A borzalmas 1916-os esztendő német és osztrák-magyar támadásokkal kezdődött Verdunnél, Asiágónál. Orosz, brit, olasz, román támadásokkal folytatódott. S a megrendült központi hatalmak talpra állásával végződött. 1916 katonai teljesítménye, ha csak a jelent vizsgáljuk, döntetlen körüli. Az antant veszteségei nagyobbak voltak, a csatákat felváltva nyerték, nem dőlt el semmi.

Ha azonban a jövőre tekintünk, és a kilátásokat vesszük szemügyre, a helyzet az antantnak kedvezőbb. Veszteségeiket könnyebben pótolhatták, tartalékaik nagyobbak voltak. A számok nyelvén: az eleve jóval nagyobb antant hadseregek pótlására 3 millió tartalékos állt rendelkezésre – a központi hatalmak amúgy is kisebb erejének pótlására egymillió fő. Az antant 11 500 nehéz- és 20 000 könnyű löveggel rendelkezett, a központi hatalmaknál ezek a számok 9000 és 15 000. Az antant 67 000, a központi hatalmak 20 000 géppuskával bírtak.

Az antantnak 3000, a központi hatalmaknak csak 1200 repülője volt. Nőtt a hadiflották terén is az antant fölénye. Tankokkal egyelőre csak az antant rendelkezett. 11 antant ország állt szemben a 4 központi hatalommal. (A fenti adatokat Galántai József könyvéből kölcsönöztük).

Mint látható, a felőrlő harcok az antantnak kedveztek, mert nagyobb tartalékaik révén tovább bírták folytatni a küzdelmet. Az antant győzelmét mégsem lehetett száz százalékig biztosra venni, mert a tisztán katonai tényezők politikaiakkal egészülhettek ki: a hátországok forradalmasodása (ez Oroszországban tűnt a legvalószínűbbnek) módosíthatta az erősviszonyokat.