 

A gyerekek, meg a karzat nagyszerűen mulatnak, a verekedés sokáig tart, az egymás fejére mért ütések adják a drámai cselekményt. A cselekmény sokáig tart, a gyerekek helyeslik a cselekményt, bíztatják Ficzkót, szidják a panorámás törököt, a kik mindaketten rettenetes ütéseket kapnak, de bírják, mert fából van a fejük.

 

Végre Ficzkó elejti a botot, a panorámás meg iszonyú bosszút áll rajta, agyba-főbe veri és mikor Ficzkó a színpad szélére rogyik, a panorámás jól megmángorolja a nyakát a bottal.

 

Ficzkó elmenekül, de visszakiált: Küldöm a Vitéz László barátomat, az majd bosszút áll értem. A közönség ujjong, a panorámás visszaszalad a csárdába inni, a panoráma eltűnik, helyébe egy nagy ládát tolnak fel; Jön Vitéz. László, a kinek hódító megjelenését tapsvihar fogadja.


- Hol vagy te gyáva panorámás? Megint bebújtál előlem a csárdába? Gyere ki ha mersz, majd én mindjárt elhúzom neked a nótádat.
- Veled nem állok szóba, egy ilyen nagy kapczabetyárral nem is állok szóba, te gazember Vitéz László! - hallik a csárdából a panorámás hangja.
- Nem állsz szóba? Majd akkor kihúzlak a csárdából tégedet, te gyáva panorámás, hogy merted te bántani Ficzkót, az én barátomat?


Vitéz László előhozza a csárda mögül a panorámást, a vita megszűnik, jön a cselekmény. A panorámás a furkósbottal nekimegy Vitéz Lászlónak, ütni akarja a fejét, de Vitéz László a fejét jobbra-balra kapkodja, a furkósbot mindig csak a színpad szélére sújt le. A nézők boldogok.

 

Vitéz László megunja a dolgot, kikapja a botot a panorámás kezéből, s agyba-főbe veri vele. Valami két perczig kopog a bot a panorámás fején, végre leejti a fejét, nem mozdul többet Vitéz László agyonverte a panorámást. Vitéz László felnyalábolja a panorámás hulláját, felemeli az odakészített láda födelét, belehajítja a ládába.


- Most megöltelek te bitang panorámás, máskor nem fogod bántani a barátomat, a Ficzkót. Tapsoljatok gyerekek!


Vitéz László egymáshoz nyomkodja a két kezét, a közönség vele tapsol és éljenzi Vitéz Lászlót. A legzajosabb ünneplés közben egyszer csak felemelődik a láda teteje, kibúvik belőle a Halál. Fehér lepedőbe van öltöztetve, a feje vigyorgó fehér koponya, a nyakára fekete kravátlit kötöttek.


Halál: Mit tettél Vitéz László?
Vitéz László: Mit ettem? Szafaládét ettem.
Halál: Ne viczczelj velem, Vitéz László, én vagyok a Halál.
Vitéz László: Semmi közöm hozzá! Eredj haza!
Halál: Te gyilkoltál és most te is meg fogsz halni!
Vitéz László: Most mingyárt? Én még ráérek.
Halál: Most mindjárt meghalsz. Gyere velem, a temetőbe.
Vitéz László: Lepedőbe?
Halál: Nem lepedőbe, temetőbe!
Vitéz László: Mindjárt megyek, előbb menjen sétálni.
Halál: Meghalsz, meghalsz, meghalsz!
Vitéz Lászó : Ne mondja, mert majd elhiszem.
Halál: Ne feleselj, ütött az utolsó órád!
Vitéz László: Épen máma vittem a zálogba!

 

Vitéz László minden szavát harsogó kaczagás kíséri. Egy pillanatra széjjelnézek a félhomályban. Hogy néznek a gyerekek a Halálra? Mindnek csillog a szeme, mint a csillagok az égen, szájuk nyitva az élvezettől s a kaczagástól.


A Halál ki akar jönni a ládából, Vitéz László a bottal ráhúz a vigyorgóra mázolt halálfejre. A Halál lebukik, megint visszaemeli a fejét, Vitéz László megint odasóz egyet, ez így megyen huszonötször. Azután odamegy a ládához és rácsapja a fedelet.


- Most eltemettem a Halált megyek a csárdába mulatni - mondja rekedt diadallal. El is indul, de a láda teteje felcsapódik, megint ott a Halál.
- Gyere Vitéz László, mondja, elviszlek a föld alá !
- Ejnye, szemtelen Halál, megint kitoltad a pofádat? - kiáltja Vitéz László mérgesen, megint nekimegy a furkósbottal, a Halálnak, kopog a fején, a Halál megint lebukik. Vitéz László megint el akar menni, a csárdába, a Halál megint felemeli a láda fedelét. Ez ötször-hatszor megismétlődik, végre Vitéz László jól lecsapja a láda tetejét és ráül. A Halál lenn jajgat a ládában, nem bír feljönni.
- Tapsoljatok gyerekek! - mondja Vitéz László, összenyomkodja a karjait, a közönség lelkesen tapsol vele. A függöny legördül.
- Előadásunk véget ért, - dörgi Vitéz Lászlónak, a Halálnak, a panorámásnak meg Ficzkónak közös hangja a függöny mögül, tessék eltávozni, kérjük a nagyérdemű pártfogást a jövőben.


Szép Ernő

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Cikk-ajánló
Összeütközést elháritó készülék Összeütközést elháritó készülék
Mint a rajzunk mutatja, ez a vasúti balesetet elháritó készülék...
Geiger Richárd festőművész följelentette Forbáth Sándor főorvost Geiger Richárd festőművész följelentette Forbáth Sándor...
Vasárnap délben a főkapitányságon Geiger Richárd festőművész csalás...
Lefényképezett halak Lefényképezett halak
A halak szorosan vett életéről, ugy a mint a rengeteg viztömegben...
A legnagyobb repülő állat A legnagyobb repülő állat
A Mississipi-völgy édesvízű tengereiben élt valamikor a...
Darányi legyőzte a súlydobó világrekorder Hirschfeldet Darányi legyőzte a súlydobó világrekorder Hirschfeldet
Az idei szezon első nagyobb nemzetközi atletikai versenyét a...
Válságban a magyar bortermelés Válságban a magyar bortermelés
A magyar szőlőgazdaság, bortermelés esztendők óta egyre sulyosabb...
A Spárta AC kizárásos kardversenye A Spárta AC kizárásos kardversenye
Rég nem látott előkelő közönség előtt, amelynek soraiban hosszú pauza...
Összeomlott trónok Összeomlott trónok
Amiről pár hónappal ezelőtt még csak nem is álmodtunk volna, azt...
Virágzó Agave americana Virágzó Agave americana
Az Agave americana (100 éves Aloe) virágzása a mi éghajlatunk alatt...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98