Dtum
Login with Facebookk
HIRDETÉS
1918 | December

Az író tulajdonjog

Földi Mihály: Külföldi folyóiratokból

A szellemi termékek tulajdonjoga hosszú ideig tisztázatlan volt, költők és tudósok munkájával védtelen közprédaként bántak s a hatóságok nem érezték illetékeseknek magukat, hogy szabályozzák ezt a kérdést. Bölcselők és jogászok már régóta vitatkoztak, hogy a könyvek utánnyomása igazolható-e, vagy pedig elítélendő jogtalanság-e, a 16. század óta egyik vitairat a másikat követte s úgy az írók, mint a kiadók szükségesnek tartották, hogy ingerült véleményüket nyilvánosságra hozzák, Némelyik arra hivatkozott, hogy a gondolat nem választható el a szótól, mely pedig, ha egyszer elhangzik, elveszti kizárólagos tulajdonjogi jellegét s közbirtokká válik: követelték, hogy amit elismertek a szavakról, érvényesítsék a gondolatokra is.

 

Mások közönséges lopásnak minősítették a könyvek utánnyomását, oly bűntettnek, melyet nemcsak jogi, hanem erkölcsi szempontból is meg kell bélyegezni: ily értelemben írt 1528-ban maga Luther is abban az előszóban, mellyel episztoláit és evangéliumait bevezette. ("Was soll das sein, meine lieben Druckherren, dass Einer dem Andern so öffentlich raubet und stiehlet, das Seine und untereinander Euch verderbet. Seid Ihr nun auch Strassenräuber und Diebe worden?").

 

A tizennyolcadik század második felében egy Pülter nevű publicista és jogtanár az utánnyomásról szóló vitairatában egész sereg írót sorol fel, kik már addig ezzel a kérdéssel foglalkoztak. Még a tizenkilencedik század első évtizedeiben is az ausztriai ügyészség jogosnak tartotta a szellemi munka bitorlását. Érdekes ennek az álláspontnak a megokolása, melyet Sedlnitzky gróf rendőrfőnöknek egy Metternich herceghez intézett levele minden részletében figyelemreméltón feltár.

 

Ezt írja többek közt a rendőrfőnök: "Egyetlen állam se, ha igazi érdekeit felismeri, kívánhatja, hogy alattvalói elmaradjanak művészetekben és tudományokban a többi államoktól. Ily szellemben járt el Ausztria már Mária Terézia korában, midőn hasznos külföldi, sőt, bizonyos feltételek mellett, belföldi iratoknak az utánnyomását is megengedte. Az osztrák állam mindig és sikerrel arra törekedett, hogy nem német eredetű alattvalóinál a német nyelvet és kultúrát bevezesse. Ez a cél pedig csak a külföld hasznos iratainak sokszorosítása s az utánnyomás teljes szabadsága mellett volt elérhető."

 

II. József császár is, hogy felvirágoztassa a könyvnyomtatást, az utánnyomásnak kedvezett, később pedig a leromlott pénzviszonyok indították a kormányt arra, hogy a könyvkereskedelem felsegítése végett megadják az utánnyomás engedélyét, az így kisajátított könyvek sokkal olcsóbban keltek el s szebben kiállítva kerültek forgalomba, mint az eredeti kiadások. (Így magyarázható meg a német klasszikusoknak nagy elterjedése Ausztriában és Németországban.)

 

Goethe is, Schiller is sokszor panaszkodtak e viszonyok miatt, "Könyveimet tömegesen veti a berlini piacra, hol könyves zsidók és ószeresek űzik árusításukat" - fakadt ki Goethe a bécsi utánnyomások miatt. A szellemi tulajdonjognak ily megvetése ellen Ausztria idegen kiadói csak azzal tudtak védekezni, hogy az 1810. október 12-i cenzúrarendelet értelmében a műveket kéziratban bemutatták a cenzúrának s aztán a monarchiának valamelyik fővárosában nyomatták ki.

