Dtum
Login with Facebookk
1919 | Február

Bíró Lajos - A fiatal Ady Endre

Repülnek-e már az ostoba kis emlékezések szerte-széjjel? Fejedelmi gőgjének csúfolódása, mint egy felemelt pálca, úgy fenyeget minden kezet, amely írni készül róla. De akik heteket, hónapokat és éveket töltöttek el e közelben, írjanak róla sietve mégis, mert ál-kegyelt és ál-szeretet már is készül elbirtokolni földi életét.

 

Szabad-e, lehet-e, tűrhető-e, hogy az ő alakját is meghamisítsák és csináljanak belőle merev figurát az irodalomtörténeti panoptikumban? Hogy milyen volt életében? Ne siessen senki felelni erre kérdésre. Mondjon annyit, én ilyennek láttam. Ki fog derülni, hogy mindenki másnak látta. A halotti maszkja máris hazudik. A halotti ágyon felvett fotográfia talán megközelíti az igazságot. A szobra talán újra hazug lesz.

Éveket töltöttem el a fiatal Ady Endre szoros testi közelében. Voltam kollégája, barátja, bajtársa, zsenijének első megigézettje, laktam vele együtt, láttam, amint operálták, láttam templomban áhítattal zsoltárt énekelni, láttam egy könnyű nőcske lakásán boros és blaszfemiás kedvben szintén szent dalokat énekelni, láttam szeretni, láttam sírni, láttam könyörögni, kötekedni, egy kicsit koplalni, sokat inni, voltam segédje és volt ő az én segédem vidéki lovagias ügyben; mit láttam belőle?

 

Ha lemehetnék Váradra és kikereshetném a váradi lapok régi évfolyamait, és ha kikereshetném a Budapesti Napló régi évfolyamait és ha a régi újságlapokról eszembe jutna, aminthogy eszembe jutna, külön-külön minden nap, amelyet vele tölthettem, és ha ezeket a napokat leírhatnám, epizódot epizód mellé, semmiségeket, jelentéktelenségeket, amelyeknek csak az ad színt, illatot és gúnyt, hogy mindig ő a hősük, ha így megírhatnám a fiatal Ady Endre hat évének intim történetét, őszinte történetét, mert róla van szó: érdekes és csodálatos történetét, akkor merném azt mondani: ezt láttam belőle, ilyennek láttam. Így? Mit mondjon az ember, hogy fecsegéssé és tolakodássá ne váljék, amit róla mond (most, amikor alig, hogy eltemettük.)

Valamelyik nagyváradi temetőben volt egy csontház vagy csontgödör nevű hely, ahová, úgy látszik, beomlott sírok csonttartalmát volt szokás dobálni. Onnan hazahozott egyszer egy koponyát. De este a csendes kis Széchenyi-téri kioszkban átadta nekem, hogy vigyem én haza. Félni kezdett a haláltól. Lehetett huszonhárom éves. Soha huszonhárom éves ember annyit nem foglalkozott a halállal, mint ő.


A Budapesti Napló Honvéd utcai szerkesztőségének az ablakában egy nyári este berepült egy pillangó. Ezt a pillangót megfogta és az íróasztalon kivégezte. Megöltem egy pillangót kezdetű versében (amelyet legtöbb olvasója - úgy tudom - valami bíborredőjű Ady-féle szimbólumnak tart) elolvasható, miért. Kicsordult őszinteségű versei között is alig van őszintébb ennél.

Nem igaz, hogy valami izzó démonság lett volna benne. Gyerekes, kis gonoszkodásokra hajlandó volt, de minden fájdalom meghökkentette és minden jajszóra tele lett könnyel a szeme. Nőkért, akiket szeretett - Máriától Veronikáig - hallatlan áldozatokra volt hajlandó. Barátnak pedig?

