A tőzsdeforgalom szabályozása

1917 | Október

Budapest, 1917. október 27.

A tőzsde reformja a következő hónap elején életbe lép és ezzel a háborus tőzsdei forgalom első izben nyer közelebbi szabályozást.

A háboru kitörése után a tőzsdei forgalom hivatalosan megszünt, utóbb pedig tőzsdepiac szükségességére való tekintettel a kormány jóváhagyásával bizonyos nem hivatalos jellegü forgalom indult meg a tőzsdén, sőt utóbbi időben, már hónapok óta, ennek a magántőzsdének a forgalma élénkebb és erőteljesebb, mint valaha a nyilvános tőzsdei forgalom volt.

Sőt méretei annyira megnőttek, hogy a leszámoló-iroda nem volt képes megbirkózni a tőzsde-ügyletek rendes technikai lebonyolitásával, ugy hogy lassanként ez a magánforgalom urrá lett a tőzsdén. A tőzsde organizációja már csaknem elvesztette uralmát a megnövekedett forgalmon, amely nem ismert megállást, hanem folyton önmagától fejlődött tovább, mint az egyetlen piac, melynek nem volt ugyan semmiféle elismert jellege, de azért jelentősebbnek bizonyult bárminő hivatalos piacnál.

A napi forgalom korábban ismeretlen darabszámra emelkedett, a tőzsde közönsége a legkülönfélébb társadalmi rétegekből került ki, a papirok fölfelé törekvő irányzata nem akart véget érni és ugy látszott, mintha ezt a tartós hausse-t nem is lehetne megállitani utjában.

A tőzsdei forgalomnak ezek a méretei és irányai elkezdtek félelmetesekké válni. Hiába volt intés és figyelmeztetés, a tőzsdei spekuláció lázas erővel működött tovább. Eleinte a részvények átértékelése, mint az általános drágulásnak egyik tünete jelentkezett, azután elkövetkeztek a bankok állományának átalakulása következtében szükségessé vált alaptőke emelések, továbbá a nagyipari és kereskedelmi vállalatokban bekövetkezett tranzakciók, amelyek mindmegannyi ösztönzést és tápot adtak a spekulációnak.

Mig azonban ezekben az irányokban a spekuláció jogosan táplálkozott azokból a gazdasági jelenségekből, amelyeket a háboru előidézett, nem áll meg itt, hanem a maga saját erejéből fejlesztette tovább az irányzatot. Erre alkalmat szolgáltatott az is, hogy a tőzsde technikai organizációja sem volt képes lépést tartani a megnagyobbodott forgalommal.

A hivatalos tőzsdei forgalom megszüntetése maga után vonta a határidő-üzlet megszüntetését és a magánforgalomnak be kellett érnie a készáruforgalommal, amely tudvalevőleg kevéssé alkalmas rá, hogy spekulativ törekvéseket szolgálhasson, már csak a lebonyolitás gyorsasága következtében sem. Ámde éppen az a körülmény, hogy ezek a készáru-üzletek sem nyerhettek gyors lebonyolítást, tette lehetővé, hogy azokat a spekulációra is felhasználhassák. Igy történhetett meg azután, hogy az annyira hibáztatott határidő-üzlet helyét elfoglalta a készáru-üzlet, mely azonban nem volt képes azzal a tökéletességgel szolgálni a spekuláció érdekeit, mint a határidőüzlet és elősegitette az irányzatnak egyoldalu fejlődését.

Wekerle miniszterelnöknek egyik első dolga volt kormányra lépése után, hogy a tőzsdei spekuláció elfajulásával szemben állást foglaljon. Ama liberális felfogás szellemében, amely eddigi közgazdasági tevékenységét jellemezte, nem kivánta az állam beavatkozását a tőzsde forgalmába, hanem ennek a piacnak szabad alakulását tartotta kivánatosnak. De mindjárt felhivta rá a figyelmet, hogy a tőzsdei forgalomnak szükségessé vált szabályozása a tőzsdének magának nemcsak joga, hanem egyuttal kötelessége is.

Ez az irányitás adta az első komoly impulzust a forgalom osztályozására, amely teljesen a tőzsde autonom hatáskörén belül maradt és ennélfogva az érdekeltség megnyugvására nyert elintézést. A reform lényeges része abban a törekvésben érvényesül, hogy a tőzsdei forgalomban csak a hivatottak vehessenek részt, ami a tőzsdei magánforgalomba bevonult ujabb elemek egy részének eltávolitását jelenti.

