Megszállott tartományok hadisarca
Budapest, 1915. junius 12.
A háboru első esztendejének vége felé örömmel konstatálhatjuk, hogy az a terület, amelyet Oroszország Galiciából megszállva tart, jelentékenyen összezsugorodott, ellenben mi nemcsak változatlanul megtarthattuk a német szövetségesünkkel együtt már régóta megszállott ellenséges területrészeket, hanem a német birodalomnak egyuttal jelentékenyen kiterjesztenie sikerült a háboruval járó okkupáció határait.
Mindenki jól tudja, hogy a hadmüveleti terület és annak lakossága a hadviselés, a háboru összes terheit és csapásait hordozni kénytelen. A hadmüveletek területe azonban a háboru eredményei szerint folytonos átalakulásban és az ellenséges hadmüveleti terület előbb-utóbb megszállott területté válik, ahol a régi állami fenhatóság megszünik, a megszálló hadsereg veszi át a közigazgatás vezetését és az ellenséges országrész a háboru tartamára átmenetileg egészen sajátságos nemzetközjogi viszonyok közé kerül.
Ezek a rendkivüli viszonyok természetesen a megszállott területrészek gazdasági és pénzügyi viszonyára nyomasztó hatással vannak, de a mai világháboruban azt tapasztaljuk, hogy ezekben a viszonyokban a megszálló győztes hadsereg is minél előbb bizonyos rendet igyekezik teremteni. Ezekről az intézkedésekről bővebben alig tudunk, csak annyit tudunk, hogy a vasutak ujból megkezdik müködésüket, postahivatalokat rendeznek be, miből következtethetünk arra, hogy a mi részünkről és a szövetséges német birodalom részéről minden irányban megnyilvánul a törekvés, hogy a gazdasági életet és a forgalmat a háboruban megengedett korlátozásokkal lehetőleg visszaállithassuk.
Ezekkel az intézkedésekkel kapcsolatban hireket kapunk a megszállott tartományokból arról is, hogy valamelyik városra vagy tartományra a megszálló hadsereg, esetleg a megszállás után életbeléptetett hadügyi kormányzat sulyos, néha milliókra menő hadisarcot vetett ki. Első pillanatra ugy tünnek föl ezek a hirek, mintha a régi idők hadviseléséből származó jelenségeket ujitanának fel.
Pedig ezek a hadisarcok és más adótermészetü szolgáltatások korántsem azon az önkényen alapulnak, amely régi időkben a hadviselést jellemezte. Ma az, amit általánosságban a hadisarc névvel jelölnek többféle ilyen szolgáltatást jelent, amelyek meglehetősen különböző természetüek.
A hágai egyezmény ebben a tekintetben humánus intézkedéseket tartalmaz, mert azt kivánja, hogy a hadisarcot, mint pénzbüntetést ne alkalmazzák az egész lakossággal szemben, ha az elkövetett erőszakosságért az egész lakosságot felelőssé tenni nem lehet. Természetes, hogy az egyéni felelősség alkalmazása a megszállott területen minden esetben nehezen vihető keresztül és ebben a tekintetben még a hágai egyezmény sem állhatja utját az önkénykedésnek.
A mostani háboruban mégis azt kellett tapasztalnunk, hogy a hágai egyezménynek erre az intézkedésére a lehetőség szerint figyelemmel voltak és a hadisarcot, mint pénzbüntetést, az egész lakossággal szemben alig alkalmazták. Ellenben annál nagyobb szerep jutott a jelenlegi háboruban a hadisarcnak más szempontokból, amelyeknek jogosságát a modern nemzetközi jog is elismeri.
A hadisarcnak a modern jogelvek szerint elismert formája az, ha a hadisarc kivetése a rekvizicióval lesz kapcsolatba hozva. A hadsereg szükségleti cikkeinek a megszállott tartományokban lefoglalása, rekvizició utján való beszerzése ma is általánosan elfogadott eljárás és a hágai békeegyezmény is csak annyit kiván meg, hogy a rekvirált cikkek a tulajdonosnak kifizettessenek vagy pedig a tulajdonosnak azoknak átvételéről elismervény adassék.
A tulajdonos azután a kártéritést a békeszerződés alapján az ellenséges állammal vagy pedig a saját országával szemben érvényesitheti. Mig a bons de requisition még a balkáni háboruban is nagy szerepet játszottak és tulajdonosaik talán még most sem jutottak teljes követeléseikhez, addig a jelenlegi háboruban ezeknek a bonoknak a szerepe jóval kisebb lett.
Kétségtelen, hogy a rekvizicióval és a bonokkal szemben a készpénzben való fizetés előnyösebb. A bonok átadásával a rekviráló katonaság kötelezettsége megszünt a megszállott tartományban és a tulajdonos csak a saját országától várhat kártéritést. A hadisarc alkalmazása a rekviziciónak különféle hátrányát ellensúlyozni alkalmas. A megszállott városra vagy tartományra kivetett hadisarcból a megszálló katonaság a maga szükségleteit fedezi és a hadisarcból a rekvirált szükségleti cikkeket készpénzben fizeti.
A hadisarcnak felosztása az illető megszállott terület régi közigazgatási szervezetére van bizva, amely azt lehetőleg a fennálló adórendszer alapján osztja fel a lakosság között. A hadisarc beszolgáltatása tehát a megszállott tartományban az adófizetőképességhez igazodik, másfelől a hadisarc lehetővé teszi, hogy a megszálló sereg összes szükségleteit készpénzben fizethesse. A rekvirált cikkek tulajdonosa jó árban értékesiti termékét és azonnal pénzéhez jut, a hadisarchoz pedig mindenki ugy járul hozzá, amint az adóztatásban résztvett.
Ez az oka, hogy annak dacára, hogy a hadisarc behajtására kényszereszközök nem állanak rendelkezésre, azt mégis megfizetik. A belgiumi német kormány 50 millió frank hadisarcot vetett ki Brüsszel városára és annak ellenében kötelezte magát, hogy az összes szükségleti cikkeket készpénzben fizeti és a lakosság házaiba nem szállásol katonaságot. Midőn a brüsszeli városi tanács az összeg nagyobb részével adós maradt, a német kormány életbeléptette a bonokat és azokkal fizetett, ugy hogy Brüsszel városa jobbnak tartotta az összeget beszolgáltatni.
A német kormányzat ezzel szemben Brüsszelben mindent készpénzben fizet és az ott állomásozó katonaságot a napi zsoldon felül öt frank élelmezési pénzben részesiti, amelyből levonják a természetben nyujtott élelmezés önköltségeit (napi 1.20 frank), ugy hogy a Brüsszelben levő német katonának bőven marad pénze, hogy egyéb célokra is költhessen és mindent megfizethessen. Szóval a német organizációnak Belgiumban ismét fényes példáját láthatjuk, mert az eredetileg Brüsszelben alkalmazott eljárást lassanként egész Belgiumban kiterjesztették.
Van azután a hadisarcnak még más módja is, amely azonban már a valóságos adózás jellegét viseli magán. A megszálló állam kormányzata a megszállott területeken az ott fennállott adókat továbbra is beszedheti, még pedig azzal a hágai egyezményben is elismert hatálylyal, hogy az adófizető a béke helyreállta után nem köteles ezt az adót a saját országának még egyszer megfizetni. Ha azonban a megszállás ezzel az adószedéssel is együtt jár, a megszálló kormányzatnak kötelessége egyuttal a közigazgatás fentartásáról e bevételekből gondoskodni.
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!