A szíve rögtön kinyílt. Magáról mindent elmondott. Magát egy csomó dologban társának rögtön alárendelte. A másik legyen tapasztaltabb, műveltebb, megfontoltabb, okosabb! Ő a gyengébb, a kisebb biztossággal járó, a támogatásra szorultabb. Ebben is, mint annyi másban, egészen feminin volt. Kiszolgáltatta magát, hogy kiszolgáltassa magát. De tette ezt olyan szeretetreméltósággal, gráciával és bájjal, hogy társának eszébe se jutott ezt az állapotot nem nagyon kellemesnek találni.

Szeretetreméltó társ volt. Gyöngéd, türelmes, higgadt. Soha egy bántó vagy tapintatlan szót nem hallottam tőle, sem a szerkesztőségben, sem közös lakásunkban, sem a hosszú éjszakákon, amikor pedig bort ivott. A bortól néha felhevült, néha halkan duhaj lett, legtöbbször csak boldogan derült. A zsenijéről királyian bizonyos volt már huszonhárom éves korában.

 

Szerettem tréfálni erről a gőgjéről és ő szerette hallgatni ezeket a tréfákat. Elismerés volt ez is, hódolat, meghajlás előtte annak az egy embernek, aki már bizonyosan tudta, hogy ő az egyetlen és páratlan és rendkívüli. Ezt az egyet tudni kellett az ismeretségünk, a gyorsan megkötött barátságunk első napjától kezdve. Így lett, mint sokkal később egy levelében írta az én lelkem a verseinek a füstfogó kéménye. Nem voltam méltatlan rá, hogy a sors odarendeljen melléje néhány évre.

Miért kell ezt magamnak mindig újra ismételnem? Mert ha a fiatalságára gondolok, mindig újra érzem a lázadó dühöt azok ellen, akik gonosz értetlenséggel és ostoba kicsinyléssel kínozták, voltaképpen az egész világ ellen, amely engedte kínlódni, kolduskodni, örökké kis pénzekért vergődni. Milyen fájdalmasan és milyen keservesen harcolt a szegénységgel.

 

Hogy sajgott neki. Hogy lázadozott miatta. Milyen napjai voltak és milyen éjszakái! Úgy érzem, valóban azért kellene e sötét napjainak és éjszakáinak történetét esetről-esetre megírni, hogy ez a hitvány világ okuljon belőle és ezentúl tegye meg a kötelességét, ha még egyszer egy ilyen ragyogó géniusz téved beléje. Naivitás. A zsenit sohase fogják az emberek idejekorán felismerni. Mire felismerik, mindig későn lesz. Akkor pedig minek az egész? Ostoba kis emlékezések...

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Kis gazda rovat Kis gazda rovat
Mézet, gyümölcsöt s különféle mindjárt fel nem használt ételneműket a...
Ujszerű életmentő csónak Ujszerű életmentő csónak
Menotti Nanni olasz származású amerikai mérnök érdekes, újszerű...
Ezer kilométeres utazás után is pompásan játszottak a német kosárlabdázók Ezer kilométeres utazás után is pompásan játszottak a német...
Németország – Magyarország 35:32 A német-magyar válogatott...
Két német vonatkozású hír Két német vonatkozású hír
Mint minden évben, a st.-germaiai szerződés aláirása napján, ma is...
Szaloniki partraszállás, görög részvétel? Szaloniki partraszállás, görög részvétel?
perifériális taktika egyik elképzelése a görög Szaloniki városában...
Botrány a reichsrath-ban Botrány a reichsrath-ban
Az osztrák politikai viszonyok ismét kedvezőtlenebbé fordultak s e...
Kivándorlók letartóztatása a határokon Kivándorlók letartóztatása a határokon
Mióta az állam a kivándorlást szabályozta és törvényadta jogot...
Árdrágítók és zsebtolvajok Árdrágítók és zsebtolvajok
A zsebtolvajokról szól e heti énekünk. A tárca, óra- és lánccsenés...
Dollárkirályok Dollárkirályok
A newyorki adóbeszedő hivatal elnöke nemrégiben könyvet bocsátott...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98