Mióta a repülőgépekkel és kormányozható léghajókkal olyan bámulatos rekordot értek el az aviatikusok, van valami alapja annak a reménységnek, hogy idővel talán lehetséges lesz majd a rendes légi utazás is. Mint tudjuk, a Zeppelin-féle kormányozható léghajóval már hosszu utakat sikerült megtenni, de azt is tudjuk, hogy nem egyszer végződött már nagy szerencsétlenséggel az ilyen felszállás.

Megtörtént az is, hogy a léghajó felrobbant a levegőben és utasai mind elpusztultak. A repülőgép sem mutatkozott biztosabbnak. Igaz ugyan, hogy kiváló aviatikusok nagyszerü rekordokat értek el vele és országokon szálltak át minden veszedelem nélkül, de viszont nagyon sok „repülő-ember” esett már áldozatául az aviatikának: nagyon sok halálos szerencsétlenséggel adózott az emberiség a nagyszerü találmány fejlesztésének.

Az ember azonban semmitől sem riad vissza s nem birja megingatni semmi a vakmerőségét, ha arról van szó, hogy valami módon előbbre vigye a világ, az emberiség haladását. Réges régi vágya már az embernek, hogy a levegőt is meghódítsa, mint ahogyan urrá lett a tenger habjain és nem is nyugodott addig, amig meg nem oldotta a repülés problémáját.

Most már csak az hiányzik még, hogy a légi járóműveket teljesen alkalmassá tehessék a mindennapi használatra s a hajó- és vasúti közlekedés mellett légi utasszállitás is lehessen. Eléggé tökéletesitették már a repülőgépet és a kormányozható léghajót, de még messze van az az idő, amikor már léghajó- és repülőgép-menetrendre lesz szükségünk és épen ugy utazgathatunk a levegőben, mint most vasuton és hajón.

A légi utazás jövőjéről fantasztikus képet festett egy német rajzoló. Itt látjuk ezt a képet a galériában, mely egy hatalmas Zeppelin-léghajót ábrázol, amint épen utasokat szállit Európából Amerikába, az óceánon keresztül. Fent, lent tele vannak a léghajó helyiségei utasokkal s a kormányzást a kép baloldali felső sarkában lévő gépkamarában végzik a gépészek.

A léghajó épen megállt az óceán közepén, hogy néhány utas átszállhasson róla egy repülőgépre, mely azután más irányba fogja vinni őket. Az utasok érdeklődve nézik a repülőgépre való átszállást. Persze, mindez csak a merész fantázia szülötte, de azért mégsem mondhatjuk rá, hogy csak az álmok világába való és megvalósithatatlan. Hiszen a vasút és a gőzhajó, telefon, a drótnélküli táviró és sok más mai csodálatos találmány is csak ilyen álomképnek tetszhetett volna a régi emberek előtt; ma pedig már olyan természetesnek látjuk valamennyit, hogy nem is csodálkozunk rajtuk.

Az amerikai Wright, aki az aviatika áldozatává lett testvérével együtt olyan nagy érdemeket szerzett a repülés problemájának megoldásában, határozottan állította nemrég egy hirlapiróval folytatott beszélgetés közben, hogy nincs már messze az idő, amikor rendes közlekedésre használhatják a repülőgépet s talán a kormányozható léghajót is.

Csak azt kell kitalálni, hogy mi módon biztositsák a légi járóműveket a gépezet váratlan elromlása és a lezuhanás ellen. Csak ezt kell tehát kitalálni…de épen ez a legnagyobb feladat, aminek sikerében a legtöbb aviatikus nem bizik. Azonban ebben az irányban is egyre folynak a kisérletek.

Mindenekelőtt valami szilárd és mégis könnyü anyagot kell feltalálni. A röpülőgép biztonsága tekintetében pedig Pégoud legutóbbi mutatványai nagyon jelentősek.