Az üzletek ma annyira jelentős részét, a készáruüzletet egyedül a tőzsdeügynökök lennének hivatva lebonyolitani, ami külsőleg a nagy nyugateurópai tőzsdék rendjének meghonositására vezet. E mellett a reform számol a háborus gazdasági életben kifejlődött forgalom eredményeivel is és a kuliszra bizza ennek a szabadabb forgalomnak az ellátását, mig az egész tőzsdei forgalomban az emlitett kétféle közvetitőkön kivül még csak a tőzsdetagok vehetnek részt, de szintén nagyon korlátolt körben.

Nyilvánvaló, hogy a reformnak ez a törekvése abban is éreztetni fogja a hatását, hogy azok, akik a tőzsdei forgalomban ezentul közvetlenül részt nem vehetnek, kénytelenek lesznek a bankokat felkeresni. A bankoknak szintén jelentős szerepük volt a háborus spekuláció kialakulásában, mert a készáru-üzletben hitelnyujtásukkal lehetővé tették az üzletek lebonyolitásának elhalasztását. A bankok lombardkölcsönöket nyujtottak az átvett papirokra és ily módon pótolták a korábbi halasztás-ügyleteket.

A miniszterelnök intelme azonban nemcsak a tőzsdének, hanem a bankoknak is szólott, és megvagyunk róla győződve, hogy amint a tőzsde teljes belátással sietett a helyzetet orvosolni, ugy a bankok is a maguk részéről azon lesznek, hogy a tőzsdei forgalomnak egészséges mederbe való szoritását elősegítsék.

Megerősit ebben a feltevésünkben a fővárosi bankvilág egyik kiváló tagjának, Krausz Simonnak, a Magyar bank vezérigazgatójának az a felfogása, melynek a héten egyik napilap hasábjain kifejezést adott. Igen helyesen utalt ebben a cikkben arra, hogy a bankok aligha lesznek hajlandók arra, hogy az árhanyatlás esetében a ma árfolyamokhoz akár csak közelérő árakon felvegyék azokat a papirokat, amelyeket a spekuláció idején maguk hoztak forgalomba. Ez a figyelmeztetés még komolyabb, mint az a másik, amely az elkövetkezhető árhanyatlásra már most előkésziteni igyekszik. Pedig ez az árhanyatlás számtalan okból nagyon könnyen bekövetkezhetik, ugy hogy nem is szükséges felsorolni az okokat, amelyek ezt az árhanyatlást előidézték.

A nagybankok a saját érdekükben cselekszenek, ha erre az időre meglepetések ellen biztositják magukat és kétségtelennek tartjuk, hogy a tőzsdereformot a bankok óvatos üzleti politikája fogja követni, amit annyival könnyebben megtehetnek, mert a reform következtében a nagyközönség fokozottabb mértékben lesz kénytelen közremüködésüket igénybe venni.

A tulmagas kurzus tulnagy óvatosságot igényel, mondja egy régi bankigazság, amelyről bankjaink a kivételes viszonyok közepette éppenséggel nem feledkezhetnek meg. Más kérdés az, vajjon a tőzsdetanács reformja a bankok közremüködésével elegendő lesz-e arra, hogy a tulságosra nőtt spekulációt a kellő határok közé vezérelje.

Teleszky a héten nagyobb, figyelemre méltó beszédet mondott a képviselőházban, amelyben a reformmal nem volt megelégedve és az életbe léptetett rendszabályokat kevesellte. Mi ennyire határozottan nem mernénk nyilatkozni, sőt nem is tartanók célszerünek, ha az üzleti kedvet egyszerre teljesen alákötnék.

Egyelőre minden megtörtént abban az irányban, hogy a tőzsdei üzletkötés csupán bizonyos retortákon keresztül legyen megvalósitható, ami garanciát nyujt arra nézve, hogy a könnyelmü spekuláció az eddigi tulzásokba ne tévedhessen. De ez a szabályozás egyebekben biztositja a szabad forgalmat, amire pedig szükség van, ha a helyes árképződést és forgalmat lehetővé akarjuk tenni. Ma ennél tovább menni szükségtelen és talán elhamarkodott is lenne.