A külföldi kiadók között, kik felhasználták ezt a kedvezményt, majdnem a legelső a híres Cotta volt. 1816-ban, hogy megvédje kiadványait, így bocsátotta közzé Goethe munkáit, százötven forintot fizetvén egy-egy ív nyomásáért. Goethe a bécsi kiadásra vonatkozólag hét éves szerződést kötött Cottával, e hét év letelte után munkáiból egy újabb, bővített kiadást szándékozott közzétenni. Goethe, hogy megvédje műveit az utánnyomástól, elhatározta ekkor, hogy a birodalmi gyűléstől általános előjogot biztosít munkáinak s az összes német íróknak.

 

Tárgyalásai során végül Metternichhez fordult, kit már Weimarban, néhány nappal a jénai csata után, megismert s akivel rajnamenti és karlsbadi utazásai alkalmával többször érintkezett. "Előrehaladott életkoromban - írja Metternichnek - megkísérlem enyéim érdekében megtenni mindazt, amit a magam hasznára talán mellőznék." Metternich Ferenc császár elé terjesztette Goethe kérését, mely ily módon teljesült is. Grillparzer feljegyzéseiből tudjuk, mily sokra becsülte Goethe az osztrák privilégiumot, selyemkendőben őrizte.

Goethének ez a törekvése, munkái kiadási előjogát biztosítani, egyébként ismét felszínre vetette Ausztriában az utánnyomás kérdését, végleges rendezése azonban csak az 1846-i császári rendelettel történt.

Ezt a röviden elmondott ismertetését a szerzői tulajdonjognak és Goethe felfogásának a "Revue d'Autriche" idei 13. száma nyomán közöljük (Glossy: Goethe et Metternich). Mi azt hisszük, hogy az 1846-i császári pátens még nem hozta meg a kérdés végleges elintézést. Tolsztoj például, ki nyilván erről a császári rendeletről is tudott, nem nyugodott meg benne, ő inkább a szabad szó és szabad gondolat álláspontján volt.

 

Kimondott szavait mindenkinek mondta, leírt gondolatait mindenkivel közölte, sőt, éppen azzal, hogy szavait kimondta, gondolatait kinyomatta, azt akarta elérni, hogy minél többen, lehetőleg mindenki vegyen róluk tudomást. Tehát terjeszthesse és szabadon minden ország minden kiadója, "könyves zsidója és ószerese". Tolsztoj, élete utolsó éveiben, nem is tartotta fenn tulajdonjogát a munkáira. Bizonyos, hogy ez a nemesebb, eszmeibb, irodalmibb felfogás, nem pedig a mai, mely kenyérkeresetnek tartja a "szavak" kimondását, a "gondolatok" közlését.

*

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


HIRDETÉS
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Eltévedtem az örömerdőben - Lányi Sarolta Eltévedtem az örömerdőben - Lányi Sarolta
Pár drága napja, nem is régen Elindultunk az úton, ketten De én:...
Kosztolányi Dezső ebédje Kosztolányi Dezső ebédje
Tábor ucca 12 szám alatt, Buda egyik csöndes sarkában lakik...
A rossz termés ellen is köthet biztosítást a gazda – Amerikában A rossz termés ellen is köthet biztosítást a gazda –...
Sokszor felvetődött Magyarországon a kérdés, vajjon köthetnének-e a...
A szláv veszedelem A szláv veszedelem
Oroszországnak nem a francia pénzpiac miatt kell a hármas entente....
Magyarország céllövőbajnoksága Magyarország céllövőbajnoksága
A Magyar Országos Céllövő Szövetség megbízásából vasárnap rendezte...
Az angol királyi pár Berlinben Az angol királyi pár Berlinben
Edvard angol király Alexandra királynővel együtt a minap Berlinben...
A Nemzetközi Olympiai Bizottság hágai ülése A Nemzetközi Olympiai Bizottság hágai ülése
A NEMZETKÖZI OLIMPIAI BIZOTTSÁG junius 20. és 21-én Hágában ülést fog...
Milyen legyen a czipő? Milyen legyen a czipő?
Dr. Schanz „Fuss und Schuh” czímű nemrégmegjelent könyve...
A német-franczia megegyezés A német-franczia megegyezés
November 4-én végre aláírták a német-franczia megegyezést, melyet oly...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98